26.rész-Te csináltad??

/8 komi :)/

~Betty*



Nick már nem volt ott. Jessie és Justin a kanapén ültek és smároltak.
-Itt meg mi folyik?_mondtam könnyes szemmel.
Justin ellökte magától Jessiet.
-Betty, ez nem az aminek gondolod..-lökdöste Jessiet Justin, merthogy ő meg folyton mászott rá.
Gyorsan felrohantam a szobámba és kirohantam az erkélyre sírni...

*Justin szemszöge*

-Szállj már le rólam-lökdöstem Jessiet magamtól.
-Jaaj, ugyanmár, ne mondd hogy nem volt jó-simogatott.
Gyorsan felálltam és Betty után rohantam fel a szobájába. Itt L.A.-ben nagyon hideg van este, mára vihart is mondtak és szakadt is az eső, Betty mégis kint a hidegben volt lerogyva a földre, egy szál rövidgatyában és ujjatlanban. Egy ideje már biztos ott ülhetett. Zokogott, alig kapott levegőt. Ki akartam nyitni az ajtót, de bezárta. Ő észrevett, és felállt.
-Tűnj el, soha többé nem akarlak látni-vacogott és közben potyogtak a könnyei.
-Betty, nyisd ki az ajtót-vágtam rá egy nagyot az üvegajtóra, ami majdnem betört.
Ő elfordult és leült a fotelba. Bejött a szobába Jessie.
-Ne törődj már vele, gyere inkább át hozzánk-húzott.
-Most azonnal húzz innen, és ha még egyszer meglátlak, páros lábbal foglak kirúgni az ajtón értetted?-mondtam dühösen, de már nekem is folytak a könnyeim az arcomon.
-Ez nem marad annyiban Justin..még visszajövök-mondta Jessie, aztán fogta magát és elégedetten elment haza.
Visszanéztem Bettyre, aki még mindig zokogott.
-Kicsim, ha nem nyitod ki az ajtót, betöröm-néztem rá, de nem reagált rá semmit.
Nem akartam betörni az ajtót. Eszembe jutott a pótkulcs az erkélyhez, amit Betty mindig az éjjeliszekrényében tart. Odarohantam, kikerestem és kinyitottam. Lerogytam Betty elé a földre, aki a fotelban ült. A szája már lila volt, annyira kihűlt a teste. Vacogott és közben sírt.
-Betty, hidd el hogy Jessie támadott le, én sosem csalnálak meg-fogtam meg a jéghideg kezét.
Nem reagált semmit, csak nézte a földet.
-Hinned kell nekem..-telt meg a szemem újra könnyel.
Nem akarom elveszíteni, ő az életem, nélküle nem érek semmit. Hirtelen rám nézett és csak annyit mondott:
-Vége van...-remegett a szája-Tűnj el, Justin..
Felálltam, és bementem a szobába. A lábaim felmondták a szolgálatot, ledőltem az ágyra és én is sírtam. Hirtelen zajt hallottam az erkélyről. Felnéztem és láttam Bettyt a földön feküdni eszméletlenül. Gyorsan kirohantam hozzá. Még szuszogott, de a teste nagyon hideg volt. Bella éppen a folyosón sétált, és meglátott minket kint, ugyanis nyitva volt az ajtó. Azonnal berohant.
-Mi történt?-kezdett el ő is sírni.
-Az én hibám...-csak ennyit tudtam mondani.
-Azonnal be kell vinnünk a szobába, Justin segíts-nézett rám Bella.
Felkaptuk Bettyt és bevittük az ágyba. Bella betakarta.
-Kihűlt, olyan hideg mint egy hulla-zokogott-, de életben van, azonnal fel kell melegíteni..
Közben berohant Nick is a szobába.
-Jézusom, mi történt vele??-ült le mellé és simogatni kezdte, aztán rám nézett.
-Te csináltad?-hidegült el a hangja.
Nem szóltam rá semmit, de a könnyeim potyogtak.
-Justin jobb lesz ha elmész-nézett rám Bella.
-És ne lássalak többet a hugóm közelében-mutatott Nick az ajtó felé.
Felváltva néztem rájuk. Felálltam Betty mellől, és elhagytam a házat...

*Két óra múlva, Betty szemszöge*

Anya és Nick aggódó tekintetét láttam meg először az ébredésem után.
-Betty, hála istennek, jól vagy?-ölelt át anya.
Nem válaszoltam semmit, mert eszembe jutott Justin.
-Justin hol van?-folyt le a könny az arcomon.
-Elküldtük-mondta Nick-De mondd már el hogy mi történt..
Sóhajtottam egy nagyot, próbáltam megnyugodni. Anyáék csak várták a magyarázatot.
-Megcsalt Jessievel-böktem ki végül.
-A szemétláda...-lett dühös Nick-Legközelebb rakok egy csomót a popsztár nyakára..
-Nem gondoltam volna ezt Jessieről sem-mondta anya is.
-Aludj hugi, nagyon késő van..-ölelt át a bátyám.
Vágtam egy erőltetett mosolyt, és lefeküdtem. Anyáék kimentek, mondták ha kell valami akkor szóljak. A könnyeim még mindig potyogtak, így sírva aludtam el...

*Másnap*

Nagyon későn ébredtem fel, már fél 12 volt. Rendbe tettem magam és lementem. Selena már ott volt, biztos aggódott hogy nem mentem.
-Jaj, szivem, gyere ide-ölelt meg rögtön. Már biztos elmondták neki anyáék a történteket.
-Kérsz reggelit?-nézett rám anya, de most nem mosolygott, mint általában szokott.
-Nem kérek, nem vagyok éhes-mondtam és még mindig Selenát ölelgettem.
-Van még kedved átjönni?-kérdezte Selly.
-Persze, mindenképp-vágtam rá-Indulhatunk is, csak hozok pizsit.
Felrohantam, és kitúrkáltam egy pizsit a szekrényemből. Oldalranéztem, ki az ablakon. Láttam Justint, ahogy az ágyon feküdt, az arcát a párnájába nyomta és sírt. Ő is felnézett, meglátott engem. Én úgy tettem, mintha nem is láttam volna, gyorsan kimentem a szobából.
-Mehetünk-mondtam Selnek a sírás küszöbén lépkedve.
Elindultunk hozzájuk. Szótlan voltam az úton, de végül megszólaltam.
-Nem baj, hogy ilyen állapotban vagyok?-néztem Selre-Nem akarom elrontani a napod..
-Dehogy baj-simogatott meg-Most szükséged van rám..
Örültem hogy legalább ő itt van nekem, és számíthatok rá. Hazaértünk, az anyukája nem volt otthon, elment a barátnőjéhez ottalvásra, így egyedül leszünk Sellyvel holnapig.
Lehuppantam az ajtóval szembeni kanapéra, Sel pedig mellémült.
-Na meséld el hogy történt-nézett rám.
-Hát...-próbáltam összeszedni magam-, Jessie átjött tegnap vacsorára, aztán vacsi után anya elment aludni, így ottmaradtunk négyen. Aztán Nick meg Justin elkezdtek videójátékozni, és Justin közben beszélgetett Jessievel, velem meg nem is törődött. Felálltam és elmentem lezuhanyozni, de mikor visszajöttem megláttam...-nem tudtam befejezni a mondatom, mert sírni kezdtem.
Sel átölelt és vígasztalt.
-Nekem elejétől fura volt az a csaj...-rázta a fejét.
Alig tudtam abbahagyni a sírást. Kb. 5 perc múlva csöngettek.
-Ki lehet az? Nem várok senkit...-ráncolta a szemöldökét Selena.
Alig hittem a szememnek, mikor Selena ajtót nyitott...