Végső állomás

Sziasztok, csajok.
Attól tartok, most nem résszel jövök nektek. Tudjátok, nagyon sok mindent át kellett ahhoz gondolnom, hogy idáig eljussak, de attól tartok, hogy már nem tudom kikerülni.
Szerintem már ti is észrevettétek, hogy a blog haldoklik. És sajnos én vagyok a gyilkos. Higgyétek el, teljes erőmmel próbáltam életben tartani, és részt kovácsolni nektek, de egyszerűen már nem tudok mit kitalálni folytatásnak. A fantáziám sajnos nem tud elszabadulni ebben a történetben, mert már minden megtörtént, ami csak lehet, ismételni pedig nem akarom a dolgokat.
Ott van a másik blogom, az Anything Could Happen, ami teljesen magával ragadott. Már olyannyira, hogy máson sem tudok gondolkozni, csakis azon.
Ez volt az első blogom, itt kipróbálhattam az írási képességeimet, és pozitív visszajelzések jöttek, amik nagyon jól estek. Ezért is kezdtem neki az ACH-nak, ami már egy kicsit komolyabb nyelvezetű, mint a JBandBC, de aki olvassa, az biztosan tudja is.
Eddigre már biztosan rájöttetek, hogy mire akarok kilyukadni: be kell fejeznem a blogot.
Rettentően köszönöm mindenkinek a támogatást és a sok jó szavakat, de a JBandBC véglegesen lezárul.
Ezzel nektek is jobb lesz, mert nem fogtok összecsapott részeket látni, amiket amúgy hoztam volna ha tovább folytatom.
Elég izgalmas résznél hagytam abba, de már azt sem tudnám elfogadhatóan leírni mostani állapotom szerint.
Szóval: VÉGE.
Utoljára láttatok a blogon, egy részem viszont mindig ide fog húzni, mert innen indultam, és nélkületek nem is jutottam volna el sehová.
"Where would I be, if you didn't believe?"- Justin szavaival tudok csak élni.
A másik blogomon azonban megtaláltok, ha mindenképp a műveimet szeretnétek olvasni, ott aktív vagyok.
http://unexpected-turn.blogspot.hu/ - itt elértek mindig.
Lehet, hogy egyszer még visszatérek ide is.. De kétlem.
Szóval viszlát olvasóim..Viszlát JBandBC.

~Betty*

38.rész-..."arra" a dologra.

V I S S Z A T É R T E M ! ! ! 

REMÉLEM, HOGY ÖRÜLTÖK NEKEM :)) LEHET, HOGY NEM TUDOK SŰRŰN RÉSZT HOZNI, DE ÍGÉREM, HOGY MEGPRÓBÁLOM KIHOZNI MAGAMBÓL A LEGJOBBAT :D DE NEM IS DUMÁLOK, OLVASSÁTOK A RÉSZT! VISZONT FIGYELMEZTETLEK TITEKET, HOGYHA NEM KOMIZTOK, MENTEN ABBAHAGYOM AZ ÍRÁST! ÉS EZ NEM VICC! Puszii <33

~Betty*

Nem akartam hinni a tulajdon szememnek... Nicket láttam meg, amint egy másik lányt csókol. A lányt nem ismertem, de jelen helyzetben ez érdekelt a legkevésbé. Gyorsan odarohantam és egy szempillantás alatt ellöktem Nicket a lánytól.

-Te normális vagy?!-lettem rettentő dühös és ingerült.

Ha ezt Selena megtudja..mindennek annyi. Teljesen össze fog törni.

-Betty, kérlek ne mondd el Selenának!-könyörgött nekem, mire a lány arca eltorzult.

-Mi?! Neked barátnőd van??-emelte fel a hangját és lekevert neki egy hatalmas pofont, amit maximálisan megérdemelt. 

Ezután a lány elviharzott, otthagyva minket.

-Még szép, hogy elmondom neki, majd biztosan hagyom, hogy még jobban összetörd a szívét!-nagyon mérges voltam, a fejem valószínűleg vörös lett a dühtől. 

-Nem direkt volt...-kezdett el mentegetőzni annak ellenére, hogy ő maga is tudta, ez semmit nem ér.

-Ha Selena megtudja, hogy megcsaltad ki fog borulni!!-ordítottam torkom szakadtából. 

Nicknek hirtelen kimeredt a szeme, és bűnbánóan nézett a hátam mögé, már-már sírva. Csak reflexből én is megfordultam, és Selenát láttam ott. Valószínű, hogy mindent hallott, mert a szemének már szinte tűzpiros színe volt a sírástól.

Hirtelen megfordult, és azzal a lendülettel elviharzott.

-Remélem most örülsz!!-löktem egyet a bátyámon, akire most nagyon mérges voltam.

Selena után rohantam, aki a következő kanyarnál a folyosó közepére volt lerogyva teljesen erőtlenül. Odasiettem és levetettem magam mellé. Megsimítottam a vállát, mire ő szorosan átölelt, és a vállaimon sírt.

-Nagyon sajnálom..-mondtam halkan, már én is majdnem sírva, annyira rossz volt őt így látni, főleg úgy, hogy tudom, hogy mindezt a bátyám csinálta vele.

-Nem...nem..nem...a..a...a..te..te...hibád...-szipogott és ismét sírásban tört ki.

Most legszívesebben meg tudtam volna fojtani a saját bátyámat, amiért ezt merte tenni a legjobb barátnőmmel.

Hirtelen Justin fordult be a folyosóra, a csokiját majszolva, de mikor meglátott minket, azonnal odarohant hozzánk.

-Mi történt?-ült le mellém, és megsimította a zokogó Selena hátát.

-Nick...-nyögtem ki dühösen.

Justin nem szólt semmit, de láttam rajta, hogy ő is dühös, és csakis kizárólag azért nem mondd semmit, mert a bátyámról van szó.

Selena csak sírt és sírt, én pedig annyira sajnáltam. Tizenöt perc földön üldögélés után Selena kitépte magát karjaimból.

-Most szeretnék egyedül lenni...-törölgette a szemeit-Köszönöm, hogy itt vagy nekem.

-Ugyan már..-öleltem át még egyszer.

Felálltunk mind a hárman. Selena elment a szobájába, és mi is a sajátunkba.

-Hát...ma estére egy kis romantikázást terveztem, de lőttek...-mondta halkan Justin. 

Nem tudtam, hogy erre most mit mondjak, mert én is szerettem volna egy kicsit kettesben lenni vele, de a hangulatom nem tudom, hogy mennyire engedte volna mindezt.

-Sajnálom kicsim..-öleltem át-Majd holnap este..

-Megértem szívem-mondta, és megcsókolt, viszont most úgy, hogy sikerült neki mindent kikapcsolni az agyamban, csak ő és én voltunk.

Zuhanyzás után mindketten lefeküdtünk. A szokásos pózunkban aludtunk: Justin hátulról átkarolt, és addig nem hagyta abba a csókolgatást, amíg el nem aludtam.

*Másnap*

Ez az utolsó nap Berlinben. Ma este pakolunk, és megyünk Párizsba, a szerelem városába. De jó lesz Justinnal oda menni..

-Kicsikém, neked papolok-nézett bele az arcomba Justin.

-Jaj bocsánat, csak elgondolkoztam-jutalmaztam meg egy puszival.

De neki ez nem volt elég, lesmárolt, szokásához híven.
-Egyébként mit is mondtál?-bújtam hozzá.

-Csak annyit, hogy ma sem tudunk romantikázni, mert már este indulunk Párizsba-felelte és magához szorított.

Sóhajtottam egyet, mert bántam. Rég voltunk már kicsit együtt, annyi minden történt az utóbbi napokban. Aztán eszembe jutott Selena.
Tegnap óta ki sem jött a szobájából, talán be kéne hozzá mennem. És ezt is teszem.

-Kicsim, bemegyek Selenához egy kicsit-másztam ki karjaiból.
Elengedett, én pedig kibattyogtam a szobából, és Selly felé vettem az irányt. Megálltam az ajtó előtt, bekopogtam és egy halk, élethiányos hangot hallottam meg.
-Ki az?-kérdezte.
-Csak én..-válaszoltam.

Hallottam, ahogy az ajtót nyitogatja. Lelkileg fel kellett készülnöm a látványra, ami majd odabent vár, mert biztosan nem lesz kellemes.

Végül ajtót nyitott, és szemem elé tárult Sel. Rettenetesen nézett ki. Még nem is fésülködött, pizsamában volt, a szeme vörösre sírt, és a szobája rendetlen. Pedig ő mindig mindent a legnagyobb rendben tart.
Szó nélkül átöleltem és becsaptam magam után az ajtót. Leültettem az ágyra, és azon nyomban sírni kezdett.
-Ez így nem lesz jó Selly..-simogattam.
-Tudom..-zokogott.
Szegény, mindig annyira nehezen lépi túl a szerelmi bánatot. És most én is duplán rosszul érzem magam, amiért a bátyám tette ezt vele.
-Tudod mit csinálunk most?-fogtam meg a két kezét.
-Mit?-szipogta.
-Megfürdesz, megcsinálom a hajad, kisminkellek, mert te most képtelen lennél rá, aztán elmegyünk vásárolni csak ketten-hadartam el-Jó lesz?
Csak szimplán bólogatott, és fel is állt, hogy elinduljon fürödni. Bement, én addig kinyitottam a szekrényét, hogy keressek neki valami elfogadható göncöt. Nem volt nehéz, mert két tengernyi ruhája van.
A rendrakást a szállodára hagyom, mert nekem túl nagy munka lenne.
Kb. 10 perc múlva Selly kijött a fürdőből, és felvette a neki általam kikészített ruhát. Aztán önfeláldozóan leült a tükör elé, és hagyta, hogy csináljam a haját.
Besütöttem neki, mint ahogyan általában hordja, aztán szépen kisminkeltem. Elégedett voltam a végeredménnyel, mert egy így legalább nem volt olyan bágyadt az arca. Viszont még mindig nem mosolygott.
-Ha nem mosolyogsz, megcsikizlek-jelentettem ki összefont karokkal.
Még mindig olyan fancsali képet vágott, hogy rossz volt rá nézni. Így hát ígéretemet betartva, elkezdtem csikizni. Ettől mindig felvidul, ugyanis mindenhol csikis, akárcsak én.
-Így már mindjárt más-vigyorogtam-Na induljunk.
Megölelt, aztán el is indultunk. Beszóltam Justinnak a szobába, hogy elmegyek egy kicsit Sellyvel. Kenny kísérni fog minket, mert a rajongók sosem hagynak nyugodni senkit.
Vagy másfél óráig vásároltunk, vettünk mindent, amit csak el lehet képzelni. A végére Sellynek már sokkal jobb kedve volt, végre önszántából mosolygott.
Visszamentünk a kocsival a hotelhoz, és Justinék már a hallban voltak a bőröndökkel együtt.
-Hát ti..?? Még csak négy óra..-raktuk le Sellyvel a csomagokat.
-A későbbi gépet lefújták, ezért a korábbival kell mennünk-világosított fel Scoo.
Justinnak most direkt nem adtam csókot, mert nem akartam, hogy Sellynek megint rossz kedve legyen. Hála Istennek Justin felfogta ezt, és nem jött oda csókolgatni.
-Betty drágám..-szólt anya-Beszélhetnénk veled?-nézett Pattire is.
Nem tagadom, most megijedtem. Mi van?? Már nem akarják, hogy együtt legyünk??
Rápillantottam Justinra, aki csak vállat vont, jelezve, ő sem tudja mit akarnak.
Engedelmesen odamentem a két óvó szülőhöz, és a reakciókat vártam. Elvezettek Pattie szobájába, addig Ush vigyázott a két pöttömre. Leültettek az ágyra, ők pedig a velem szembeni kanapéra ültek le.
-Nos..Betty..-kezdte el anya.
Ajaj, már rosszul kezdődik. Itt biztos, hogy Justinról van szó. Biztos, hogy már nem díjazzák, hogy együtt vagyunk.
-Már 18 évesek vagytok mind a ketten Justinnal-folytatta-És gondolom, hogy már nem egyszer gondoltatok arra a dologra..-hangsúlyozta ki az "arra" szót.
Remek. Egy újabb kínos beszélgetés. Köszönöm anya és Pattie.
-Még mielőtt azt hinnéd, hogy inteni akarunk, hogy meg ne merjétek tenni, elmondom, nem ezt akarjuk-mondta Pattie.
Micsoda?? Pedig már azt hittem, hogy meg akarják tiltani..de akkor mi van?? Összeráncoltam a szemöldökömet, és vártam a további mondanivalókat.
-Megtörtént már?-kérdezte anya.
Csak ráztam a fejemet, mert tényleg nem történt még meg.
-Akkor csak szólni akartunk, hogy mi nem ellenezzük a dolgot, hogyha ez tartott volna vissza benneteket-mosolygott Pattie.
Na, most egy nagy kő esett le a szívemről. Bizony, éppen Pattie miatt féltünk megtenni, mert tudtuk, hogy nagyon szigorú, és féltünk a reakciótól.
-Köszönöm..-sóhajtottam egyet, és elvigyorodtam.
-Azért csak téged hívtunk be, mert Justinnak megadjuk azt az örömöt, hogy te mondd el-mondta anya.
Milyen jó szülők! De komolyan. Annyira örülök, hogy ilyen anyukám van, és hogy Justinnak is ilyen rendes szülője van.
Felálltunk, és átöleltem mindkét anyukát, kifejezve ezzel hálámat. Lassan kimentünk mind a hárman. Én Pattieék mögött mentem, és az információhiányos Justinra néztem, szemöldökömet húzogatva.
Láttam rajta, hogy már nagyon zavarja, hogy nem tud semmit. Odarohant hozzám, és behúzott a liftbe. Megnyomta a hármas gombot, és kérdezősködni kezdett.
-Mit mondtak?? Naa, mondd eeel..-hízelgett.
-A szobában elmondom..-vigyorogtam.
Két perc sem telt bele, már a szobában voltunk. Belépve lesmároltam Justint, aki már komolyan nem értett semmit.
-Szívem, mit mondtak neked?-könyörgött tekintetével, hogy mondjam már el végre.
Elmeséltem neki mindent egytől egyig. Onnastól nem bírt magával.
-Komolyan ezt mondták??-vigyorgott-Ez csodááás!!
Felemelt, és megcsókolt, úgy, ahogy még soha.
-De azért ne hamarkodjuk el, jó?-néztem le rá, mert még mindig emelt.
-Ez természetes-bólogatott megértően.
-Na pakoljunk-ugrándoztam a bőröndömért.
Justin segített bedobálni mindent a bőröndömbe, aztán visszamentünk lifttel a hallba.
-Indulnunk kéne..-pörgött Scoo, mint akit felhúztak.
Bepakoltunk a bőröndöket a három kocsiba, és beszálltunk azokba. Tizenöt perc utazás után a reptéren voltunk, ismét sok rajongó volt, de sikerült hamar áttörni rajtuk.
Anyáék hamarabb mentek, mert ők mennek vissza Los Angelesbe. Vagy fél óráig biztosan puszilgatott, de megértem, hisz nem látjuk egymást ismét huzamosabb ideig. A bátyám már hamarabb visszautazott, még tőlem sem köszönt el, amit nem is bántam, mert nagyon pipa vagyok rá.
Felszállt a gépük, végül a mi magánrepülőnk is megérkezett. Felszállás után körbeültünk játszani egy kicsit, mert olyan rég voltunk már így együtt. Estig játszottunk a gépen, aztán mindenki elálmosodott, és befészkelte magát az ő saját kis bőrülésébe. És odafurakodtam Justin mellé, aki tárt karokkal várt maga mellett.
Megvárta, még mindenki elalszik, aztán egy mézédes, hosszú csókot adott, amitől máris jobb volt elaludni.
-Szerinted az elég romantikus, ha Párizsban történik meg?-suttogtam a fülébe.
-Nekem mindegy, hogy hol történik meg, csak mindkettőnknek jó legyen-suttogta vissza.
Rávigyorogtam, aztán mellkasára helyeztem a fejem. Körülbelül öt perc után, a szívverése hangján aludtam el.

37.rész-Folyosó

/Bocsánat gyerekek, de ennyi futotta tőlem, mert egyáltalán nincs ötletem :/// 6 komi/

~Betty*

Váratlanul Josh száguldott be a hotelba idegesen. Fogalmam sem volt, hogy honnan tudta, hogy itt vagyunk, Justinon is látszott, hogy semmit nem ért.
-De szánalmasak vagytok együtt-ordibált velünk.
-Te csak ne kiabálj haver..-indult volna meg felé Justin, de én visszafogtam.
A nagy ordibálásra felfigyeltek a biztonsági őrök is, és elvitték a baj forrását, azaz Josht.
-Ja, és Lina üzeni, hogy még nincs vége ennyivel!!-kiabálta még utoljára.
Micsoda..?? Lina...?? Az a Lina..?? Ezek szerint kiszabadult? Vagy a börtönből irányít másokat..?? Egy biztos: most nagyon megrémültem.
-Nyugodj meg, kincsem, én vigyázok rád-zárt karjaiba Jus, amitől tényleg jobban lettem.
Szorosan hozzábújtam, fejemet belefúrtam a nyakába, és illatával próbáltam enyhíteni félelmem, ami végül elszállt.
-Gyere inkább menjünk fel, holnap van a nagy nap, pihennünk kell-nézett rá Selre is.
Csak helyeseltünk, és mindenki elindult saját szobája felé.
Megijedtem attól, amit mondott Josh, de viszont azt is éreztem, hogy minket nem olyan könnyű Justinnal elválasztani.
Az én egyetlen Justinom kijött a fürdőből megint egy szál boxerben, amitől végképp elfelejtettem mindent.
-Mehetsz bébi-kapott el derekamnál fogva, és csókot is lopott.
Bementem én is, és szokásosan hamar kész lettem. Jus már az ágyban feküdt, mindkét keze a tarkóján volt, így még jobban megcsodálhattam hibátlan testét. Lefeküdtem mellé, ő pedig egy szempillantás alatt hozzám bújt.
-Fáradt vagy kicsim?-tette a kezét az arcomra.
-Nem-sóhajtottam.
Szép lassan megcsókolt. A csók alatt még közelebb jött hozzám, már amennyire ez lehetséges volt, mert így is egy porszem sem fért volna el köztünk.
Keze vándorolni kezdett a testemen, és érintése helye ott maradt a bőrömön egy enyhe áramütés formájában. Nagyon szenvedélyesen és vágyakozóan csókolt, éreztem rajta, hogy alig tudja tartani magát, hogy ne induljon be jobban. Lassacskán rám gördült, és teljes testsúlyával rám nehézkedett. Bal lábamat felhúztam, mire ő a combomért nyúlt, és végigsimította kezét rajta, a fenekemig meg sem állva. Én a hátát cirógattam, néha bele is nyögött mozdulataimba.
Jól esett most ez a kis együttlét, már én is vágytam rá, és ahogy érzem, ő is. Nem sokkal utána viszont legördült rólam és minden abbamaradt. Láttam, hogy nem akarta abbahagyni, de már nem bírta volna tovább cérnával.
-Jó éjt-csókolt meg hosszan még utoljára.
Hozzábújtam, és elaludtunk mind a ketten.

*Másnap, a koncert időpontja*

-Minden a helyén van?-végeztem az utolsó simításokat a koncert helyszínén.
-Igen ahogy látom minden oké-felelték a többiek.
Jeleztünk Justinnak, hogy indulhat a koncert, rögtön be is futott.
-Jó estét Berlin!-kiabálta.
A tömeg sikítani kezdett, volt aki sírt is, mikor megpillantotta Justint.
-Indulhat a buli?-rázta fel a rajongóit.
-IGEEEEEN!-kiabálták.
Justin neki is vágott az első számnak, a Boyfriendnek. Gyönyörűen táncolta végig mindenki a koreográfiát, egy apró baki sem történt. Annyira büszke voltam rájuk. Már mióta velük táncolok, szinte velük nőttem fel.
-Nagyon ügyesen megoldottad a koreográfiát-simogatta meg a vállamat Pattie.
-Köszönöm-vigyorodtam el dicséretén.
Másfél óra múlva lepörgött a koncert, de mielőtt Justin végleg elköszönt volna, bejelentett valami számomra meglepőt.
-Mielőtt elmennék, szeretném nektek elmondani, hogy a koreográfiát az én drága barátnőm csinálta-vigyorgott rám oldalra Justin.
Nem vártam, hogy elmondja, jól meg is lepődtem.
-Gyere ide-integette nekem.
Micsoda? Menjek ki a színpadra? Soha.
Justin nem tágított, odafutott hozzám, a kezemért nyúlt, és becipelt a színpadra maga mellé. A tömeg sikított, mikor megláttak.
-Mit gondoltok, szerintetek megérdemel érte egy csókot?-kérdezte a tömegtől Justin.
-IGEN! IGEN! IGEN!-ordították torkuk szakadtából a Belieberek.
Időm sem volt reagálni, Justin lesmárolt. De nem csak sima puszit adott, hanem nyelves csókot. Annyira jól esett, hogy nem szégyell a rajongói előtt.
Csókunk alatt a Belieberek ujjongtak, és tapsoltak.
-Viszlát Berlin, remélem tetszett a koncert!-fordult feléjük, de még mindig karolt.
Kézen fogva sétáltunk le a színpadról a backstagebe.
-Bolond vagy mondták már?-állítottam meg Justint.
-Most miért? Nem volt jó?-vette elő az ellenállhatatlan kiskutya szemeit.
-De nagyon jó volt-mondtam, és ismét megcsókoltam.
-Hé, turbékoló galambok, autogramosztás van-szólt ránk Scoo.
Összekulcsoltuk kezünket, és indultunk a rajongókhoz. Justin sok képen csinált a rajongókkal, de az egyik lánynak volt még egy kérése.
-Lehet egy kérésem?-fordult Justin felé.
-Persze, mondd csak-vigyorgott Justin.
-A barátnőd is rajta lehetne a képen?-nézett felém a lány.
Megvontam a vállam, és odamentem a lány mellé. Furcsa volt, mert én nem is vagyok sztár, de azért jól is esett.
Mindezek után Justin még elment a Meet&Greet-esekhez, és bementünk az öltözőjébe.
-Teljesen hulla vagyok-dőlt le a kanapéra.
-Menjünk haza, ott majd pihenhetsz-adtam neki egy puszit.
Beültünk a kocsiba, és a hotelba tartottunk. Már én is kifáradtam a nagy hajtásban, hogy minden rendben menjen a koncerten.
-Menj csak fel, én még veszek egy kis csokit-puszilt meg Jus.
-Oké, akkor megyek-feleltem.
Felmentem lifttel, és végigsétáltam a folyosón. Láttam ott valakiket, ezért közelebb mentem ,de mikor odaértem, azt hittem elájulok...

36.rész-Készen állsz?

/Hááát, nem tettem ki magamért annyira :SS De azért remélem tetszik :) Nem volt ötletem, de részt akartam nektek hozni, úgyhogy jó olvasást :) 6 komi/

~Betty*

Annyira jó volt ismét Justinnal lenni. Csak feküdtünk az ágyon, én alul, ő felül, és csókolóztunk. De abban a csókban minden benne volt. Az összes fájdalom, minden. Tényleg nagyon meg akartam hálálni Selenának amiért ennyire segítőkész és okos, hogy mindenre rájön.
-Édesem-váltam el Justitól.
-Mit szeretnél életem?-kérdezte mézédes hangon.
-Szeretném Selenának meghálálni, hogy már másodjára ő mentette meg a kapcsolatunkat, és én arra gondoltam, hogy...-és a fülébe suttogtam a tervemet.
-Ez remek ötlet-csillant fel a szeme-Majd beszélek Scooval.
-Köszönöm-mosolyogtam rá.
Nem felelt, csak ismét megcsókolt. Mindaddig így volt ez, míg Usher nem kopogott.
-Bejöhetünk?-kérdezték.
Justinnal csak egymásra pillantottunk. Leszállt rólam, lenyalta a szájáról a csókolózás nyomát, és szólt, hogy bejöhetnek.
Scooter is ott sunnyogott Usher mellett, és megbánóan néztek rám mindketten.
-Nos hát csak bocsánatot szerettünk volna kérni tőled, amiért nem hittünk neked-mondta Ush.
-Semmi baj, én is ezt tettem volna-legyintettem vigyorogva.
-Rendben-sóhajtottak fel megkönnyebbülve-Akkor mi itt is hagyunk titeket, mert úgy látom, hogy így is megzavartunk valamit...
Ekkor pillantottam meg Justin félig kigombolt ingét. Mindketten fülig pirultunk. Usherék kimentek, én pedig nevetni kezdtem.
-Ez kínos volt-feküdt le mellém Jus.
-De még milyen kínos..-vigyorogtam.
Szótlanok maradtunk mindketten, csak arra figyeltem fel, hogy Justin csodálkozva néz engem.
-Mi az?-kérdeztem nagy szemekkel.
-Semmi, csak olyan gyönyörű vagy-hajolt közelebb.
Még két hónap együtt járás után is képes vagyok elpirulni a szavain, amiken ő mindig nagyokat mosolyog.
Visszatértünk az előző cselekvésünkhöz, miszerint csókolózásba kezdtünk. Tovább gomboltam az ingét, mire az a földön landolt. Ismét végigsimítottam kockás hasán, erre ő felsóhajtott. Tisztán láttam, hogy libabőrös lett a tettemtől.
-Kicsim-beszéltem a szájába, mert nem volt hajlandó abbahagyni a csókot-Aludni kéne..
-Fáradt vagy?-mondta a számba.
-Kimerítő volt ez a nap..-feleltem.
-Akkor aludjunk, de előtte elmegyek zuhanyozni-kelt fel, de előtte még adott egy puszit.
Nem telt bele sok idő, kész lett, utána én is követtem. Mikor kiléptem a fürdőből, Justin tökéletes teste tárult a szeme elé. Nem volt rajta csak alsógatya, és matatott valamit az asztalnál. Odalopóztam a háta mögé és a hátát kezdtem puszilgatni.
-Jössz feküdni?-öleltem hátulról.
-Csak ha te is-fordult meg és egy puszit nyomott a számra.
Lefeküdtünk egymás mellé, Justin adott egy lágy csókot. Ráfeküdtem a mellkasára, és a szívverése hangját hallgatva aludtam el.

*Másnap*

-Jó reggelt édes szívem-köszöntött Justin ébredésemkor, és a kezében hozott reggelit.
-Ágyba kapom a reggelim?-mosolyogtam álmos fejjel.
-Neked bármit-puszilt meg.
Megettem a finom reggelimet, és felöltöztem, mert ma is próba. Nem tudom, hogy Josh ott lesz-e,de ha igen, akkor Justin biztos félholtra veri.
Lementünk a szálloda halljába, éppen ment a TV.

"Jó reggelt, Berlin, következzenek a hírek!

Tegnap a sztárpalánta Justin Bieber jelenetet rendezett a helyi repülőtéren. Meg nem erősített információk szerint a barátnője, Betty Collins után futott, akivel valószínűleg összeveszhetett, mert a lány sírva hagyta el a berlini aréna épületét. Justint megbüntették, mert gyorsan hajtott a főúton, de nem került börtönbe. Megkérdeztünk pár szemtanút a helyzetről:
-Csak annyit láttam, hogy kiabálja a lány nevét, mire ő futni kezd felé, és a végén már együtt ölelkeznek-mesélte az egyik nő, aki a reptéren tartózkodott.
Justin Bieber tette nagyon romantikus jelenet volt, egy filmben is el lehetne helyezni. Hát nem minden nő egy ilyen férfira vágyik?"

Az utolsó kérdésre elvigyorodtam. Minden nő egy ilyen férfira vágyik, és nekem egy ilyenem van. Megszorítottam Justin kezét, jelezve azt, hogy szeretem, és hálás vagyok neki.
-A pénzbírságért még kapsz-lóbálta a mutatóujját Scoo.
-Tőlem most már csinálhatsz akármit, az a lényeg, hogy ő itt van nekem-adott egy cuppanósat Justin.
Scooter fejcsóválva a kijárat felé ment. Követtük mi is, és kocsiba ültünk. Nem telt bele sok idő, már ott is termettünk az aréna előtt. Selly már ott várt.
-Jó reggelt csajszi-ölelt át.
-Neked is-viszonoztam.
Megvártam míg Justin kiszáll a kocsiból.
-Megkérdezted Scoot?-suttogtam neki.
-Igen, és beleegyezett, délután megérkeznek-kulcsolta össze kezét az enyémmel.
-Szuper-tapsikoltam.
Jókedvűen léptem be az arénába. Josht nem láttam sehol, Scooter felvilágosított, hogy elküldték. Nagyon megnyugodtam, mert így legalább nem lesz jelenet.
-Szia kapitány!-kiabált a csapatom.
-Sziasztok!-mosolyogtam-Kezdhetünk?
Mindenki egységesen bólintott. Beindult a zene, és átvettük a tegnapi dolgokat. Justinnak is sokkal jobban ment most minden, Selly is ügyes volt.
Az órámra pillantottam, Justin utána rögtön rám, jelezve, hogy az SMS-e megérkezett, itt vannak.
-Selly, csukd be a szemed-futottam oda hozzá és eltakartam a szemét.
-Mi?? De miért?-értetlenkedett.
-Mindjárt megtudod-vigyorogtam.
Justin ezalatt bevezette a meglepetést. Én is nagyon örültem, hogy ismét láthatom őket, és tudom, hogy Selena is odalesz.
-Készen állsz?-húztam az agyát.
-Mi az hogy!! Mutasd már!!-türelmetlenkedett.
Elvettem a kezem a szeme elől, és rögtön felsikított.
-NIIIIIIIIIIIIIIIIIIICK!!!!!!-futott oda a bátyámhoz és a nyakába ugrott.
Anya addig odafutott hozzám.
-Jaaaj, de nagyon hiányoztál kislányom-mondta már majdnem sírva-Minden rendben veled?
-Persze anya, jól vagyok-öleltem szorosan.
-Köszönöööööööööm!!!-ugrott a nyakamba Selly.
-Én köszönöm csajszi-vigyorogtam-Meg akartam hálálni amit értünk tettél.
-Nagyon köszönöm, imádlak-szorongatott, már majd meg fulladtam.
Justin csak vigyorgott a háttérből, és figyelte a történéseket. Engem is üdvözölt a bátyám, és ismét smárolásba kezdtek Sellyvel.
-Szerintem mára legyen ennyi elég a próbából..-ölelt át hátulról Justin.
-Egyetértek-pusziltam meg-Meddig maradtok?-fordultam anya felé.
-Csak addig, amíg Berlinben maradtok, mikor utaztok tovább Párizsba, onnan mi haza megyünk-közölte anya.
-Óóó....de holnap után indulunk Párizsba..-biggyesztettem le az ajkaim.
-Nem baj, addig is itt leszünk-mosolygott anya.
Mindenki hazament, mi vissza a hotelba. Sokat beszélgettünk anyuval, már annyira hiányzott. Jó volt vele, és a bátyámmal lenni, mindaddig, amíg valaki meg nem zavart...

35.rész-Filmbe illő jelenet

/Itt a rész, remélem tetszik, és kérem a komikat!! :) 7 komi után repül a kövi! :D/

~Betty*


*Betty szemszöge*

Kiértünk az aréna elé, persze újságírók hada fogadott minket, mert megtudták, hogy itt vagyunk Justinnal.
-Betty, miért sír?
-Mi történt odabent?
-Csak nem vége a románcnak?
Folyamatosan jöttek a kérdések, Selena testőre védett meg minket a sok újságírótól, mert azok még akkor sem hagynak békén, ha éppen a halálodon vagy.
Gyorsan beültünk a sötétített ablakú kocsiba, és hajtottunk a hotel felé. A sírást egyszerűen nem tudtam abbahagyni, már levegőt is alig kaptam. Selena próbált nyugtatni ahogyan csak tudott. Még jó, hogy ő itt van velem mindig, mert most hatalmas szükségem van rá.
Tíz perc sem telt bele, már a hotelban is voltunk, és Sel odaszólt a recepciósnak, hogy semmiféle újságírót ne engedjenek be. Felmentünk Selly szobájába. Abban a per pillanatban a lábam megszűnt működni, lerogytam az ágyra és zokogtam.
Justin szavai jártak a fejemben, amik teljesen jogosak voltak, mert ez az egész most az én hibám.
-Sel...-ültem fel, hogy Selena szemébe tudjak nézni-Jobb lesz ha én most hazamegyek..
-Mi?? Nem mész!! Justin nélkül nem-ragadta meg a kezeim.
-Muszáj, Selena, Justin látni sem akar többé, amit teljesen megértek, én pedig nem akarom zavarni..-szipogtam folyamatosan.
-Nem hagyom, hogy elmenj...-mondta már ő is a sírás határán.
Szorosan megöleltem. Nem is tudom, hogy most mit is kéne tennem, csak annyit tudok, hogy nem maradhatok itt. Meg kell szöknöm.. Ha Selena nem segít, magam is megoldom..
-Mennem kell-nézett az órájára-Itt hagyhatlak egyedül?
-Igen..-hazudtam egy nagyot.
-Nemsoká jövök, addig maradj az én szobámban-szedte össze a cuccát.
Bólintottam, mire ő elment. Itt az alkalom, meg kell szöknöm. Nem akarok rosszat senkinek, jobb lesz ha eltűnök a képből és élem tovább a semleges életemet Los Angelesben.
Átsurrantam a Justinnal közös szobánkba, előkaptam a két hatalmas bőröndöm, és pakoltam, mint a villám. El kellett mennem, mielőtt Selena visszaér. Hamar összepakoltam és indultam is a reptérre. Annyi időm még volt, hogy írjak Selenának egy levelet.
Szóltam lent, hogy ne szóljanak, hogy elmegyek. Fogtam egy taxit, és indultam a repülőtérre...

*Justin szemszöge*

Jelen pillanatban az életem romokban. Sosem gondoltam volna, hogy így lesz vége ennek, azt sem gondoltam, hogy vége lesz. Én vele akartam leélni az életem. Ő viszont talált jobbat. Nincs más választásom, ebbe bele kell törődnöm.
Scooterékkal visszaindultam a hotelba. Hamar odaértünk, felmentem a szobánkba. Féltem benyitni, mert azt hittem, hogy ott van, de nem. Sőt, semmi nem volt ott, ami az övé. Benéztem a szekrénybe, és egyetlen ruhát sem találtam ott. Meredtem álltam a szekrénye előtt, mikor benyitott Scooter. A könnyeim újra előtörtek, nem győztek potyogni le a földre.
-Elment..-csak ennyit tudtam mondani.
Scooter csak megveregette a vállamat, és akkor jött be anya. Nem tudott semmit, Scooter elmondta neki, mert én nem tudtam beszélni.
-Gyere ide kisfiam-vett oltalmazó karjaiba anya-Nem hittem volna, hogy valaha is megteszi..nem olyan lány..
Én sem így ismertem.. Kedves, okos, és egyszerűen gyönyörű.. Mégis ezt tette velem.. Itt hagyott....

*Selena szemszöge*

Van egy olyan érzésem, hogy nem kellett volna Bettyt otthagynom egyedül. Benyitottam a szobába, és nem volt ott. Tudtam! Elkezdtem kapkodni a cuccaimat, mikor egy levelet találtam az ágyon. Ez állt benne:

"Kedves Selena,
Köszönöm, hogy mellettem álltál mindig, és sosem hagytál cserben, de attól tartok, a mi utunk véget ért. Nem lehetünk többé barátok, mert nem tudnám elviselni, hogy ezt tettem Justinnal. Sosem fogom elfelejteni azt, amit értem tettél...Köszönöm.
                                                                                                                                                 Betty"

Ne..nem mehetett el.. Hisz azt sem tudta, hogy miért mentem el!! A bizonyíték a kezemben van, megint, erre ő elmegy..ezt nem hagyhatom.
Átrontottam Justinhoz, aki sírva feküdt az ágyon.
-Nem hagyhatod, hogy elmenjen!!-csaptam be az ajtót.
-Miért nem?-mondta, a hangjában alig volt erő.
-Ezért!-vágtam hozzá egy CD-tokot, benne a mindent megoldó kulccsal.
-Mi ez?-ült fel, csak akkor pillantottam meg a vörösre kisírt szemeit.
Rámutattam a laptopjára, hogy nézze már meg. Berakta, a felvétel elkezdett indulni.
Az ilyen táncpróbákon mindig kint van egy kisebb kamera, hogy Justin próbáit fel lehessen tenni a YouTube-ra a rajongóknak. Nos, ez a szerkezet bekapcsolva maradt. Minderre akkor jöttem rá, mikor a menedzserem felhozta a témát, hogy mikor akarja rólam kitenni ezeket a felvételeket.
Ezen éppen csak annyi látszik, hogy beszélgetnek, Betty megfordul és Josh letámadja, de azonnal el is löki magától Betty. Utána Justin könnyes szemeire mutat rá a felvétel.
Ha nem tartana itt a tudomány, már régen szétmentek volna, mert előzőleg is a biztonsági felvétel mentette meg a kapcsolatukat.
-Megismétlem: Nem hagyhatod, hogy elmenjen!!!-kiabáltam.
Azonnal felkapta a kapucniját, átölelt és futni kezdett. Biztosan tudtam, hogy merre fut, és csak annyit tehettem, hogy szurkoltam érte...

*Justin szemszöge*

Istenem, áldom azt az embert aki feltalálta a kamerát. Viszont el kell érnem a Bettyt, mielőtt felszáll a gépe. Scooterék csak néztek, hogy hova futok ilyen hevesen, de nem foglalkoztam velük, bepattantam a kocsiba és villámgyorsan a reptér felé vettem az irányt. Biztos, hogy túlléptem a sebességkorlátot, de ez az utolsó dolog ami érdekel jelen pillanatban.
Kis idő múlva szirénát hallottam a hátam mögül. Belenéztem a visszapillantóba, és a zsaruk voltak. Most meg kéne állnom, de nem teszem. Nem érdekel, hogy börtönbe kerülök, csak Betty legyen ott velem.
Pillanatokon belül autós üldözés vette kezdetét. Filmbe illő jelenet volt, ez tény, és való. Mikor megérkeztem a reptérre futni kezdtem, a rendőrök utánam. A pillanat tized része alatt pillantottam rá a táblára, ami azt jelezte, hogy Betty gépe most készül felszállni. Mint az őrült úgy rohantam ki a repülőhöz, áttörtem mindent és mindenkit, már az egész reptér biztonsági serege engem üldözött, plusz a zsaruk.
-Álljon meg!! Most azonnal álljon meg!!-ordították torkuk szakadtából.
Ezt a két szót viszont kitöröltem a szótáramból, nem ismerem azt, hogy megállni.
Megpillantottam Bettyt, amint már a lépcsőn megy fel. A média már ott volt, az Isten tudja, hogy  hogy érnek ide ilyen gyorsan. Akik nem tudják, hogy mi a helyzet, azok csak annyit látnak, hogy egy őrült fut a repülő felé, mögötte négy rendőrrel és három biztonsági őrrel.
-BETTY!!! BETTY!!-kiabáltam utána.
Hátrafordult, és megfagyott a lépcső közepén...

*Betty szemszöge*

Nem hittem a szememnek. Justin fut felém hét kigyúrt állattal a háta mögött, akik szemel láthatóan üldözték.
-Betty, kérlek ne menj, el, hiszek neked!!-kiabálta.
Áttörtem az embereken és lefutottam a lépcsőről. A csomagjaimat ledobtam, nem foglalkoztam semmivel, csak hogy elérjem Justint. A rendőrök viszont megelőztek, megragadták Justint és ráncigálni kezdték az ellenkező irányba. Még mindig futottam felé, nem hagytam, hogy elvigyék. Egy perc alatt mindenki csak miket nézett, a sajtó pedig felvett mindent kamerára.
-Tegyék le!!-utasítottam a két zsarut.
Ők megfordultak Justinnal együtt, de nem tették le, csak megálltak, és fogták a két karját, miközben emelték úgy, hogy nem ért le a lába a földre. Végre elértem őket, beálltam Justin elé és felnéztem rá, mert nagyon felemelték.
-Sajnálom, hogy nem hittem neked, Selena megmutatott egy felvételt és én azonnal utánad jöttem, de túl gyorsan hajtottam a főúton ezért a zsaruk üldözni kezdtek, aztán meg a biztonságiak is és...
Nem hagytam hogy végig mondja, a fejéért nyúltam és megcsókoltam. Nem törődtem a körülményekkel, csak az érdekelt, hogy megint az enyém lehet.
-Mostmár elvihetnek-nézett a két zsarura Justin.
-Steve, te is hallottad ezt a romantikus történetet?-fordult az egyik Justint tartó zsaru a másikhoz.
-Hallottam ember..-felelte.
Letették Justint, és egymásnak támaszkodtak.
-Mivel ilyen cél érdekében tette ezt, megússza egy pénzbírsággal a gyorshajtásért, és elmehet a lánnyal-vigyorgott személy szerint Steve.
-Komolyan??-meredt ki Justin szeme.
-Igen-mondták kórusban.
Justin boldogan felém fordult és végre egy igazi csókot válhattunk. Az emberek tapsolni kezdtek meg ujjongani. Csak pár mondatot csíptem el az emberektől, például azt, hogy:
-Jahj, ha velem tenné ezt egyszer egy férfi..
Elváltam Justintól mert szembe jutott, hogy nem kértem bocsánatot.
-Nagyon nagyon sajnálom Justin, tényleg jobban kellett volna vigyáznom és..
Ő sem engedte végigmondani, hanem megcsókolt.
-Nem érdekel, az enyém vagy ismét, és csak az a lényeg-ölelt magához.
Ölelkezhettünk még vagy 10 percig, aztán fogtuk a csomagom és hazaindultunk. A rendőrök odaadták Justinnak a pénzbírságról a papírt, és megígértették vele, hogy a hazafelé úton már nem hajt gyorsan.
A kocsiban még csókolóztunk, mert akkor már nem látott senki a sötétített ablak miatt. Mikor a hotelbe értünk elkezdtek tapsolni az emberek. Ekkor esett le, hogy a TV leadott mindent. A tömegben Selena is ott volt. Amint megláttam, odarohantam hozzá és átöleltem.
-Tőlem nem szabadulsz ilyen könnyen-ölelgetett szorosan.
-Köszönöm csajszim, nélküled nem tudom mi lenne-szorongattam.
Pattie is megölelgetett és csak annyit mondott, hogy:
-Tudtam én hogy nem vagy te olyan..
Annyira jólesett mindez, de nem vágytam másra, csak arra, hogy Justinnal legyek. Felballagtunk a szobába. Justin bezárta az ajtót hogy senki nem zavarjon meg, és végre egy romantikus csókolózás vette kezdetét.
Már azt hittem, hogy elveszítem a hülyeségem miatt. Selena nélkül az életem már tönkrement volna. Elhatároztam, hogy meghálálom neki, és tudtam is, hogy hogyan....

34.rész-Láttam amit láttam

Jól figyeljetek rám. Nekem nagyon fontosak a komik, mert ezekből merítek erőt, hogy folytassam a törit. Ha nem komiztok komolyan mondom nem tudom mit csinálok veletek... Jólesett az a sok komment amit hirtelen rámbombáztatok, hogy nem hagyjam abba, de ha egyszer meg tudtátok tenni, hogy lenyomtatok pár gombot a billentyűzeten akkor naponta egyszer miért nem tudjátok megtenni??? Most érezzétek magatokat leszidva... :DD Folytatom a törit, 1 FELTÉTELLEL: ha kapom a komikat minden rész után. Köszönöm hogy olvastok és remélem még sokáig is fogtok...:) Puszi nektek  <333

~Betty*

...hogy:
-EGY, KÉT, HÁ, SHARKS!!!!
Megfordultam, és ott láttam az én imádott csapatomat.
-Áááááááááááááá-sikítottam egy hatalmasat, és odafutottam hozzájuk.
-Meglepetéééés!!-kiabálták és letettek.
-Ne mondjátok hogy ti lesztek a táncosok és velünk turnéztok..-mondtam ugrándozva.
-De igeeeeeen!-nevettek.
-Úristen..de hiányoztatok...-ölelgettem meg mindenkit. Akkor jutott eszembe hogy még elköszönni sem tudtunk, annyira hirtelen történt minden.
-Te is nekünk nagyon..-ölelgettek szorosan.
-De mégis ki intézte ezt el..?-kaptam észbe.
Senki nem szólt semmit csak a hátam mögé néztek. Megfordultam és Justin elpirult arcával találtam szembe magam. Odafutottam hozzá és egy hatalmas csókkal jutalmaztam meg, amiért elhozta a csapatot.
-Örülsz neki?-mosolygott.
-Már hogy a francba ne örülnék?? Nagyon köszönöm kicsim-öleltem át szorosan.
-Érted bármit életem-suttogta a fülembe.
Éppen készültem volna megint megcsókolni, mikor Usher megzavart.
-Na jó mostmár elég lesz a szerelmi ömlengésből, kezdődjön a munka..-sétált el mellettünk.
Justin gonoszul utána nézett aztán megpuszilt és elkezdtük a munkát.
-Szóóóóval..-lapozgatta a jegyzeteit Scooter-Még 4 táncos fog hozzátok csatlakozni, két lány és két fiú, így elegen lesztek kitölteni ezt a nagy színpadot.
Mikor Scooter ezt kimondta, a négy táncos már meg is érkezett.
-Áá, éppen időben-vigyorgott rájuk Scoo-Betty, bemutatom a +4 táncost, Tory-t, Cheryl-t, Josh-t és George-ot.
-Sziasztok-mosolyogtam rájuk, mert nem akartam rossz benyomást kelteni.
-Skacok, ő itt az új tanárotok, Betty-mutatott rám Scoo.
-Szia-mosolyogtak ők is kedvesen.
-Akkor kezdjétek-ment le Usher és Scoo a színpadról. Selena már eleve lent ült, olyan fáradt volt, hogy majd elaludt.
Odafordultam a többiekhez és elkezdtem a mondandómat.
-Na hát skacok én arra gondoltam, hogy..-és itt elmondtam mindent amit kigondoltam.
Justin csak bólogatott, a többiek pedig meredten figyeltek. Tegnap este csak ezen gondolkodtam, hogy mit is kéne kitalálnom, de végülis születtek ötletek.
Észrevettem, hogy az új táncosok közül Josh olyan furcsán néz rám..de nem foglalkoztam vele, lehet hogy csak elmerengett.
-Akkor..szerintetek?-mondtam a végén.
-Szerintem jó az ötlet..-mondta Ash.
A többiek is ráhelyeseltek. Most következett a gyakorlat, hogy menni fog-e. Mindenkit beállítottam a helyére, és eltáncoltam nekik hogy hogy is nézne ez ki. Justin a kezébe fogott egy ásványvizes palackot ami a mikrofont szimbolizálta. Utána lassan is megmutattam a mozdulatokat, a többiek pedig engedelmesen csinálták. Mikor már elégszer elpróbáltuk, beindította Scooter az első zenét a One Time-ot. Kiálltam a színpad elejére, hogy mindent tisztán lássak. Nagyon jól ment mindenkinek, Justin is hamar belerázódott. Így vettünk végig még három számot, aztán szünetet tartottunk. Leültem a színpadon levő lépcsőre pihenni mert rendesen elfárdtam. A fejemet a kezembe temettem energiát gyűjtve ezzel.
-Elképesztő vagy, hogy csinálod?-szólított meg egy ismeretlen hang.
Felnéztem és Josht láttam magam előtt.
-Öhm..köszönöm-jöttem zavarba-Már nagyon régóta táncolok, talán ez a titka.
-Nagyon jól táncolsz és érthetően magyarázol-ült le mellém.
Nem szóltam rá semmit, eléggé zavarba hozott a bókjaival. Egyébként a srác nem nézett ki rosszul, világosbarna haja volt, kékeszöld szeme és egyszerűen tökéletes teste. DE én Justint szeretem.
Jókat nevetgéltem, mert jó vicceket mesélt. Arra figyeltem fel hogy Justin mondja hogy:
-Szerintem folytassuk..
-Oké, folytassuk-álltam fel Josh mellől.
A próba további részében Justin nagyon furán viselkedett velem. Olyan volt mint szokott, csak másabb. Többet volt a közelemben, többet puszilgatott, amit igazán nem értettem.
-Selena, gyere, te jössz-vigyorogtam rá a legjobb barátnőmre.
Felsietett a színpadra és az ő számaira is eltáncoltuk a koreográfiát, persze mást.
-Fúú de ügyi vagy ez tök jóó-tapsikolt nekem-Én barátnőőőm!
Mindenki csak nevetett Selenán, tényleg nagyon kivolt szegényke :D
Aztán visszahívtam Justint is a színpadra, de először meg sem hallotta hogy szólok neki, mert Josht nézte furán. Nem foglalkoztam vele, gondoltam csak nyugodtan. Scoo beindította a duett zenéjét, az Overboard-ot, és Justinék elpróbálták. Minden simán ment addig, amíg Josh fel nem bukott.
-Minden rendben?-rohantam oda hozzá.
-Persze, semmi baj, nem estem nagyot-segítettem fel.
Rámmosolygott, én is rá, amire Justin nem nézett valami szépen. Folytattuk tovább a gyakorlást, de most fordult a kocka: olyan rosszul léptem, hogy én is tanyáztam egy nagyot.
-Jézusom, semmi bajod?? Csúnyán estél-térdelt le mellém Josh rögtön.
-Kicsit fáj a térdem-ültem fel a térdemet fogva.
-Kicsim minden oké?-lökte arrébb Justin Josht.
Josh nagyon furán nézett rá, de nem mondott semmit. Ezért megtettem én.
-Fáj a térdem, megtennéd hogy hozol rá jeget?-néztem Justinra.
-Majd inkább Josh hoz-pillantott oldalra csúnyán Justin.
-Nem, te hozol-néztem rá ugyanolyan csúnyán, mint ahogyan ő Joshra.
Justin csak meredt szemekkel rámnézett, felállt és ment a jégért.
-Sajnálom, nem tudom hogy mi lett vele-néztem bocsánatkérően Joshra miután Jus elment.
-Semmi baj, már megszoktam..-hajtotta le a fejét.
-Hogy érted hogy megszoktad?-gúvasztottam ki a szemeim.
-Velem mindig így viselkednek, pedig nem akarok rosszat hidd el..-nézett vissza rám.
-Nem is vagy olyan-vigyorogtam rá és vágtam egyet a vállára.
-Segítsek felállni?-mosolygott ő is.
-Az jó lenne..-bólintottam.
Körülfontam az egyik kezemmel a vállát, a másikkal pedig egyensúlyoztam. Ő pedig megfogta a derekam és húzott felfelé. Aztán segített odabicegni a lépcsőhöz hogy leülhessek. És erre a jelenetre lépett be Justin. Mikor meglátta, hogy Josh a derekamat fogja, a feje vörös lett, a szeme pedig egyenesen szikrázott. Csoda hogy a jég el nem olvadt a kezében. Joshsal egymás mellett ültünk épp úgy mint a szünetben, de most a többiek is ott voltak és kérdezték hogy komoly-e a bajom, amire persze én nemmel válaszoltam. Justin utat tört magának a többiek között, és leült a másik oldalamra. A térdemre tette a jeget, aztán a tekintetét lassan Joshra irányította jelezve, hogy tűnjön el. Josh csak rámpillantott, aztán felállt mellőlem, és elmentek gyakorolni a többiekkel.
-Miért viselkedsz így vele? Nem érdemli meg-néztem Justinra aki követte Josht ahogyan elmegy.
-Mert rádmozdult nem vetted észre??-háborodott fel.
-Nem mozdult rám, meg ha rámmozdul, azt majd elintézem én, mert már nagylány vagyok és meg tudom magam is oldani az ilyet..-emeltem kicsit feljebb a hangom.
-De neked ugye nem tetszik?-váltott át dühösből szomorúba.
-Dehogyis, Justin én téged szeretlek-lágyultam el én is.
-Akkor jó..-puszilt meg-Jobb már a térded?
-Persze, csak megrándult egy kicsit, de rendbejön-simogattam meg az érzékeny pontot a térdemen.
-Ha adok egy gyógycsókot akkor jobb lesz?-nézett gigaszemekkel Jus.
-Biztosan-vigyorogtam.
Lágyan megcsókolt, ami tényleg jólesett. Aztán elment Usherrel, Selenával és Scooterrel még beszélni pár dologról, én pedig a táncosokkal maradtam.
-Betty ha nem lenne baj mi mennénk..-mondta Ash.
-Persze, menjetek csak, már sokat próbáltunk, meg a térdem sem bírná-mosolyogtam.
Elmentek a többiek, csak Josh maradt ott. Én rakosgattam a cuccaimat háttal neki, és mikor megfordultam, Josht láttam magam mögött.
-Jól vagy?-vigyorgott.
-Aha, már nem fáj annyira a térdem-viszonoztam a vigyort.
-Tudod..Justin szerencsés hogy ilyen csaja van-nézett rám úgymond olyan csajozós tekintettel.
-Öhm..hát...köszönöm...-dadogtam, mert erre nem igazán tudtam mit mondani.
Beállt a kínos csend, egyikőnk sem szólt semmit. Lassan ránéztem Joshra, aki hirtelen lesmárolt, de én azonnal ellöktem magamtól, úgy látszik túl későn, mert akkor már Justin állt a színpad bal felében, könnyes szemmel.
-Justin, ez nem az aminek tűnik-indultam el felé.
-Hát akkor mi?? Csókolóztál vele, és 10 perccel ezelőtt mondtad hogy nem érdekel..-nagyon sírt.
-Justin hidd el hogy ő smárolt le én vissza sem csókoltam!!-mondtam de akkor már az én szemem is könnyes volt.
-Sajnálom, de ezek után már nem tudok hinni neked-felelte és elment.
Megfordultam és lekevertem egy hatalmas pofont Joshnak.
-Miért csináltad??-ordítottam.
-Miért hagytad?-tárta ki a kezét, de fogta az arcát.
-Én nem hagytam, időm sem volt reagálni-zokogtam, alig tudtam beszélni-Többé ne lássalak SOHA!!
Azzal elment én pedig Justin után rohantam. Bementem a backstagebe és rögtön az öltözője felé vettem az irányt. Be akartam menni, de zárva volt az ajtó.
-Justin engedj be kérlek, megmagyarázom..-sírtam és közben dörömböltem az ajtón.
-Nekem nem kell a magyarázatod, tűnj el, soha többé nem akarlak látni!-kiabálta ki Justin reszketős hangon.
Nem volt erőm állni tovább, lerogytam a földre az ajtó elé. Az én hibám..hagytam hogy lesmároljon, pedig egy kicsit sem érdekel.. Nem hiszem el hogy az összes srác ilyen..előbb Zack, most meg Josh..de nem érdekel, Justinnal akarok lenni..
-Mi történt?-rohantak oda hozzám Selenáék.
-Vé..vé..vége..vége van..-dadogtam, a sírástól nem tudtam beszélni.
-Mi??? Mi történt??-szökött fel mindenki szemöldöke az egekbe.
Elmondtam nekik. Igaz, hogy fél órába telt mire minden szó rendesen kikerült a számon, de elmondtam.
-...de ugye ti hisztek nekem??-fejeztem be.
-Mivel ismerlek ezért igen, én hiszek-mondta Sel, aki mindig mellettem áll.
-A te hibád volt, jobban kellett volna figyelned-nézett rám komolyan Scooter.
-Ezúttal egyet kell értenem..sajnálom Betty-mondta Usher is.
-Megértem..-tört ki belőlem a sírás ismét.
Selena jobbnak látta ha inkább elvisz a srácoktól mielőtt jobban kikészülök...

*Justin szemszöge*

Én tudtam..Éreztem. Van köztük valami, ez nyilvánvaló. Most hihetetlen amit érzek.. A szívem millió darabra tört, ahogy láttam hogy Josh ajkai azokat a tiltott ajkakat érintik, amiket csak nekem szabadna..
-Justin, mi vagyunk, engedj be!!-kiabált Usher.
Nem tudtam, hogy mit tegyek, beengedjem-e vagy sem, de muszáj volt kibeszélnem magamból, még ha a sírástól nem is tudok beszélni.
-Hú haver, nagyon rosszul nézel ki..-sajnálkozott Usher.
Visszahuppantam a földre, és összekuporodtam.
-Szerintem itt valami van Justin..-gondolkozott el Scoo-Betty nem olyan hogy megcsalna és..
-Láttam amit láttam..-szakítottam félbe.
Erre csöndben maradt. Valahogy egyáltalán nem tudtam mit tenni most. Usherék faggattak hogy mi is történt pontosan, mert abból amit Betty mondott szinte alig lehetett érteni valamit, annyira sírt. Nálam sincs másképp. De azért megpróbálkoztam vele. Egy óra küszködés után sikerült. Elmondtam. Kimondtam azt a szót: megcsalt. Mikor ez a szó elhagyta a szám úgy éreztem hogy nem EGY világ, hanem A világ omlik össze bennem. Visszaemlékeztem, amikor velem történt ugyanez. Betty megbocsátott nekem..bár csak a bizonyíték miatt. Viszont itt nincsen semmilyen bizonyíték.. Csak az iránta érzett bizalmam van. Ami bevallom, teljesen elszállt...

33.rész-És ha Betty lenne...?

Na gyerekek, fontos bejelenteni valóm van. NAGYON NAGYON kevés a komi. Ha nem szeretnétek hogy folytassam akkor szóljatok, vagy ha nem tetszik valami, akkor írjátok meg a chatbe vagy komiba és változtatok rajta..Mindenesetre most hoztam részt, remélem tetszik, és várom a visszajelzéseket. Azt is elárulom, hogy kezdeni fogok egy másik blogot is, ami teljesen más lesz mint a többi, és az remélem hogy jobban fog tetszeni, ezért is kérném, hogy írjátok meg, hogy ezt folytassam-e. Puszi <33

~Betty*

Reggel Justin erős karjain fekve ébredtem fel. Ő már vígan fent volt és kémlelte az álmos arcom.
-Szia kicsim-csókolt rögtön.
-Szia-suttogtam, mert még alig tudtam beszélni.
Miután kicsit magamhoz tértem, rendberaktam magam és Jussal lementünk reggelizni. Jazzy és Jaxon olyan aranyosan odafutottak hozzánk.
-Szija Betty-ölelgetett Jazzy.
-Szia tündérke-kaptam fel.
Leültünk és nekiálltunk a kajának.
-Betty, elmegyünk vásárolni?-mosolygott Pattie.
-Persze, de Selly ugye te is jössz?-meresztettem rá a szemeim.
-Hogyne, csak délután lesz egy fotózás-felelte.
-Héééé és én??-nézett hatalmas szemekkel rám Justin.
A csajokkal egymásra néztünk.
-Te is eljöhetsz-vigyorogtam, de tudtam, hogy úgyis nemleges választ kapok.
-Vásárolni?? Én???-mondta tele hanglejtéssel Justin-Biztos hogy nem...
-Hát jó..akkor majd egyedül ülünk be sütizni...-vetettem be egy kis fordított pszihológiát.
-Sütiii?? Erről nem volt szó, már hozom is a cuccom-kezdett kapkodni Jus.
-Az előbb még nem volt kedved jönni..-húztam a drágám agyát.
-Az régen volt..-legyintett.
Nevetni kezdtünk és készülődtünk a bevásárlótúrára. Kifelé tartottunk, amikor Justin testőre megállított minket.
-Nélkülem sehova-mosolygott.
Én csak néztem rá, kicsit meg is ijedtem, mert kb. háromszor akkora volt mint én.
-Szia, Kenny vagyok, te csakis Justin barátnője lehetsz-nyújtotta felém a kezét kedvesen.
-Szia-ráztunk kezet-Igen, az vagyok, Betty Collins.
-Veletek fogok menni, mert tudjátok a rajongók bármire képesek-nézett ránk Kenny felváltva.
Selena és Pattie is lejöttek és elindultunk a shoppingkörútra. Rengeteg boltba benéztünk, és nagyon sok mindent vettünk, de már olyan szinten, hogy Kenny ki sem látszott a csomagoktól.
-Uuu nézd az a ruhát!-mutattam egy kirakatban lévő egyberuhára, ami nagyon tetszett.
-És milyen jól állna rajtad-mondta Pattie.
-Menjünk be érte-indult az ajtó felé Selly.
-Jaaaaaaaaaaaaaj csajok én már nem birooooooooom-nyafogott Justin.
Adtam neki egy puszit, amire abbahagyta a nyafogást.
-Ez az utolsó, utána megyünk sütizni-simogattam meg.
-Na jó...-forgatta a szemeit.
Megvettük a ruhát, és ígéretemet betartva beültünk egy cukrászdába. Én egy fagyikelyhet kértem mert nagyon melegem volt. Justin sütit evett, Selena és Pattie pedig egy enyémhez hasonló fagyikelyhet.
-Nah, ez finom volt-fogta a hasát Jus.
Mi is megettük a kelyhet. Már öt óra volt, készülődtünk haza. A szállodában Justin kiterült az első kanapén ami az útjába esett.
-Elfáradtaaaam-mondta.
-Mi nem-mondtuk egyszerre a csajokkal nevetve.
Ekkor szegény Kenny beállított a tengernyi csomaggal, az ajtón is alig fért be. Odarohantunk hozzá és egyenlően elosztottuk a csomgokat, hogy fel tudjuk vinni a szobánkba.
-Legközelebb meggondolom hogy elmenjek-e veletek vásárolni..-mondta szuszogva, mi meg csak kuncogtunk magunkban.
-Na végre megjöttetek..-rohant oda hozzánk Scooter.
-Mi történt?-ijedtünk meg.
-Justin, történt egy kis csúszás-mutatott a kanapén fetrengő szerelmemre.
-Miért?-kérdezte Justin.
-A koreográfus lesérült, és nem tud lábra állni, kórházban van, és a fél világot is átkutattam egy koreográfusért, de egyet sem találtam..-eresztette le a vállát Scoo-Így minden változik, négy nappal el kell tolnunk a koncertet, ami borítja az egész turnét, neked is Selena..
-És akkor most mi legyen?-ült fel Justin is idegesen.
Mindenki heves gondolkozásba kezdett. Tíz perc múlva Justin rámnézett.
-És ha Betty lenne a koreográfus?-állt fel.
-Ugyanmár Justin ez...
-Ez egy remek ötlet!!-fejezte be a mondatomat a frissen megérkezett Usher.
-Tényleg, hisz Betty az koreográfus, csak még nincs elismerve-mondta Selly vigyorogva.
-De most komolyan skacok, szerintetek képes vagyok koreografálni egy koncertet??-dermedtem le.
-Igen!!-vágták rá egyszerre.
Lehuppantam a kanapéra és csak néztem magam elé.
-Na, mi a válaszod?-kérdezte Scoo.
Mindenki rám nézett. Hatalmas volt rajtam a nyomás, mert itt mindenre gondolnom kell: a színpad kitöltésére, a többi táncosra és legfőképp arra, hogy Justin még énekel is közben... Mindenki meredten figyelt. Ránéztem Justinra, aki csak bólogatott, hogy mondjak már igent.
-Na jó..vállalom-böktem ki.
-Ezaaaaaaaaz-csókolt meg Justin hevesen.
-Viszont a sok lemaradás miatt holnap korán el kell kezdjük a próbákat-mondta Scoo.
-Milyen korán?-fordult hátra Justin.
-Reggel hét-felelte full határozottan Scooter.
Egymásra néztünk hárman: én, Selena és Justin, aztán sóhajtottunk egyet beletörődve az időpontba. Felfelé indultunk a "szobánkba", de mikor elindultam a lift felé Justin hirtelen visszahúzott.
-Én inkább lépcsővel mennék-mondta szégyellősen.
-De...miért?-ráncoltam a szemöldököm.
-Hát..az a helyzet hogy klausztrofóbiás vagyok-nézett a szemembe-De te nyugodtan menj lifttel..
-Dehogy megyek, ha te gyalogolsz akkor én is-fogtam meg újra a kezét.
Lehellt egy csókot a számra és felvelé vettük az irányt, lépcsővel. Még jó hogy csak a harmadikig kell menni. Ledőltem az ágyra fáradtan, hisz ez a shoppingkörút sem volt semmi. Justin leült mellém az ágyra és megsimogatta a hasam.
-Megyek zuhanyozni édes-feküdt rám.
-Jó-pusziltam meg.
Bement, és 15 perc múlva kijött egyetlen egy szál boxerben, ami persze vonzotta a tekintetemet. Egy kacér mosoly kíséretében bebújt a takaró alá és intett egyet, hogy haladjak. Gyorsan lezuhanyoztam, és követtem Justin példáját, miszerint a takaró alá bújtam, mert rettenetesen fáztam. Justin észre vette, hogy vacogok, ezért közelebbjött hozzám és oltalmazó karjaiba zárt. Nem csináltunk semmit, csak néztük egymást. Ez arra emlékeztetett, mikor Justin először nálunk aludt Lina miatt, és elcsattant az első csókunk.
Csak meredten bámultam a gyönyörű mogyoróbarna szemeit, miközben ő simogatta az arcom. Ekkor közelebbjött és adott egy érzéki nyelves csókot, ami már jobban hiányzott mint egy falat kenyér. Sokáig csókolóztunk, élvezük hogy végre már csak ketten vagyunk, és senki nem zavar minket, mikor megszólalt a telefonom.
-Ne vedd fel..-nyögte a számba Justin.
-Muszáj..anya az-kapkodtam a telóm után.
Justin nagy nehezen elszakadt a számtól, de még mindig rajtam feküdt, miközben én telefonáltam.
-Szia anya-szóltam bele vidáman a telefonba.
-Szia kicsim, minden rendben van?-hallottam meg az én imádott anyukám aggódó hangját.
-Persze hogy minden oké, képzeld, én fogom koreografálni Justin koncertjét-dicsekedtem.
-Tényleg? De aztán ügyesen-nevetett anya.
-Okéé ügyesen fogom csinálni-nevettem én is.
-Odaadnád Justinnak egy picit a telefont?-kérdezre anya.
Nem értettem a helyzetet, látszólag Justin sem, mert mikor felé nyújtottam a telefont, eléggé meglepődött arcot vágott...

*Justin szemszöge*

-Szia Bella-szóltam bele a telefonba.
-Szia Justin-válaszolt Bella kedvesen-Csak annyit szerettem volna mondani, hogy vigyázz nagyon Bettyre helyettem is-csuklott el a hangja.
-Vigyázok, megígérem-mosolyogtam Bettyre, aki megpuszilt a mondatomra. Leszálltam róla és folytattam a beszélgetést.
-Rendben Justin, sok sikert mindenhez, odaadom Nicket egy kicsit-és már át is nyújtotta a telefont.
-Cső bro-mondta Nick.
-Csá haver, mizújs?-kérdtem. Kicsit fura volt hogy le "bro"-zott, mikor nem váltunk el túl jól.
-Semmi..Selena hogy van?-halkult el egy picit.
-Minden rendben van vele, ne aggódj..-nyugtattam le.
-Akkor jó..ha találkozol vele mondd meg neki hogy hiányzik és szeretem-felete Nick.
-Rendben, megmondom-válaszoltam.
-És a hugómra 100 szemed..-utasított. Na itt a rég jó Nick akitől én elváltam.
-Oké..értettem-halkultam el.
-Na csá-adta vissza a telefont Bellának.
-Jóéjt Justin, most megyek, mert még dolgom van-köszönt el Bella is.
-Rendben jóéjt és szia-raktam le.
Visszafordultam Bettyhez, aki már édesen aludt mellettem. Biztos nagyon kifáradt, nem is baj hogy alszik mert holnap már kezdődik minden. Közel bújtam hozzá, adtam az arcára egy puszit, és én is elaludtam..

*Másnap, Betty szemszöge*

Ma reggel Pattie ébresztett minket, ami nem esett túl jól, mert úgy aludtam volna még. Készülődtünk Justinnal, és mikor kész lettünk, kocsiba pattantunk Sellyékkel és a koncert helyszínéhez indultunk, a berlini stadionhoz. Mikor odaértünk, nem szerettem volna hinni a szememnek, akkora színpadot láttam meg. Beálltam a közepére, és csak csóváltam a fejem.
-Ez nem fog menni..-suttogtam magamban.
-De fog-ölelt át Justin hátulról-, mert egy hihetetlenül okos és ügyes barátnőm van, akinek ez meg sem kottyan.
Nem szóltam Justin szavaira semmit, csak mosolyogtam rá, hisz olyan jól esik amikor bíztat.
-Hát ez lenne az Betty..-lépett a színpadra Scooter Usherrel az oldalán-Mit szólsz? Menni fog?
Egy pillanatra Justinra néztem, aki a szemeit rám meresztette.
-Hát nehéz lesz..-tettem a csípőmre a kezem-, de megcsinálom.
-Jólvan csajszi ez a beszéd-veregette meg a vállamat Usher.
-A táncosok mindjárt itt lesznek és kezdhetünk is-nézte az óráját Scoo.
Na igen, a táncosok. Nagyon remélem hogy nem fognak lebecsülni amiért egy kis 17 éves tanítja őket. Elvégre sosem lehet tudni, bár szerintem Justin táncosai nem ilyenek. Kb. 15 perc múlva ismerős hangokat hallottam a háttérből. Valakik megjöttek, biztos a táncosok, de nem értem rá most odafigyelni, mert a színpad minden részletét átvizsgáltam. Egyszer viszont hallom a hátam mögül teljes hangerővel, hogy...