35.rész-Filmbe illő jelenet

/Itt a rész, remélem tetszik, és kérem a komikat!! :) 7 komi után repül a kövi! :D/

~Betty*


*Betty szemszöge*

Kiértünk az aréna elé, persze újságírók hada fogadott minket, mert megtudták, hogy itt vagyunk Justinnal.
-Betty, miért sír?
-Mi történt odabent?
-Csak nem vége a románcnak?
Folyamatosan jöttek a kérdések, Selena testőre védett meg minket a sok újságírótól, mert azok még akkor sem hagynak békén, ha éppen a halálodon vagy.
Gyorsan beültünk a sötétített ablakú kocsiba, és hajtottunk a hotel felé. A sírást egyszerűen nem tudtam abbahagyni, már levegőt is alig kaptam. Selena próbált nyugtatni ahogyan csak tudott. Még jó, hogy ő itt van velem mindig, mert most hatalmas szükségem van rá.
Tíz perc sem telt bele, már a hotelban is voltunk, és Sel odaszólt a recepciósnak, hogy semmiféle újságírót ne engedjenek be. Felmentünk Selly szobájába. Abban a per pillanatban a lábam megszűnt működni, lerogytam az ágyra és zokogtam.
Justin szavai jártak a fejemben, amik teljesen jogosak voltak, mert ez az egész most az én hibám.
-Sel...-ültem fel, hogy Selena szemébe tudjak nézni-Jobb lesz ha én most hazamegyek..
-Mi?? Nem mész!! Justin nélkül nem-ragadta meg a kezeim.
-Muszáj, Selena, Justin látni sem akar többé, amit teljesen megértek, én pedig nem akarom zavarni..-szipogtam folyamatosan.
-Nem hagyom, hogy elmenj...-mondta már ő is a sírás határán.
Szorosan megöleltem. Nem is tudom, hogy most mit is kéne tennem, csak annyit tudok, hogy nem maradhatok itt. Meg kell szöknöm.. Ha Selena nem segít, magam is megoldom..
-Mennem kell-nézett az órájára-Itt hagyhatlak egyedül?
-Igen..-hazudtam egy nagyot.
-Nemsoká jövök, addig maradj az én szobámban-szedte össze a cuccát.
Bólintottam, mire ő elment. Itt az alkalom, meg kell szöknöm. Nem akarok rosszat senkinek, jobb lesz ha eltűnök a képből és élem tovább a semleges életemet Los Angelesben.
Átsurrantam a Justinnal közös szobánkba, előkaptam a két hatalmas bőröndöm, és pakoltam, mint a villám. El kellett mennem, mielőtt Selena visszaér. Hamar összepakoltam és indultam is a reptérre. Annyi időm még volt, hogy írjak Selenának egy levelet.
Szóltam lent, hogy ne szóljanak, hogy elmegyek. Fogtam egy taxit, és indultam a repülőtérre...

*Justin szemszöge*

Jelen pillanatban az életem romokban. Sosem gondoltam volna, hogy így lesz vége ennek, azt sem gondoltam, hogy vége lesz. Én vele akartam leélni az életem. Ő viszont talált jobbat. Nincs más választásom, ebbe bele kell törődnöm.
Scooterékkal visszaindultam a hotelba. Hamar odaértünk, felmentem a szobánkba. Féltem benyitni, mert azt hittem, hogy ott van, de nem. Sőt, semmi nem volt ott, ami az övé. Benéztem a szekrénybe, és egyetlen ruhát sem találtam ott. Meredtem álltam a szekrénye előtt, mikor benyitott Scooter. A könnyeim újra előtörtek, nem győztek potyogni le a földre.
-Elment..-csak ennyit tudtam mondani.
Scooter csak megveregette a vállamat, és akkor jött be anya. Nem tudott semmit, Scooter elmondta neki, mert én nem tudtam beszélni.
-Gyere ide kisfiam-vett oltalmazó karjaiba anya-Nem hittem volna, hogy valaha is megteszi..nem olyan lány..
Én sem így ismertem.. Kedves, okos, és egyszerűen gyönyörű.. Mégis ezt tette velem.. Itt hagyott....

*Selena szemszöge*

Van egy olyan érzésem, hogy nem kellett volna Bettyt otthagynom egyedül. Benyitottam a szobába, és nem volt ott. Tudtam! Elkezdtem kapkodni a cuccaimat, mikor egy levelet találtam az ágyon. Ez állt benne:

"Kedves Selena,
Köszönöm, hogy mellettem álltál mindig, és sosem hagytál cserben, de attól tartok, a mi utunk véget ért. Nem lehetünk többé barátok, mert nem tudnám elviselni, hogy ezt tettem Justinnal. Sosem fogom elfelejteni azt, amit értem tettél...Köszönöm.
                                                                                                                                                 Betty"

Ne..nem mehetett el.. Hisz azt sem tudta, hogy miért mentem el!! A bizonyíték a kezemben van, megint, erre ő elmegy..ezt nem hagyhatom.
Átrontottam Justinhoz, aki sírva feküdt az ágyon.
-Nem hagyhatod, hogy elmenjen!!-csaptam be az ajtót.
-Miért nem?-mondta, a hangjában alig volt erő.
-Ezért!-vágtam hozzá egy CD-tokot, benne a mindent megoldó kulccsal.
-Mi ez?-ült fel, csak akkor pillantottam meg a vörösre kisírt szemeit.
Rámutattam a laptopjára, hogy nézze már meg. Berakta, a felvétel elkezdett indulni.
Az ilyen táncpróbákon mindig kint van egy kisebb kamera, hogy Justin próbáit fel lehessen tenni a YouTube-ra a rajongóknak. Nos, ez a szerkezet bekapcsolva maradt. Minderre akkor jöttem rá, mikor a menedzserem felhozta a témát, hogy mikor akarja rólam kitenni ezeket a felvételeket.
Ezen éppen csak annyi látszik, hogy beszélgetnek, Betty megfordul és Josh letámadja, de azonnal el is löki magától Betty. Utána Justin könnyes szemeire mutat rá a felvétel.
Ha nem tartana itt a tudomány, már régen szétmentek volna, mert előzőleg is a biztonsági felvétel mentette meg a kapcsolatukat.
-Megismétlem: Nem hagyhatod, hogy elmenjen!!!-kiabáltam.
Azonnal felkapta a kapucniját, átölelt és futni kezdett. Biztosan tudtam, hogy merre fut, és csak annyit tehettem, hogy szurkoltam érte...

*Justin szemszöge*

Istenem, áldom azt az embert aki feltalálta a kamerát. Viszont el kell érnem a Bettyt, mielőtt felszáll a gépe. Scooterék csak néztek, hogy hova futok ilyen hevesen, de nem foglalkoztam velük, bepattantam a kocsiba és villámgyorsan a reptér felé vettem az irányt. Biztos, hogy túlléptem a sebességkorlátot, de ez az utolsó dolog ami érdekel jelen pillanatban.
Kis idő múlva szirénát hallottam a hátam mögül. Belenéztem a visszapillantóba, és a zsaruk voltak. Most meg kéne állnom, de nem teszem. Nem érdekel, hogy börtönbe kerülök, csak Betty legyen ott velem.
Pillanatokon belül autós üldözés vette kezdetét. Filmbe illő jelenet volt, ez tény, és való. Mikor megérkeztem a reptérre futni kezdtem, a rendőrök utánam. A pillanat tized része alatt pillantottam rá a táblára, ami azt jelezte, hogy Betty gépe most készül felszállni. Mint az őrült úgy rohantam ki a repülőhöz, áttörtem mindent és mindenkit, már az egész reptér biztonsági serege engem üldözött, plusz a zsaruk.
-Álljon meg!! Most azonnal álljon meg!!-ordították torkuk szakadtából.
Ezt a két szót viszont kitöröltem a szótáramból, nem ismerem azt, hogy megállni.
Megpillantottam Bettyt, amint már a lépcsőn megy fel. A média már ott volt, az Isten tudja, hogy  hogy érnek ide ilyen gyorsan. Akik nem tudják, hogy mi a helyzet, azok csak annyit látnak, hogy egy őrült fut a repülő felé, mögötte négy rendőrrel és három biztonsági őrrel.
-BETTY!!! BETTY!!-kiabáltam utána.
Hátrafordult, és megfagyott a lépcső közepén...

*Betty szemszöge*

Nem hittem a szememnek. Justin fut felém hét kigyúrt állattal a háta mögött, akik szemel láthatóan üldözték.
-Betty, kérlek ne menj, el, hiszek neked!!-kiabálta.
Áttörtem az embereken és lefutottam a lépcsőről. A csomagjaimat ledobtam, nem foglalkoztam semmivel, csak hogy elérjem Justint. A rendőrök viszont megelőztek, megragadták Justint és ráncigálni kezdték az ellenkező irányba. Még mindig futottam felé, nem hagytam, hogy elvigyék. Egy perc alatt mindenki csak miket nézett, a sajtó pedig felvett mindent kamerára.
-Tegyék le!!-utasítottam a két zsarut.
Ők megfordultak Justinnal együtt, de nem tették le, csak megálltak, és fogták a két karját, miközben emelték úgy, hogy nem ért le a lába a földre. Végre elértem őket, beálltam Justin elé és felnéztem rá, mert nagyon felemelték.
-Sajnálom, hogy nem hittem neked, Selena megmutatott egy felvételt és én azonnal utánad jöttem, de túl gyorsan hajtottam a főúton ezért a zsaruk üldözni kezdtek, aztán meg a biztonságiak is és...
Nem hagytam hogy végig mondja, a fejéért nyúltam és megcsókoltam. Nem törődtem a körülményekkel, csak az érdekelt, hogy megint az enyém lehet.
-Mostmár elvihetnek-nézett a két zsarura Justin.
-Steve, te is hallottad ezt a romantikus történetet?-fordult az egyik Justint tartó zsaru a másikhoz.
-Hallottam ember..-felelte.
Letették Justint, és egymásnak támaszkodtak.
-Mivel ilyen cél érdekében tette ezt, megússza egy pénzbírsággal a gyorshajtásért, és elmehet a lánnyal-vigyorgott személy szerint Steve.
-Komolyan??-meredt ki Justin szeme.
-Igen-mondták kórusban.
Justin boldogan felém fordult és végre egy igazi csókot válhattunk. Az emberek tapsolni kezdtek meg ujjongani. Csak pár mondatot csíptem el az emberektől, például azt, hogy:
-Jahj, ha velem tenné ezt egyszer egy férfi..
Elváltam Justintól mert szembe jutott, hogy nem kértem bocsánatot.
-Nagyon nagyon sajnálom Justin, tényleg jobban kellett volna vigyáznom és..
Ő sem engedte végigmondani, hanem megcsókolt.
-Nem érdekel, az enyém vagy ismét, és csak az a lényeg-ölelt magához.
Ölelkezhettünk még vagy 10 percig, aztán fogtuk a csomagom és hazaindultunk. A rendőrök odaadták Justinnak a pénzbírságról a papírt, és megígértették vele, hogy a hazafelé úton már nem hajt gyorsan.
A kocsiban még csókolóztunk, mert akkor már nem látott senki a sötétített ablak miatt. Mikor a hotelbe értünk elkezdtek tapsolni az emberek. Ekkor esett le, hogy a TV leadott mindent. A tömegben Selena is ott volt. Amint megláttam, odarohantam hozzá és átöleltem.
-Tőlem nem szabadulsz ilyen könnyen-ölelgetett szorosan.
-Köszönöm csajszim, nélküled nem tudom mi lenne-szorongattam.
Pattie is megölelgetett és csak annyit mondott, hogy:
-Tudtam én hogy nem vagy te olyan..
Annyira jólesett mindez, de nem vágytam másra, csak arra, hogy Justinnal legyek. Felballagtunk a szobába. Justin bezárta az ajtót hogy senki nem zavarjon meg, és végre egy romantikus csókolózás vette kezdetét.
Már azt hittem, hogy elveszítem a hülyeségem miatt. Selena nélkül az életem már tönkrement volna. Elhatároztam, hogy meghálálom neki, és tudtam is, hogy hogyan....