22.rész-Mit kívántál?

/5 komi <33/

~Betty*

Justin a partnak eddig számomra ismeretlen részére vitt. A homokba rózsaszirmok voltak leszórva, szív alakban, körberakva gyertyákkal. A szív közepén volt egy gitár. és egy pléd. Justin megfogta a kezem, és bevezetett a szív közepére. Mutatta, hogy üljek le. Engedelmesen leültem a plédre, ő pedig szembe velem. A kezébe vette a gitárt, és elkezdte nekem énekelni a Love Me Like You Do-t. Végig a szemembe nézett, és énekelt. Meg voltam igézve. Mikor befejezte a számot, letette a gitárt maga mellé, és ismét mélyen a szemembe nézett. A kezemért nyúlt.
-Csak szerettem volna elmondani hogy mennyire szeretlek, és mennyire fontos vagy nekem-simogatta a kezem.
Egy könnycsepp gördült le az arcomon, annyira meghatódtam. Justin odaült mellém és letörölte a könnycseppemet.
-Én is nagyon szeretlek Justin-simítottam meg az arcát.
Megcsókolt. Sokáig csókolóztunk, szenvedélyesen. Lefeküdtünk a plédre, és néztük a csillagokat. Hirtelen megláttam egy hullócsillagot az égen. Justinnal egymásra néztünk, és kívántunk egyet. Én azt kívántam, hogy örökké együtt legyünk, és semmi ne tudjon minket szétválasztani.
-Mit kívántál?-kíváncsiskodott Justin rögtön.
-Nem mondom meg mert akkor nem teljesül-néztem rá.
Ő csak mosolygott, mint a tejbetök. Egyszer felállt.
-Hová mész?-ijedtem meg.
-Csak hozok valamit-nézett vissza.
Nemsoká visszajött egy hatalmas tál eperrel, és olvasztott csokival.
-Úristen, de jól néz ki...-ültem fel.
Justin megfogott egy epret, belemártotta a csokiba, és a számhoz emelte. Beleharaptam, és eszméletlen finom volt, az ő kezéből meg méginkább. Nekiálltunk a tál epernek. Megettük a felét, de belém már nem fért több. Justin még evett. Lefeküdt az ölembe, én meg adtam a szájába az epret.
-Hmm..így sokkal jobb-vigyorgott.
Justin bekapott még pár epret, de utána már ő sem kért. Felült.
-Tiszta csoki a szád-nevettem.
-Nyald le-hajolt oda a számhoz.
Lesmároltam Justint, és végignyaltam a száját. Lenyaltam róla az összes csokit.
-Ez finom volt-húzódtam el mosolyogva.
Megint lefeküdtünk a plédre. Justin mellkasára tettem a fejem, és hallgattam a szívverését. Kis idő múlva megszólaltam.
-Justin, menjünk haza, nagyon késő van, és holnap bajnokság..-néztem az órámra. Gyűlöltem ezt mondani.
-Rendben, menjünk-álltunk fel.
Justin berakta a kocsi csomagtartójába a plédet meg a gitárt, plusz a kaját ami megmaradt. A gyertyákat együtt elfújtuk, és elindultunk haza. Justin megint udvariasan kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Beült ő is, és hazaindultunk. Kb. 10 perc múlva odaértünk hozzánk. Justin elkísért a kapuig.
-Köszönöm a ma estét-öleltem át.
-Nincs mit köszönnöd..-fogta meg a fejem-Szeretlek.
-Én is nagyon-csókoltam meg.
-Holnap mikorra menjek hova?-nevetett.
-Gyere fél 10-re a táncteremhez, én már akkor ott leszek-néztem rá.
-Oké-puszilt meg-Jóéjt kicsim.
-Jóéjt-adtam neki még egy utolsó csókot, és bementem a házba.
Már mindenki aludt. Felmentem a szobámba, felkapcsoltam a villanyt és ledobtam magamról a ruhát. Már éppen készültem kikapcsolni a melltartóm, amikor eszembejutott Justin. Hátranéztem és láttam, hogy Justin az ablakban néz engem égő villanynál. Fülig ért a szája, mikor látta, hogy ki akarom kapcsolni a melltartóm. Küldtem neki egy puszit, és elhúztam a függönyöm. Abban a pillanatban megcsörrent a telefonom.
-Miért húztad el a függönyt?-szólt bele Justin hisztisen a telefonba.
-Mert vetkőzök, és nem szeretném ha végignéznéd-feleltem.
-Óóó...-mondta csalódottan.
-Szeretlek-dobtam egy puszit a telefonba.
-Én is téged-virult ki a hangja-Jóéjt mégegyszer.
-Jóéjt-mondtam és letettem a telefont.
Átöltöztem a pizsimbe, és visszahúztam a függönyöm. Justin már levetkőzött alsógatyára, és még mindig égett nála a villany. Meglátott, és küldött egy puszit, én meg vissza. Leoltottam a villanyt, és odaadtam magam az ágyamnak..

*Másnap*

Csörgött az ébresztőm háromnegyed kilenckor. Izgatottan kikászálódtam az ágyból, és felvettem a fellépőruhámat. Mindenkinek egyforma volt csapaton belül. Rendberaktam az arcom, és elindultam. Negyed 10-re már ottvoltam. Már csak három ember hiányzott: Jenny, Britney és Zoe. Pár perc múlva ők is megjöttek.
-Jólvan csapat..-mondtam mindenkinek-Szedjük össze magunkat, most van esélyünk nyerni, hogy a Jaguárok nincsenek. Egy csapatkiáltás?
Mindenki középre rakta a kezét és kiabáltunk:
-Egy, két, há, SHARKS!
Erre lépett be Justin a terembe anyáékkal.
-Sziasztok!-köszöntek mindenkinek, Justin odajött én átölelt.
-Sziasztok-köszöntünk nekik, én pedig viszonoztam Justin ölelését.
-Óóó..-kiáltott fel mindenki.
Én csak rájuknéztem, hogy fogják be, de nem hagyták abba.
-Csókot, csókot, csókot..!!-kiabálták.
Ránéztem Justinra, aki megvonta a vállát. Ránéztem anyáékra, akiknek fülig ért a szájuk, kivéve az egyetlen hugicájukat féltő Nicknek és Danielnek. Jus közeledett felém és a számra nyomot egy puszit.
-Úúúú...-tapsolt mindenki.
-Na mostmár induljunk..-néztem a többiekre fülig pirulva.
Egy busz várt kint, ami a verseny helyszínére vitt. Justinék jöttek utánunk 2 kocsival. Kb. 15 perc buszozás után megérkeztünk. Hátranéztem, és láttam, hogy Justint megrohamozta a sajtó.
"Hölgyeim és uraim, hatalmas meglepetésünkre most Justin Biebert is itt köszönthetjük a 28. városi bajnokságon!"
Nem akartam, hogy ez legyen. Most mindenki vele fog foglalkozni, és a versenynek annyi lesz..
-Justin, mire ez a nagy megtiszteltetés?-interjúvolta meg a műsorvezető.
-A barátnőmnek jöttem szurkolni-felelte Justin.
A sajtó rögtön tudta, hogy rólam van szó, és odagyűltek körém. Villogtak a vakuk, és folyamatosan kérdéseket tettek fel. Én annyira megijedtem, hogy sírni kezdtem, és kirohantam. A sajtó akkor is utánamjött, de én gyorsabb voltam. Egy kis lyukban találtam magamnak helyet a síráshoz...