18.rész-Táncoljuuuunk!!

*Justin szemszöge*

Betty kirohant az ajtón. Ránéztem anyára, aki teljesen értetlenül nézett rám.
-Mit csináltál vele?!-ordított rám.
-Azt mondtam neki, hogy talán jobb lenne ha szakítanánk..-mondtam én is már majdnem sírva.
-Nem hiszem el Justin, nem akarok beleszólni, de ezt a lányt meg kellett volna becsülnöd..-szidott le.
-Tudom-csaptam a fejemre.
Én is kirohantam az ajtón. Otthagytam anyát. Bettyt már nem láttam sehol, biztos hazament. Átmásztam a kerítésen, fel egészen Betty erkélyéig. Megláttam ahogy az ágyon fekve zokog...

*Betty szemszöge*

Otthagytam Justint. Szakítani akart velem, és folyton azt mondogatta hogy mennyire szeret. Kopogást hallottam. Felnéztem és láttam Justint az erkélyen. Már ő is majdnem sírt. Felálltam az ágyról. Megráztam a fejem. Nem tudtam mit tegyek. Kinyissam, vagy hagyjam a francba? De mivel szerettem, ezért a kezem akaratlanul is kinyitotta neki az ajtót. Odarohant hozzám és átölelt. De én nem viszonoztam.
-Sajnálom Betty, hülye vagyok, nem tudom mi ütött belém, hogy ezt mondtam, de nem akarlak elveszíteni..-törölte le a könnyeimet.
Én csak szótlanul néztem rá.
-Én csak azért mondtam mert nagyon szeretlek és nem akarom hogy miattam történjen veled valami..-mondta és neki is legördült egy könnycsepp az arcán.
Fogalmam sincs hogy most mit tegyek. Hagytam magam irányítani és hozzábújtam. Én sem akartam elveszíteni, mert nagyon szeretem. Justin fellélegzett.
-Szeretlek, szeretlek, szeretlek...-mondogatta folyamatosan.
-Ilyet többet ne csinálj...-néztem rá a kisírt szemeimmel.
Elmosolyodott és megcsókolt. Hosszan és szenvedélyesen, mégis olyan lágyan, ahogy csak lehetett.
-Visszajössz?-vette elő a boci szemeit, amit annyira imádok.
-Vissza, de ha már itt vagyok, akkor hozok pizsit is-mentem a szekrényem felé.
Kikaptam egy felsőt, és egy bugyit, és indultunk is Justinhoz. Pattie megkönnyebbült arcot vágott mikor látta hogy együtt megyünk vissza.
-Minden renben?-mosolygott.
Justinnal csak bólogattunk. Felmentünk és Jus átkarolta a derekam.
-Megyek zuhanyozni-puszilt meg.
-Oké.
Alaposan lezuhanyozhatott, mert kb. fél óra múlva jött ki. A haja nedves volt, és egy szál boxer volt rajta. Gyorsan le is váltottam. Jólesett a zuhany, felfrissített. Kimentem, Justin már a helyén feküdt. Kitárta a karját, hogy menjek oda hozzá. Hozzábújtam. Simogatni kezdte az arcom, és megcsókolt. Hihetetlenül jólesett a lágy csókja, amit mindig ad.
-Álmos vagy?-mosolygott.
-Igen-csukódott le a szemem.
Justin hozzámbújt, és igy aludtunk el.

*Másnap*

Mikor felébredtem, nem volt mellettem senki. Jóhogy, mivel már 10 óra volt. Találtam egy levelet a mellettem levő kis éjjeliszekrényen:
"Jó reggelt kincsem, fotózásra kellett mennem, majd hívlak. Szeretlek. Csókol: Justin"
Feltápászkodtam Justin kényelmes ágyából és lementem Pattiehez.
-Jó reggelt álomszuszék-mosolyogott.
-Jó reggelt-mondtam kómásan.
Elémtolta a reggelit. Betuszkoltam magamba, megköszöntem Pattienek mindent, és el is indultam haza.
Már az egész család ott volt: anya, a két bátyám, a nagyi, a sógornőm, Kim, és az unokaöcsém, Cole.
-Szia Betty-rohant oda hozzám a 4 éves Cole.
Felkaptam és jól megölelgettem. Nagyon közeli viszonyban vagyunk, nagyon szeretem, és ő is engem. Köszöntem Kimnek is, akit szintén nagyon szeretek, mert aranyos lány, pont a bátyámhoz való. Megölelgettem a nagyit és anyát is, de az én imádott bátyusaimat sem hagytam ki.
-Betty, Betty, táncoljuuuuuunk!!-ugrált előttem Cole.
Ránéztem anyára, ő bólintott egyet.
-Hát jó-fogtam meg a kezét, és húztam a kanapé előtti nagy helyre.
Mindig ott szoktam vele táncolni, csak beteszek egy CD-t a DVD-lejátszóba, és már táncolunk is. Na persze ő nem tud még úgy táncolni, de 4 éves létére nagyon jól csinálja, és szereti is. Betettem a lemezt, és megszólalt Miley Cyrus-tól a Party In The USA. Cole nagyon imádja ezt a számot. Elkezdtem rá vele táncolni, a többiek meg csak nevettek, hogy milyen cukik vagyunk. Táncoltunk egy sort, utána odamentem anyához. A konyhában volt.
-Sza anya-öleltem meg-Mi lesz az ebéd?
-Rántott hús, krumplipüré, desszertnek meg sütök sütit-mosolygott.
-Hm..jól hangzik, segíthetek?-dörzsöltem össze a kezeim.
-Persze-vágta rá anya.
Tettünk-vettünk a konyhában, és egyszercsak csöngettek.
-Kinyitnád Betty?-nézett rám anya, aki nyakig bennevolt a főzésben.
-Ahaa-töröltem meg a kezem.
Odarohantam az ajtóhoz. Kinyitottam és megláttam Selenát.
-Szia csajsziiii-ugrott a nyakamba.
-Sziaa-sikítoztam-hát te hogy-hogy itt?
-Hála istennek nem kellett még maradnom, mert mindent befejeztünk, anyukád meg felhívott hogy akkor jöjjek át-vigyorgott.
-Szupeeer, gyere be-hívtam be a házba.
Már minden családtagomat ismert, sokszor találkozott mindenkivel. Nick szokásosan elvesztette a józan eszét, mikor meglátta.
-Fúú..annyi mindent el kell még mondanom-néztem Sellyre nagy szemekkel.
-Hallani akarom!!-jött oda.
-Menjünk fel..-mutattam a szobám felé.
Anyát azért megkérdeztem hogy nem baj-e hogy felmegyek, de mondta hogy menjek nyugodtan, már így is sokat segítettem.
-Mesélj-huppant le az ágyamra.
Nagy levegőt vettem és elmeséltem neki mindent, ami történt. Annál a résznél felkapta a fejét, amikor meséltem neki az elrablást, és azt amit Justin mondtott.
-Úristen..az a csaj nem normális..-mondta végül-Justint meg megértem, mert szeret téged, és csak nem akarja hogy bajod essen.
-Tudom, csak tudod első hallásra máshogy hangzott..-ültem le mellé.
-Értem én, de ne aggódj-mosolygott.
-Jó hogy itt vagy-sóhajtottam.
Sel átölelt és közben adta a tanácsokat.
-Szerintem mostmár menjünk vissza mert kész az ebéd-mondtam.
-Oké.
Lementünk, anya éppen megterített.
-Pont most akartam szólni hogy gyertek le enni-nevetett.
Körbeülte mindenki az asztalt, és jóízűen ettünk. Közben beszélgettünk, Kim kérdezgette Selenát a fotózásokról, meg úgy mindenről ami vele kapcsolatos. Jó volt egy kicsit kikapcsolódni, és a szeretteimmel lenni...

17.rész-Kérlek, mondj valamit!

...és megláttam Zacket. Elégedetten mosolygott Linával együtt. Felkapták Justint és elindultak valamerre. Követtem őket. Gyorsan kirohantam a lakásból észrevétlenül utánuk mentem. Talán őrült ötlet, mert velem is csinálhatnak akármit, de nem érdekel, megmentem Justint. Egy eléggé elhagyott hely felé vették az irányt, egy csatornához. Megálltam egy fa mögött, és figyeltem, hogy Lina hova viszi be, mert Zack eközben valahova eltűnt. Éppen nyúlni akartam a telefonomért, mikor valaki hirtelen megszorította a kezem. Hátrafordultam, és Zacket láttam.
-Nicsak, itt a másik hősszerelmes..-nézett rajtam végig.
-Eressz el te szemét!-próbáltam kiráncigálni magam az erős szorításából, de nem ment.
-Nem mész te sehová..-rántott el a csatorna bejárata felé.
Beráncigált, és kikötözött Justin mellé. Ő még nem volt magánál. Közben megjött Lina.
-Nahát, nahát...-sétálgatott előttem-, a Sharks kapitánya mégsem olyan erős, mint gondoltuk volna..
Kárörvendően nevetett Zackkel együtt. Zack elémállt, és méregetni kezdett.
-Most megbánod, hogy elutasítottál-mondta és megsimította a nyakam.
-Vedd le rólam a kezed-néztem rá a legmérgesebb tekintetemmel.
Engedelmesen elment tőlem. Ránéztem Justinra, aki éppen most ébredezett. Lina oda is ment hozzá.
-Jó reggelt édesem..-adott neki puszit. Legszivesebben ott helyben leszúrtam volna.
-Tűnj el..-mondta Jus kómásan.
Körbenézett és meglátott engem. A tekintetén látszódott hogy nagyon megijedt.
-Kicsim jól vagy??-próbált kiszabadulni a kötözésből.
-Még igen..-feleltem-, és te?
-Amíg neked semmi bajod addig igen..-mondta lágyan.
Még ilyen helyzetben is teljesen megígéz ahogy hozzám beszél.
-Óóóó..milyen romatikus, mindjárt elsírom magam-fintorgott el Lina.
Justinnal egyszerre néztünk rá és vágtunk egy "kuss" fejet. Linának hirtelen ledermedt az arca. Odafutott hozzám és a nyakamat nézte.
-Mit keres rajtad ez a nyaklánc?? Ez az enyém!!-tépte ki a nyakamból.
-Az nem a tiéd, Bettynek vettem, csak muszáj volt neked odaadnom-ordított Justin Linával-Én vettem ki a nyakadból, amikor aludtál!
Lina sértődötten eldobta a nyakláncot, ami messzire elrepült.
-Most eljött az én időm..-jött oda hozzám megint Zack.
Kimeresztettem a szemem. Fogalmam sem volt hogy mit akar.
-Betty Collins, most az enyém leszel..-mondta és elkezdett simogatni-,te pedig..-nézett Justinra-, végig fogod nézni, ahogy velem veszti majd el a szüzességét..
Hihetetlenül megijedtem. Nagyon féltem. Zack elkezdte csókolgatni a nyakamat. Undorodtam tőle. Ahogy a szája hozzámért, egyszerűen kirázott a hideg, annyira rosszul esett. Legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Hagyd őt békén!!-nézett Justin Zackre gyilkos tekintettel.
Zack nem törődött vele. Tovább folytatta, és leráncigálta rólam a felsőt. Egyre lejjebb haladt. Én már sírtam. Justin pedig csak rángatózott, próbált szabadulni...

*Justin szemszöge*

Szörnyű nézni, ahogy Zack a szerelmem meztelen testéhez ér. Valahogy ki kell szabadulnom innen. Éreztem, hogy az egyik kötél meglazult. Kivettem a kezem belőle, és erre az egész kötél lehullott a földre. Nem törődtem semmivel, csak Bettyvel. Ahogy kiszabadultam rögtön lekevertem egyet Zacknek, aki levetődött a földre.
-Szerelmem, kiszabadítalak, ne félj..-mondtam neki. Ő remegett és sírt, nem tudott magáról.
Láttam ahogy Zack feláll és Lina bejön.
-Ezt megkeserülöd-támadt nekem Zack.
Elkezdtünk verekedni. Nagyokat kaptam tőle, már fájt mindenem, de harcoltam. Figyeltem Linát, aki odament Bettyhez, és megütötte. Betty felkiáltott. Ekkor minden düh összegyült bennem. bevertem egy utolsót Zacknek, aki elájult, és odarohantam Linához. Megragadtam és kikötöztem a kötéllel. Olyan erősen húztam meg a kötelet, ahogy csak tudtam. Zackkel is ugyanezt tettem. Ezek után kiszabadítottam Bettyt. Beleesett a kezembe, nem volt magánál.
-Életem..kérlek mondj valamit-szólogattam.
Ébredezett. Kinyitotta a szemét, és felsikoltott. Gyorsan megöleltem. Reszketett, mint a nyárfalevél, a teste pedig hideg volt...

*Betty szemszöge*

Amikor magamhoz tértem, Justin karjaiban találtam magam, ami nagyon megnyugtatott. Láttam, hogy Lina és Zack ki vannak kötözve. Ránéztem Justinra, akinek vérzett a szája. Biztos hogy verekedett.
-Jól vagy?-simítottam meg az arcát.
-Csak ha te is-simogatott ő is.
Szorosan hozzábújtam. Jó volt érezni, hogy végre vége. Magamra kaptam a felsőm, amit Zack leráncigált rólam, és kihívtuk a rendőrséget. Nehéz volt nekik elmagyarázni, hogy hol vagyunk, de végül megértették és kijöttek. Elvitték Linát és Zacket. Még egyszer ránéztem Zackre, aki azt tátogta, hogy: "Még nem végeztünk.." Visszanéztem Justinra, aki szintén látta, mit mondott. Nem szólt semmit, csak magához szorított. Megcsörrent a telefonja.
-Halló?-szólt bele.
-...
-Igen jól vagyok.
-...
-Ő is jól van.
-...
-De anya én vele szeretnék maradni..-kérlelte ezek szerint az anyukáját.
-...
-Oké, megmondom neki.
-...
-Én is téged szia-rakta le.
Nagy szemekkel nézett rám.
-Anya megtudta, hogy mi történt, mondta hogy menjek haza, de én veled akartam maradni, úgyhogy abban maradtunk, hogy ottaludhatsz nálunk, ha akarsz-hadart el mindent hirtelen.
-Jólvan, csak írok anyának SMS-t-egyeztem bele.
Gyorsan bepötyögtem, hogy Justinnál alszom. Nem akarom neki elmondani hogy mi történt, mert akkor csak aggódna. Pár perc múlva visszaírta, hogy:
"Jó, de holnap egész nap családi nap, ha akarod hívd meg Justint is. Puszi"
-Anya üzeni hogy átjöhetnél holnap, mert családi nap lesz nálunk-újságoltam el Justinnak amit anya írt.
-Nem lehet, fotózásra kell mennem..-csüggedt le.
-Hát jó..-hajtottam le a fejem. De megértem, hisz híres ember.
Az egyik rendőr zavarta meg a beszélgetésünket, kérdezte, hogy hazavigyen-e minket, de mondtuk hogy, hazamegyünk egyedül. Eszembejutott a nyaklánc, amit Lina eldobott. Elkezdtem keresni, meg is találtam, és visszaraktam a nyakamba. Justin csak mosolygott. El is indultunk Justinékhoz. Nem szóltam semmit útközben, mindenen elgondolkodtam. Mennyi minden történt velem..megismertem Justint, a legjobb haverja letaperolt, aztán Zack kiütött, és még el is rabolt..Kicsit sok ez nekem. Justin többször is rámnézett útközben.
-Baj van kicsim?-kérdezte édesen.
-Nincs, csak kicsit felzaklatott ami történt..-néztem rá.
Ő magához húzott. Ölelkezve mentünk az úton egészen hazáig. Amikor megérkeztünk, Pattie várt. Látszott rajta hogy egy "kicsit" aggódik.
-Jézusom, Justin..!!-kiáltott fel mikor meglátta, hogy Jus verekedett.
-Anya jól vagyok..-nyugtatta rögtön, mielőtt még mondott volna valami mást is.
-Jólvan, de gyere, lekezelem a sebeid-intett Justinnak.
Hamar megcsinálta Pattie, nem kellett sokat várnom.
-Mi most felmegyünk, jó?-nézett Jus Pattie felé.
-Menjetek csak-bólogatott Pattie.
Felértünk, és azonnal levetettem magam a fotelba. A támlára könyököltem, és beletemettem az arcom a kezembe. A pulcsimat ledobtam az ágyra. A szerelmem rögtön odajött hozzám.
-Kincsem..-simította meg a vállam-, talán nem vagyunk egymáshoz valóak...
Meredt szemekkel felkaptam a fejem.
-Hogy mi??-emeltem fel a hangom.
-Mióta együtt vagyunk csak baj történik..-nézett le.
-Ez nem igaz!!-álltam fel mérgesen.
-De igen! Tudod milyen rossz érzés volt azt látni ahogy a kórházban fekszel eszméletlenül, meg ahogy Zack leráncigálta rólad a felsőt?? És ha én nem vagyok mindez nem történik meg-mondta ő is hangosabban.
Nem tudtam rá mit mondani. A szemembe könny szökött. Nem hiszem el hogy ezt mondta, mikor tudja hogy szeretem, és mindent megtennék érte. Nélküle sokkal nehezebb lenne..
Felkaptam a pulcsimat és az ajtó felé vettem az irányt. De Justin megelőzött.
-Hová mész?-látta meg a könnyes szemeim.
-Haza-feleltem monoton hangon-, hisz neked könnyebb nélkülem nem?
-Egyáltalán nem!-vágta rá-Én csak miattad mondtam ezt, mert nem akarom hogy mégtöbb bajod essen.
-Pedig ezzel most több bajt csináltál mint gondolnád..-kezdtem el sírni.
Arrébblöktem Justint, és lerohantam. Pattie értetlenül nézett.
-Betty, kérlek várj..-rohant utánam Justin.
Kiviharzottam az ajtón mit sem törődve semmivel...

16.rész-Az ott Lina...

Mikor felébredtem, rengeteg embert láttam magam körül. Bent volt az egész csapat a kórtermemben, kivéve Zacket.
-Szia kapitányunk-mosolygott Linsey.
-Sziasztok-örültem meg nekik.
-Jobban vagy már?-kérdezte Kevin.
-Igen, ma már hazamehetek, utána táncolhatuk-nevettem.
-Jaaaj...-kiáltott fel mindenki-, nem is te lennél ha nem ezt mondtad volna..
-Hát Zack?-mosódott le az arcomról a mosoly-Vele mi van?
-Hát...mint kiderült..-kezdte Ash-, ő mindvégig besúgó volt, elmondta az összes tervünket a Jaguároknak, ezért nem tudtuk őket legyőzni. Ráadásul még Linával is összejött...
-Pf..szánalmas-vontam meg a vállam.
-De akkor most mi lesz a bajnoksággal?-kérdezte Britney.
-Megoldjuk..a bajnokság három nap múlva lesz, addig kitalálunk valamit-feleltem határozottan.
-Rendben, de most az a legfontosabb hogy felépülj-nézett rám Harry.
-Köszönöm hogy bejöttetek..-mosolyogtam rájuk, hisz tényleg annyira jólesett.
-Alap..-mondták-, de most megyünk, mert így is alig bírtuk rávenni az orvost hogy ennyien bejöjjünk egyszerre...
-Jólvan..-nevettem-sziasztok!
-Szia!-köszöntek el.
Miután kimentek, bejött anya, Justin, a nagyi, és a két bátyám.
-Szia nagyi!!-örültem meg neki is, hisz már vagy két éve nem láttam.
-Szia Bettykém-ölelt át-Jól vagy?
-Persze, tökéletesen, mostmár a fejem se fáj-feleltem.
Ránéztem anyára és a pasimra, aki csak vigyorgott rám. Mindkét bátyám mosolygott. Olyan jó volt látni őket.
-Hát akkor mi most kettesben hagyunk titeket...-intett anya a többieknek az ajtó felé.
Ki is mentek. Justin hirtelen odaszaladt hozzám és lesmárolt. Én átöleltem. Kutatott a takaróm alatt, ugyanis most egy kórházi gönc volt rajtam, ami alatt nem volt semmi.
-Justin..ne itt-néztem rá-, egy kórházban vagyunk..
-Tudom..-vigyorgott-, de én akkor is szeretlek.
Nyomtam neki egy nagy puszit a szájára.
Justin megkereste az orvost hogy mikor mehetek már haza. Az orvos azt mondta, hogy épp hozzám indult, hogy megmondja, hazamehetek. Felvettem hát a ruháimat, de csak óvatosan, mert azért még egy kicsit fájt a fejem. Kimentem, és anyáékkal elindultunk haza.
-Nekem dolgom lesz, csak hazaviszem a cuccom-mondta a nagyi.
-Én is elmegyek, mert az előbb írtak, hogy be kell mennem dolgozni..-válaszolta anya.
-Mi pedig elmegyünk a haverokhoz-fordult hátra Daniel.
-Betty te pedig pihenj, mert az orvos azt mondta, hogy még feküdnöd kell-adta az utasítást anya.
-Oké, pihenni fogok-bólintottam.
Hazaértünk, a nagyikék elmentek. Felmentem Justinnal a szobámba.
-Végre..-sóhajtottam-, már annyira untam azt a kórház szagot..
Levettem a ruháimat, lezuhanyoztam és átöltöztem. Jus addig kint várt az ágyon ülve.
Mikor kijöttem, csak véletlenül oldalranéztem és ráláttam Justin szobájára. Volt bent valaki.
-Justin..!!-mondtam hirtelen.
-Miaz???-ijedt meg.
-Nézd a szobád!!-mutattam kifelé az ablakon.
Kinézett és ledöbbent az arca.
-Az ott Lina..-mondta hatalmas szemekkel.
-De mit keres?-vágtam értetlen fejet.
-Szerintem...-gondolkodott el Jus-, azokat a kottákat keresi, amiken rajtavannak azok a dalok, amiket én írtam, és még senki nem hallotta.
-És ő honnan tud róla?-kérdeztem.
-Hallotta, amikor az apjával beszéltünk róla-nézett rám.
-Akkor?? Nem mész át hogy megakadályozd??-jutott eszembe Lina, aki nem állt meg attól, hogy mi beszélgettünk.
Justinnak nem volt ideje válszolni mert megcsörrent a telefonom. Selena volt.
-Szia csajszi, hallottam hogy kórházban voltál, be akartam menni hozzád, de nem vagyok a városban..-hadarta Selly.
-Semmi baj, már jól vagyok-nyugtattam meg.
-Huhh..akkor jó..-vett levegőt Sel.
-És mikor jössz haza?-kíváncsiskodtam.
-Három nap múlva-felelte.
A három napról hirtelen eszembejutott a bajnokság. Fogalmam sincs hogy mit fogok tenni, de ki kell találnom valamit, hisz az egész csapat számít rám.
-Az jó-válaszoltam egy kis idő után-Akkor majd elmegyünk bulizni ugye?
-Még szép-mondta egy enyhe hanglejtéssel.
-Jólvan. Most le kell tennem, majd beszélünk. Puszillak-nevettem.
-Én is téged, szia-nevetett Sel is.
Leraktam a telefont. Annyira belemerültem a telefonálásba, hogy nem is láttam, Justin hova ment. Nem volt a szobában, sem a lakásban. Felkaptam magamra a pulcsim, és kinéztem az ablakon. Megláttam Justint, ahogy Linával veszekszik. Mérges volt, és kiabált. Láttam, hogy egyszercsak előjön valaki és leüti Justint. Elővettem a távcsövemet, amit csillagvizsgálásra használok, belenéztem, és megláttam...

15.rész-A kórházban

Hey Beliebers ;) Meghoztam nektek a beígért dupla részt, de mostantól bevezetjük azt, hogy öt komi után lesz új rész, úgyhogy éljétek ki magatokat :D 

~Betty*

*Justin szemszöge*

Hiába szólogattam Bettyt, nem válaszolt. Elvesztette az eszméletét.
-Azonnal hívjatok mentőt-fordultam a többiekhez.
Az egyik lány már telefonált is. Én az ölembe tettem Betty fejét. Az egész az én hibám..nekem kellett volna kapnom azt az ütést.
-Azt mondták 5 perc múlva itt lesznek-rohant oda hozzám a lány, aki a mentőt hívta.
Mindenki teljesen megrémült. Csak simogattam Betty fejét. Úgy láttam, hogy a halántékára kapta az ütést, ezért ájult el. A könnyeim csak úgy potyogtak rá Betty ruhájára. Egyszer valakik benyitottak az ajtón. Azt hittem mejöttek a mentősök, de nem. A Jaguárok voltak. Lina féltékeny fejjel nézett amikor meglátta Bettyt az ölemben. Felénk vették az irányt. A csapat is elindult feléjük.
-Jaaj..mi történt?-tette a szája elé a kezét és közben kárörvendően mosolygott.
-Tűnj el Lina, különben..-mondtam, de nem fejeztem be a mondatot, mert inkább Bettyvel foglalkoztam.
-Különben mi lesz? Beversz nekem egyet, mint Zack Bettynek?-felelte.
-Te honnan tudsz erről??-meresztettem ki a kisírt szemeimet.
-Jóhogy tudom, Zack mondta el..-válszolta, és akkor megláttam Zacket előjönni a tömegből.
A düh teljesen eltöltött, azt hittem felállok, és kiverem az összes fogát, de nem tettem, mert Betty fontosabb. Zack átkarolta Lina derekát. Ezek szerint Lina végig meg is csalt. De nem érdekel, nem bánom.
-Tűnjetek már el, most nincs hozzátok kedvem-förmedt rá Linára az egyik srác.
-Hát jó, akkor itthagyunk titeket, és megyünk edzeni, így már biztos hogy mi nyerjük meg a bajnokságot..-tette a csípőjére az egyik kezét Lina.
-Kussolj már, és kopj le, ki nem szarja le a bajnokságot, mikor Betty eszméletlen?-dühödött fel az összes srác.
Lina fehúzta a szemöldökét, és kiment az összes többi szerencsétlennel együtt. Végtelenül dühös voltam. Ha mégegy szót szólt volna, esküszöm leütöttem volna azt a ribancot.
A mentősök hirtelen berontottak az ajtón.
-Fiatalember, kérem menjen arrébb-utasított az egyik mentős férfi.
Nehezen, de elengedtem Bettyt.
-Háromra rátesszük a hordágyra-adta ki az utasítást a férfi.
Mi csak aggódva figyeltük, hogy mi történik.
-Egy..kettő..hááárom-mondták, és Betty már fenn is volt a hordágyon.
Két ember az ajtó felé vette az irányt, én rögtön utánuk mentem. Az egyik mentős odajött hozzám.
-Ha akar, beülhet mellé a mentőbe-hadarta.
-Persze, megyek is-futottam be a mentőautóba.
A két férfi vizsgálta Bettyt.
-Erős ütés a halántékon, agyrázkódást kapott-állapította meg az egyikük.
-De rendbe fog jönni?-rémültem meg.
-Azt majd az orvos megmondja, pár perc és bent vagyunk a kórházban-mondta, és becsukta az ajtót.
Láttam kint a többieket, akik csak figyelték, hogy mi történik. Intettem nekik egyet, ők vissza. A mentő elindult, pár perc múlva tényleg a kórházban voltunk. Az ajtó előtt már várt két fehér köppenyes férfi egy ággyal. A mentősök rárakták Bettyt, a két férfi pedig rohant is befelé. Én végig ott voltam az ágya mellett, és fogtam a mozdulatlan kezét.
-Ide nem jöhet be-nézett rám az egyik orvos-, várjon kint a váróteremben, majd szólunk ha megvizsgáltuk.
Megálltam és néztem, ahogy viszik el.
Kiszaladtam a váróba, ahol már Betty anyukája és a  kétbátyja rémülten futottak felém.
-Justin, mi történt?-sírt Bella.
-Zack be akart nekem verni az edzésen, de Betty közénk állt és így ő kapta az ütést..-szégyelltem el magam-Az egész az én hibám..
-Ne hibáztasd magad Justin, Betty ilyen, akit szeret, azt megvédi, még akkor is ha fáj neki-vigasztalt Bella.
Ránéztem Betty másik bátyjára.
-Daniel Johnson-mutatkozott be-Mi még nem találkoztunk.
-Justin Bieber..-ráztam vele kezet.
-Betty barátja vagy?-nézett rám eléggé ijesztően. De megértem, hisz a bátyja, gondolom próbálja megvédeni, meg ami most történt....
-Igen..-néztem rájuk felváltva.
A beszélgetésünket az orvos zavarta meg.
-Maga Betty Collins anyukája?-kérdezte Bellától.
-Igen, én vagyok, hogy van Betty??
-Agyrázkódást kapott, most kómában van. Pár óra múlva fel fog ébredni.-mosolygott az orvos.
-Hála Istennek-tette össze a kezét Bella.
Nagyon megkönnyebbültem. Belehalnék, ha valami komolyabb baja lett volna.
-Be lehet hozzá menni?-kérdeztem.
-Igen, de egyszerre csak egy menjen be-utasított az orvos.
Ránéztem Bellára jelezve ezzel hogy ő menjen be először. Az orvos elkísért Betty szobájáig. Bella bement. Én addig leültem kint a székre Daniellel és Nickkel.
-Nagyon vigyázz rá, rendben?-nézett rám aggódva Daniel.
-Rendben-feleltem.
Még beszélgettünk egy kicsit hárman. Reméltem, hogy nem haragszanak rám, de látszólag nem hibáztattak. Viszont én magamat annál inkább. Közben kijött Bella.
-Menj te, Justin-mondta könnyes szemmel.
Benyitottam az ajtón. Megláttam a szerelmemet mozdulatlanul feküdni. Leültem mellé a székre, és megfogtam a kezét. Elkezdtem hozzá beszélni...

*Betty szemszöge*

Úgy érzem, hogy ébren vagyok, de mégsem. Nem tudom mozgatni a karom, se semmim, hiába próbálkozom. Az előbb anya hangját hallottam. Most pedig érzem hogy valaki fogja a kezem.
-Betty..életem, tudom hogy hallasz..-kezdett el hozzám beszélni.
Justin volt. Hallottam a selymes hangját, ami most kicsit reszketős volt. Biztos nagyon megrémült. Azt még láttam mielőtt elájultam, hogy sírt, és éreztem a könnycseppét az arcomon.
-Tudod amikor először megláttalak..-folytatta-, nem tudtam hogy álmodom-e, vagy ébren vagyok, olyan gyönyörű vagy. Azonnal beléd szerettem. Mikor megvettem neked azt a nyakláncot, Lina rajtakapott. Azt hitte, hogy neki vettem. Oda is kellett neki adnom, de mikor elaludt, kivettem a nyakából és eldugtam. Másnap mikor felébredt, kereste is, de én azt mondtam neki hogy nem láttam. Az a nyaklánc nem őt illeti, hanem csakis téged. Örülök hogy leráztam, mert nem szerettem, és az album sem érdekel, majd megoldjuk. Engem most csakis az érdekel, hogy kikerülj a kórházból...
Jólesett amit mondott. Én is nagyon szeretem őt, és ezt meg is akartam neki mondani, de nem tudtam. Befejezte a mondandóját, és elengedte a kezem. Nem akartam, hogy elmenjen...

*Justin szemszöge*

Egy pillanatra kimentem, mert Bella szólt.
-Justin, Danielnek el kellett mennie, én pedig hazaszaladok és hozok Bettynek egy pár ruhát, hogyha felébred fel tudja venni. Megtennéd hogy addig ittmaradsz vele Nickkel?-mondta.
-Persze-vágtam rá azonnal.
-Köszönöm Justin-ölelt át, és elment.
Én visszamentem Bettyhez. Nick is besurrant velem, mert nem akart kint lenni egyedül. Megint megfogtam a kezét, és simogattam. Beszéltem hozzá, és reméltem hogy hallja. Nick csak hallgatott, és a könnyeivel küszködött. Egyszer éreztem hogy Betty megmozdította a kezét. Ránéztem és kómásan nyitogatni kezdte a gyönyörű szemeit.
-Betty, életem-álltam fel rögtön.
-Justin..-mondta és meg akarta fordítani a fejét.
-Ne..ne mozgasd a fejed-fogtam meg az arcát és adtam rá egy puszit.
-Justin..-nézett rám.
-Mondd életem...
-Én is szeretlek-mondta halkan.
Ezek szerint hallotta amit mondtam neki. Rámosolyogtam, és megpusziltam a száját. Nick is megörült, ottmaradt vele amíg én megkerestem az orvost.
-Doktor úr!!-szaladtam ki-Betty felébredt!
Az orvos rögtön beszaladt. Elkezdte vizsgálni.
-Minden rendben, fel fog épülni, de azért még ma ne menjen haza-nézett Bettyre az orvos.
Nickkel egyszerre felsóhajtottunk, hogy Bettynek semmi baja...

*Betty szemszöge*

Miután az orvos azt mondta hogy ma még bent kell maradnom, Justin visszajött hozzám. Leült mellém az ágyra. Nick kiment egy kicsit, és kettesben hagyott minket.
-Én annyira sajnálom Betty-mondta Justin és megint megtelt a szeme könnyel-, az az ütés engem illetett volna..
-Kicsim..ne sírj-fogtam meg a fejét, bár még eléggé gyenge voltam-, nem haragszom, Zack hülye, és ha nem engem ütött volna meg akkor téged..
-De inkább engem ütött volna meg..-nézett rám a hercegem.
-Hagyjuk ezt, Justin, mostmár minden rendben..-mosolyogtam.
Justin közelebbhajolt, és lágyan megcsókolt. Jobban esett, mint bármelyik gyógyszer.
Letöröltem az arcáról azt az egy könnycseppet, amit csakis értem ejtett el.
-Nem baj ha alszok? Olyan fáradtnak érzem magam..-csukódott le a szemem.
-Nem baj, kincsem, aludj csak-puszilt meg.
Lehunytam a szemem, és rögtön el is aludtam...

14.rész-Húzz innen!!

Másnap reggel megint Justin mosolyát láttam meg először.
-Jó reggelt, kincsem-adott puszit.
-Jó reggelt, hercegem-bújtam hozzá-Mióta vagy fenn?
-Kb. 5 perce-gondolkodott el-Jól aludtál?
-Melletted csak jól lehet-mosolyogtam.
Megcsókolt. Ezt az ébrsztőt meg tudnám szokni..
-És mi a terved mára?-kérdezte a csók után.
-Öhm..megyek edzésre..utána szabad vagyok-futott át az agyamon minden hirtelen.
-Elmehetek veled?-pattant ki a szeme.
-Őőő...hát ha szeretnél..-filóztam-, de lehet hogy ott lesz Lina is..
-Nem érdekel, őt elküldtem-vágta rá-, legyen csak nyudodtan féltékeny.
-Hát jó..-néztem a párnára.
Igazából nem akartam hogy eljöjjön velem, mert semmi kedvem balhézni a Jaguárokkal. De azért nem mondtam neki nemet.
-Akkor induljunk is mert még át is kell öltöznöm, és a cuccom nálunk van..-ültem fel az ágyon.
-Húú..kincsem, tényleg siessünk mert olyan messze laksz...-bólogatott Justin és közben mosolygott.
-Jólvan na..-vágtam be a műdurcit.
Justin adott a számra egy puszit, utána felkelt.
-Na hajrá, nem te mondtam hogy siessünk??-nevetett.
Vetettem rá egy "ne szórakozz velem" fejet, utána felkeltem. Mindketten felöltöztünk, és lementünk reggelizni. Pattie palacsintával várt.
-Jó reggelt hétalvók, itt a reggelitek-rakta oda nekünk a tányért mosolyogva.
-Köszönjük-mondtuk kórusban Justinnal.
Magunkba tömtük a palacsintát, elköszöntünk Pattietől és elindultunk hozzánk. Nyitni akartam az ajtót a kulcsommal, de nem ment. Anya otthon volt.
-Szia anya-örültem meg neki.
-Szia-köszönt Jus is.
-Sziasztok, hát ti?
-Csak jöttem átöltözni, mert megyek edzésre, Justin meg elkísér-tájékoztattam.
-Csak nem összejöttetek?-meredt ki anya szeme.
-De..igen-feleltem és ránéztem Justinra.
-Gratulálok-mosolygott. Elég fura tőle hogy így örül, de én nem bánom..-Délután is átjössz Justin?-nézett kedvesen Justinra anya- Csakmert jön Betty nagymamája.
-Jön a nagyi?? Éljeeeeen!!!-ugrottam Justin nyakába-Gyere át, imádni fogod, nagyon jófej.
-Hát ha ennyire akarod-mosolygott rám és anyára felváltva Justin.
-Akkor úgy főzök ebédet-határozta el anya.
Eközben lejött Nick is, lepacsizott Justinnal, és már ment is bulizni.
Láttam Justinon hogy örült neki hogy anya meghívta. Kicsit szerintem parázott hogy anya nem kedveli.
Felhúztam Justint a szobámba és odaszaladtam a szekrényemhez. Levettem a felsőmet, és éppen készültem felvenni a másikat, mikor látom hogy Justin "enyhén" méreget az ágyon ülve.
-Hmm...közelről sokkal jobb-mondta egy kacér mosollyal az arcán.
Odamentem hozzá és a kezemben lévő pólóval magamhoz húztam. Adtam neki egy szenvedélyes csókot. Beleültem az ölébe, ő pedig megfogta a derekam. Ledöntöttem az ágyra, így én kerültem felülre. Sokáig csókolóztunk, mire Justin egyszercsak lejjebb csúsztatta a kezét oda hátra...
-Justin Drew Bieber, te kis perverz...-mondtam bele szinte a szájába, mert ő nem akarta abbahagyni a csókot.
Elkezdett nevetni. Leszálltam róla és felvettem a pólóm, utána váltottam gatyát is.
-Mehetünk-mondtam neki, mert ő még mindig az ágyon feküdt és engem nézett.
Felpattant és utánam jött.
-Szia anya elmentünk!-kiabáltam.
-Szia-utánozott Justin.
-Sziasztok, siessetek haza!-kiabálta anya.
Justinnal a táncterem felé vettük az irányt. Kb. 10 perc múlva ott is voltunk. Mindenki totál meglepődött mikor látták hogy Justin is ott van.
-Sziasztok..-köszöntem nekik-, ő itt a barátom, Justin Bieber, de szerintem nem kell bemutatnom..
-Sziasztok-köszöntek vissza.
Ránéztem Zackre, és nagyon féltékeny arcot vágott. Ez van, nem lépett, mit várt?? Hogy majd az idők végezetéig várok rá? Nevetséges...
-Akkor kezdhetjük?-törtem meg a csendet.
-Aha..persze-mondta mindenki totál elképedve.
Odamentem a magnóhoz, be akartam kapcsolni, de a lányok körémgyűltek.
-Csajszi, nem vagy semmi, úristen Justin Bieber a pasid!!-mondta izgatottan Ash.
-Na, és hogy smárol??-kérdezte Zoe.
-Fúú..nagyon jól..-áradoztam-, de majd mesélek, most táncoljunk!
-Oké-vágta rá mindenki.
Justin közben leült a nézőtérre. Furcsa lesz táncolni, mert végig Zackkel vagyok, és most hogy megtudta, hogy Justinnal járok...nem tudom mit fog csinálni..
Végignyomtuk a koreográfiát, nagyon jól ment, de egyszer Zack kicsit túlzásba vitte, és elkezdett rám nyomulni. Én mindig távolabb mentem tőle, de annál a résznél, mikor egymáshoz fordulunk, hirtelen lesmárolt. Én bevetettem a régen tanult harcművészeti tudásom, és tökönrúgtam. Lerogyott a földre.
-Te szemét disznó!! Nem látod hogy barátom van? Kicsit elkéstél már ezzel..-támadtam le rögtön.
Justin azonnal ott termedt mellettem.
-Sajnálom Justin, ő nyomult, nem számítottam rá..-néztem rá boci szemekkel.
-Semmi baj, láttam mi történt-simította meg az arcom, és hirtelen ránézett Zackre, aki közben felállt.
-Most mit játszod meg magad Betty? Tudom hogy te is akartad..-nézett rám Zack.
-Nagyot tévedsz, te nem léptél időben, pedig lett volna rá alkalmad, én pedig nem várok rád az idők végezetéig-mondtam dühösen, és majdnem bevertem neki mégegyet.
-Te sokkal jobbat érdemelsz ennél a kis senki tinisztárnál, hidd el a következő dolog amit tenni fog az az lesz, hogy meg fog csalni az egyik rajongó csajával..-nézett Justinra.
-Na mostmár állítsd le magad te gyökér-lett dühös Justin is-, ha még egyszer meglátlak Betty közelében kitekerem a nyakad, világos??
Zacknek eltorzult az arca a dühtől, és már emelte a kezét hogy beverjen Justinnak egyet, de én közéjük álltam, így az ütés teljes ereje az én arcomra ment. Elestem, és fogtam az arcom. Láttam hogy Zacknek kimeredt a szeme. Közbeléptek a többiek is.
-Mostmár tűzz innen te szemétláda-ordított rá Zacre Kevin.
Zack el is viharzott. Justin lerogyott mellém már szinte sírva.
-Betty...szerelmem szólalj meg kérlek..-ejtette rám az egyik forró könnycseppét Justin.
Megpróbáltam megszólalni, de nem ment. Egyszer hirtelen minden elsötétült...

13.rész-Kinyithatod

Mivel Justin a szomszédban lakik, kb. fél perc alatt ott voltunk. Mikor benyitott Justin, megláttam az anyukáját. Köszöntem neki.
-Szia anya-köszönt Justin.
-Csókolom-mosolyogtam. Eléggé meg voltam illetődve.
-Szia-nézett rám-, jó lesz a szia is. Pattie Mallette-nyújtotta a kezét mosolyogva.
-Betty Collins-mutatkoztam be.
-Ááá..szóval te vagy Betty...már sokat hallottam rólad-néz rá a rákvörös fiára.
-Tényleg?-néztem rá én is Justinra.
-Háát..-mondta tényleg rákvörösen. Olyan kis édes volt.
-Mondd hogy elküldted Linát...-nézett Pattie Justinra.
-Igen, végleg elküldtem..-felelte Jus.
-Hála istennek...-tette össze a kezét Pattie-, de nem szeretem azt a nőszemélyt...
Mindketten elkezdtünk nevetni Justinnal.
-Nem vagytok éhesek?-mutat Pattie a sütire, ami még füstölgött, olyan friss volt.
-De-mondtuk egyszerre.
Leültünk enni. Hármasban beszélgettünk, és annyira jólesett, hogy Pattie így befogadott.
-Szóval akkor ti most összejötettek?-nézett ránk Pattie.
-Igen...-vágta rá Justin és megfogta a kezem.
-Legalább te nem vagy olyan mint az a csaj, hogy folyton mászott Justinra ha kellett, ha nem..-forgatta a szemeit Pattie.
-Anya..ha nem haragszol, akkor felmennénk a szobámba-nézett Justin Pattiere, és volt valami a tekintetében. Szerintem készül valamire.
-Oké, menjetek de ne csináljatok butaságot..-mondta Pattie is. Kivagyok ettől a mondattól..
-Jó...-forgatta Justin is a szemét, megfordult és odasúgta nekem:-Nem butaság az...
Én elkezdtem nevetni. Justin adott egy puszit, utána felkísért a szobájába. Kinyitotta az ajtót, és előreengedett. Egyáltalán nem lepett meg, ami odabent várt. Rend volt, tisztaság, ami teljesen Justinra vall.
Csak sétálgattam egyre beljebb. Justin egyszercsak átölelt hátulról és adott egy puszit a nyakamra. Erre nagyot sóhajtottam. Rámmosolygott.
-Csukd be a szemed-mondta-és ne nézz!
-Kettőnk közül szerintem nem én vagyok az aki kukkolni szokott...-fontam össze a karomat.
Justin rámnézett boci szemekkel. Becsuktam a szemem. Nem nyitottam ki, mert úgy nem lett volna meglepetés. Hallottam, hogy a fiókjában matat valamiért. Odajött mögém, és valami hideget éreztem a nyakamnál.
-Kinyithatod-ölelt át hátulról megint.
Kinyitottam a szemem, és megfogtam a nyakam. Egy nyakláncot találtam, amin volt egy szív. Megnéztem közelebbről, és a szívbe bele volt gravírozva, hogy: "I Love You"
Ránéztem Justinra hatalmas szemekkel.
-Tetszik?-mosolygott.
-Justin ez...ez gyönyörű...-néztem a medálra elképedve-Köszönöm-csókoltam meg.
-Nincs mit-simította meg az arcom.
-De ezt mikor vetted??-jutott eszembe hogy még csak ma jöttünk össze.
-Aznap, amikor megláttalak-nézett a szemembe. Olyan cuki volt..
-Megyek fürödni..-adtam neki puszit.
-Oké, én majd megyek utánad.
Bementem a fürdőbe és sec-perc alatt lezuhanyoztam. Magamra kaptam a pizsim és intettem Justinnak hogy mehet. Be is ment. Én addig leültem az ágyra. Nemsoká ő is kijött, megint egy szál boxerben. Vetettem rá egy kacér pillantást.
-Tetszem?-jött oda hozzám.
-Ennyire látszik?-kérdeztem, és felálltam.
-Őőőő...aha-nevetett.
A tekintete tele volt szerelemmel és boldogsággal. Megint megcsókoltam, de most hosszabban. Léptem egyet hátra, megbotlottam valamiben és hátraestem az ágyra. Justint magammal rántottam és rámesett. Tovább csókolóztunk, egyre szenvedélyesebben. Én viszont leállítottam.
-Justin..túlzásba fogjuk vinni..-néztem rá.
.Jólvan, leállok, de olyan szexi vagy hogy ahw..-harapott bele az alsó ajkába. Abban a pillanatban megbántam hogy leállítottam.
-Legyen akkor úgy, hogy csak csókolózunk-kötöttem vele alkut.
-Okéé-csillant fel a szeme.
Feljebb feküdtem az ágyon, Justin pedig rámfeküdt. Szépen lassan a számra helyezte az ajkait és lágyan megcsókolt. Én végigsimítottam a háta minden egyes négyzetmilliméterét. Hosszú percekig csókolóztunk. Egyszer valami keményet éreztem odalent.....
-Khm...-néztem le ODA. Justin fülig pirult.
-Sajnálom...de az érzéseimnek nem tudok parancsolni..-nézett rám boci szemekkel-Szeretlek, és ezt Ő is tudja...-nézett ő is le.
-Én is szeretlek..és nem baj-mosolyogtam.
-Csak tudod..az az időszak Linával..-gondolt vissza-, annyira rossz volt, undorodtam a csókjától, az érintésétől, mindentől, ami vele kapcsolatos, és most itt vagy te...akit teljes szívemből szeretek..és végre csókolhatlak..és ugye..hát..tudod..-célzott ARRA a bizonyos testrészére.
Édes volt, hogy kiöntötte nekem a szívét. Adtam neki egy lágy csókot.
-Tudom..-simítottam meg a hátát.
-De azért folytatjuk?-villantotta ki az ördögi mosolyát.
-Te kis telhetetlen...-nevettem.
-Naa..csókolj meg-hízelgett.
Nem tudtam neki ellenállni, lesmároltam. Szenvedélyesen csókolóztunk. Justin elkezdte csókolgatni a nyakamat, amire nagyokat sóhajtottam, ugyanis ez a gyengepontom. Nagyon jó érzés volt, a hideg szaladgált rajtam. De megint le kellett állítanom Justint.
-Ju..Ju..Justin-dadogtam, mert még mindig a nyakamat csókolgatta.
-Igen?-ült ki az ördögi mosoly megint az arcára.
-Csak csókolózásról volt szó...-néztem nagy szemekkel.
-Nem esett jól??-meresztette ki a szemeit.
-Épp ezaz..túl jólesett és nem akarom hogy túlzásba essünk, tudod..-mondtam neki.
-Ja..oké..-mondta Justin csalódottan.
-Hé..-emeltem fel a fejét-, lesz még rá alkalom-mosolyogtam.
Ő is mosolygott. Még csókolóztunk egy kicsit, utána eldöntöttük hogy alszunk. Én megfordultam, Justin meg átölelt hátulról. Simogatta a hasam, utána a combom. Elkezdte puszilgatni az arcomat.
-Justin...-néztem rá.
-Jólvan na..-nézett nagy szemekkel-leállok.
Elengedett és elfordult tőlem. Én megfordultam, végigsimítottam a hátát, és elkezdtem csókolgatni.
-Azt nem mondtam hogy engedj el...-néztem rá.
Rámnézett és elmosolyodott. Felémfordult és szorosan átölelt.
-Jóéjt-adott puszit.
-Jóéjt-viszonoztam.
Justinnal ölelkezve adtuk át magunkat Álomvilágnak...

12.rész-Jól hallottad..

Hamar el is készültem. Annyi időm még volt hogy egyek, nem akartam korgó gyomorral odamenni. Elindultam a part irányába. Már távolról láttam az embereket. Selly már várt.
-Sziaa, úgy hiányoztál-ölelt át.
-Te is nekem...-öleltem én is-, de most azonnal mondanom kell valamit.
Selena nagyon meglepődött. Nem tarthatom magamban azt amit Justin mondott, ezért mindent elmondtam Sellynek egytől egyig. Úgy ledöbbent, hogy alig tudott megszólalni.
-Most...most komoly??-dadogta.
-Igen, és elméletileg holnap már vége, mert Jus albuma holnap fog megjelenni, és azt mondta, elküldi Linát-fejeztem be a történetet.
-Úristen...-mondta még mindig ledöbbenve Sel-, és most be fogja jelenteni hogy járnak??
-Aha...-bólogattam.
-Az a némber...gondolhattam volna, hisz Justin nem ilyen csajokra bukik mint Lina..-rázta a fejét.
-Dehát ez van-hajtottam le a fejem.
-Héé csajszi, Justin szeret téged, én is tudom, mert már akkor is teljesen odavolt érted mikor meglátott-fogta meg a kezem Sel.
-Tényleg? Miért, mit mondott?-lettem kíváncsi rögtön.
-Csak azt hogy milyen gyönyörű vagy-mosolygott Selly.
Erre én is elmosolyodtam. Remélem tényleg úgy lesz ahogy mondta Justin.
-Na gyere, mostmár menjünk-húzott Selena.
Elértünk a helyszínig. Már mindenki ott volt. Kerestem Justint de nem találtam. Mindegy, talán jobb is így.
Beindították a zenét, éppen naplementekor. Sellyvel együtt táncoltunk, hülyültünk. Egyszercsak leállt a zene, és hallom:
-Emberek, figyelem-mondta egy ismerős hang.
Hátranéztem és megláttam Linát Justinnal az oldalán. Fogták egymás kezét. Selenával egymásra néztünk.
-Megmondtam..-suttogtam neki.
-Be szeretném mutatni a barátnőmet, Lina Adams-et-mondta Justin eléggé fura hangon.
Erre mndenki elkezdett tapsolni, és odamentek Justinhoz gratulálni. Mi ketten ottmaradtunk Selenával.
-Mindjárt odamegyek, és belefolytom a homokba...-nézett Selena gyilkos tekintettel Linára.
-Segítek...-mondtam én is.
Justin beszélgetett mindenkivel, mosolygott, bár látszott rajta, hogy nem volt őszinte a mosolya. Meglátott engem, és azonnal lemosódott az arcáról a mosoly. Én elfordultam, nem akartam vele keresni a kapcsolatot.
Megint beindult a zene. Próbáltam elengedni magam, és táncolni. Szerencsére Selena elterelte Justinról a figyelmem.
-Nem iszunk valamit?-jött az ötlet.
-De, menjünk a pulthoz.
Mindketten szénsavas narancsot kértünk. Be voltunk fordulva a pult felé. Egyszer köszön valaki.
-Sziasztok.
Selenával egyszerre hátrafordultunk. Justin és Lina állt ott. Egymásra néztünk Selenával, én megböktem az oldalát. Így szoktuk egymásnak jelezni, hogy legyünk egy kicsit nagyképűbbek.
-Sziasztok-mondtuk egyszerre Selenával magabiztosan.
Lina undorító módon ráakaszkodott Justinra.
-Gondolom már ti is tudjátok hogy együtt vagyunk...-mondta.
-Aha..-felelte Selly flegmán.
Láttam, hogy Lina folyton bökdösi Justint.
-Betty..-szólalt meg Justin és a szemembe nézett-, csak annyit akartam mondani, hogy soha többé nem akarlak látni, mert mint látod, én Linát szeretem.
Totál kiakadtam. Felhúztam a szemöldököm. Ránéztem Linára, aki elégedetten mosolygott. Legszivesebben belerúgtam volna, de visszafogtam magam. Nem szóltam rá semmit.
-Jaaj, Betty ne szomorkodj..-vette elő Lina az álszent sajnálkozó fejét-, én mondtam hogy én vagyok a jobb.
A szemem megtelt könnyel. Tudtam, hogy Lina kényszerítette erre, de valahogy ez teljesen a szívemig hatolt. Felálltam a pulttól, és elfutottam..

*Justin szemszöge*

Betty elfutott. Azonnal utánamentem volna, de Lina miatt nem tehetem.
-Te undorító féreg...-nézett Selena Linára és szerintem legszivesebben ott helyben szúrta volna le.
-Justin, nem hallod hogy beszél velem??-bámult rám Lina, és várta hogy lépjek valamit.
Elég volt. Életem szerelme sírva elfutott csak azért mert egy ilyen kis senki parancsol nekem. Nem érdekel semmi, véget vetek ennek.
-De igen, hallom-néztem rá Selenára és a vállára tettem a kezem-Szép volt.
-Hogy mi??-lökött el Lina magától.
-Jól hallottad. Nem akarlak többé látni-fordultam vissza Linához.
-Annyi az albumodnak, tönkreteszlek!-fenyegetett rögtön.
-Nem érdekel, tégy amit akarsz, de én akkor is undorodom tőled!!-fintorogtam.
Ránéztem Selenára aki elégedetten mosolygott. Jól döntöttem.
-Én Betty után megyek jó?-mondtam Selnek.
-Miért mész utána? Mivel jobb ő mint én?! Én sokkal jobb vagyok nála!!-háborodott fel Lina.
-Nagyot tévedsz..te Betty nyomába sem érhetsz semmi féle téren-osztottam ki.
Ő hisztirohamot kapott és elment.
-Jól tetted Justin..-bíztatott Selena-, de most gyorsan fuss Betty után!
Rámosolyogtam Selenára és elkezdtem futni. Betty biztosan a part eldugott részére ment...

*Betty szemszöge*

Egészen a helyemig futottam. A könnyeim csak úgy potyogtak le a homokba. Átfutottam az ösvényen és leültem a homokba. Sötét volt, szinte semmit nem lehetett látni. Elkezdtem zokogni, nem tudtam abbahagyni a sírást. Justin biztosan nem fog utánam jönni, mert odavész az albuma...Most hogy belegondolok, nem is vagyok neki fontos. Az albuma jobban érdekli..
Csak sírtam és sírtam. Egyszer egy puha, meleg kéz megsimította a vállam. Hirtelen hátrafordultam, és megláttam a sötétben Justin csillogó szemeit.
-Justin...-mondtam remegő hangon és felálltam-te hogy kerülsz ide?? Otthagytad Linát?
-Igen otthagytam, mert beleuntam abba hogy folyton parancsolgatott, de legfőképp azért, mert szörnyű volt látni ahogy sírva elmész..-nézett rám a gyönyörű barna szemeivel.
-De mi lesz az albumoddal?-néztem le a homokra.
-Nem érdekel az albumom, nem érdekel semmi, csakis kizárólag te-emelte fel a fejem és letörölte a könnyeimet.
Kiült egy halvány mosoly az arcomra. Szorosan átöleltem.
Hát mégis utánam jött. Leírhatatlanul boldog voltam. Ő csak szorított, és simogatott. Kimásztam az öleléséből és ránéztem. A szeme csillogott, mint a gyémánt. Elkezdett felém lassan közeledni. Én is közeledtem felé. Már nagyon meg akartam csókolni. Egyszercsak Justin ajkai érintették az enyémeket. Hosszú percekig csókolóztunk, a nyelvünk többször is összeért. A csók nagyon szenvedélyes volt, érződött rajta, hogy már mindketten vágytunk rá. A csók végén levegőért kapkodva váltunk el egymástól. Mindketten mosolyogtunk, és átöleltük egymást.
-Szeretlek nagyon-simogatott Justin.
-Én is téged-adtam puszit a szájára.
-Végre..az enyém vagy...-simogatta az arcom.
Megint elkezdtünk csókolózni. Egyszerűen nem bírtuk abbahagyni. Jó volt végre teljesen magaménak érezni Justint.
-Mostmár ne menjünk vissza..-ölelt Justin.
-Jó, csak hadd hívjam fel Selenát-nyúltam a telefonomért.
Tárcsáztam Sel számát, és kihangosítottam a telót.
-Szija csajszi minden rendben??-szólt bele aggódva Selena.
-Igen, minden rendben, összejöttünk-néztem rá Justinra, aki hátulról ölelt.
-Tényleeg?? Jaaj de jó-mondta Selly és hallottam ahogy tapsikol.
-Figyelj nem lenne baj ha már nem mennénk vissza?-kérdeztem.
-Neem persze, legyetek csak együtt, én meg elintézem hogy ami a bulin történt az ott is maradjon...-célzott a bejelentésre Sel.
-Rendben, akkor holnap beszélünk, szija-mosolyogtam.
-Sziaa-rakta le Sel.
Gyorsan nyomtam egy cuppanós puszit Justin szájára, ami ismét csókba torkollott.
-Gyere, üljünk le-húztam Just.
Justin leült, én pedig leültem mellé.
-Nem ülsz az ölembe?-nézett rám Jus kiskutya szemekkel.
Annyira édes volt, ahogy mondta. Felálltam és beleültem az ölébe. Ő átölelt. Így ültünk a sötétben, kettesben. Még sokat beszélgettünk, csókolóztunk, hülyültünk.
-És nem bánod hogy odalett az albumod?-simogattam.
-Hát Scotter biztos hogy le fog tolni mint az állat, de nem érdekel, te fontosabb vagy mint egy album-adott puszit.
Örültem hogy ezt mondja, bár rosszul éreztem magam az album miatt.
-Nem megyünk haza? Már fél 10..-vettem elő a telefonom.
-De én veled akarok lenni...-nézett a szemembe-, mi lenne ha nálunk aludnál?
-Anyukádnak nem lenne furcsa...??-gondolkoztam el.
-Nem, ő is tudja ezt az egész Lina-ügyet, és már beszéltem neki rólad...-mosolygott.
-Óóó igen? És mit mondtál neki?-ért fülig a szám.
-Azt hogy szeretek egy csodálatos lányt, akiért az életemet is feladnám-nézett mélyen a szemembe.
Megcsókoltam. Annyira jólesett amit mondott.
-Nekem oké az ottalvás-mondtam a csók után-,csak akkor előtte ugorjunk át hozzám pizsiért.
-Jólvan édes-adott puszit.
Elindultunk hozzánk. Nemsoká ott is voltunk. Anya és Nick is otthon voltak. Megint félrehívtam anyát, megbeszéltem vele mindent. Meg is engedte, de szokásosan hozzátette, hogy:
-De ne csináljatok butaságot...
Felszaladtam a szobámba és lehoztam a pizsimet. Lefutottam, elköszöntünk anyáéktól, kézenfogtam Justint és elindultunk hozzájuk...

11.rész-Szia édes

Arra ébredtem fel, hogy a szemembe süt a nap. Kinyitottam a szemem, és megláttam Justin mosolyát.
-Jó reggelt-simogatta meg a vállam.
-Jó reggelt-mondtam kómásan-Mennyi az idő?
-Tíz óra-nézett rá Justin az órára.
-Akkor jó-tettem vissza a fejem a párnára.
-Jól aludtál?-kérdi Justin, de láttam a szemében hogy valami történt ami miatt ennyire mosolyog.
-Igen...de miért mosolyogsz ennyire??-kíváncsiskodtam.
-Csak...beszéltél álmodban..-felelte Jus.
-És mit mondtam??-meredt ki a szemem.
-Hát csak azt hogy "Szeretlek Justin...", meghogy "Ne hagyj itt, Lina csak átver..", megmég annyit hogy "Csókolj meg.."-áradozott Justin.
-Tényleg ezt mondtam...?-néztem rá kiskutya szemekkel.
Köztudott rólam, hogyha mélyen elfolytok érzelmeket, akkor elkezdek beszélni álmomban, és elmondom mindazt, amit érzek. Akkor Justin ezért örül ennyire...
-Igen...-bólogatott Justin.
Sóhajtottam egy nagyot. Itt fekszik mellettem Justin Bieber, akit szeretek, de nem lehet az enyém, mert az ősellenségem terrorban tartja. Azért ez nem hétköznapi...
-Szerintem jobb lenne ha mennék..-mondta Jus, de láttam, hogy legszivesebben maradt volna még.
-Menj, ha szeretnél-feleltem. Nem tartottam vissza.
Felkelt az ágyból, és ismét a szemem elé tárult az enyhén kidolgozott teste. Felvette először a nadrágját, utána a zokniját. Én felkeltem, és a mosdó felé indultam volna, mikor Justin elkapott. Még mindig nem volt rajta felső.
-Betty..-rántott magához nagyon közel-, nagyon köszönöm..tényleg..mindent..
-Nincs mit..-néztem le egy pillanatra-, csak ne élj vissza a bizalmammal..
-Szó sincs róla-rázta a fejét Jus.
Megcsörrent a telefonja. Hirtelen rámnézett. Tudtam, hogy Lina az. Fogta a telefonját, és kihangosította. Leültünk az ágyra, és közel hajoltunk a telefonhoz.
-Halló?-szólt bele.
-Szia szívem, én vagyok-válaszolt Lina azon a nyávogós hangján, amit annyira útálok.
-Szia..édes-nézett rám Justin az "édes" szónál.
-Csak annyit szerettem volna mondani, hogy apa üzeni, hogy holnapra már megjelenik az új albumod.
-Tényleg?-csillant fel Justin szeme, és megfogta az ágyon lévő kezem.
-Igen, de én intéztem el neked...-dicsekedett a nagy semmire Lina-, úgyhogy mit kapok érte?
-Őhm...mit szeretnél?-csüggedt le Justin.
-Azt, hogy mutatkozz velem a ma esti bulin, és jelentsd be, hogy járunk-vágta rá Lina. Valószínűleg ezt már rég eltervezte.
-Rendben-fogta meg a fejét Justin.
-Szupi..akkor szija szívem, majd találkozunk-rakta le a telefont Lina.
Justin a két kezébe temette az arcát. Én elkezdtem simogatni a meztelen hátát. Erre rámnézett és kitárta a két kezét jelezve, hogy öleljem meg. Közelebb mentem, és hozzá és átöleltem. Ő csak szorított magához, mintha sohasem akart volna elengedni. Megpuszilt, és simogatni kezdett.
-Sajnálom...-szorított még mindig-, de muszáj megtennem..
Nem válaszoltam. Csak öleltem. Pár percig még ölelkeztünk, utána Justin elhúzódott, és mindkét kezét az arcomra tette. Hatalmas szemekkel nézett rám. Közelebb hajolt, és a száját a homlokomhoz helyezte. Adott rá egy forró puszit, utána a szemembe nézett.
-Holnap megjelenik az albumom. Mikor lerendeztünk mindent Lina apjával, úgy elküldöm azt a csajt, hogy soha többé nem látjuk, és utána vége lesz..-közölte terveit Jus.
-Jó..de Lina apja attól még tönkretehet...ha megtudja mit csináltál az egyetlen pici lányával, neked annyi..-gondolkodtam el.
-Nem érdekel..akkor sem fogom tovább elviselni, mert már egyszerűen nem bírom-ült vissza az ágyra, és elengedett.
-Jó, ahogy akarod-mondtam. Nem álltam az útjába, az ő döntése.
Jus felállt és felvette a felsőjét. A zsebébe csúsztatta a telefonját és odajött hozzám. Közben én is felálltam.
-Most megyek..-mondta nagy szemekkel-, de majd találkozunk. Te is jössz a bulira?
-Selena még nem hívott, ha nem szól, akkor nem megyek-tájékoztattam- Jut eszembe, Sel tud erről?
-Nem mondtam el neki a részleteket, csak annyit hogy barátnőm van-felelte Jus.
-Tudom..ő mondta nekem-hajtottam le a fejem.
Justin megfogta az állam és felemelte a fejem. Közelebb jött és ismét átölelt.
-Én téged szeretlek...csakis téged-szorított-Ugye tudod?
-Tudom-feleltem, és adtam egy puszit az arcára.
Ő erre mosolyogni kezdett, és meg akart csókolni. Nem engedtem neki.
-Akkor...most megyek-engedett el csalódottan-, de hol menjek ki?
-Őőő...az erkélyen-mutattam az ajtó felé.
Justin kinyitotta az erkélyajtót, és odaállt a korláthoz. Visszanézett rám és dobott egy puszit. Egy hajszál tartott vissza attól, hogy ne rohajak oda hozzá. Átlépett a korláton, és lemászott a csatorna csövén, és átmászott a kerítésen az ő házuk kertjébe. Bemászott a szobájába és az ablakból ismét visszanézett rám. Integettem neki, utána bementem a szobámba. Lehuppantam az ágyamra, és sóhajtottam egy nagyot. Gyorsan elkezdtem kapkodni, mert elkések az edzésről. Muszáj mennem, mert egy hét múlva bajnokság.
Felkaptam a cuccom, és siettem a teremhez. A többiek már ott vártak.
-Gyertek, kezdjünk!-buzdítottam a többieket.
Beindítottam a zenét és 2 órán keresztül táncoltunk. Persze tartottunk szünetet.
-Jó volt, gyerekek-mondtam a végén lihegve-, ha így haladunk, tutira megnyerjük a bajnokságot. Most viszont mennem kell, holnap tali, sziasztok!
-Szia!!-kiabálta mindenki.
Elindultam hazafelé, és közben megcsörrent a telefonom. Selena hívott.
-Szija csajszi, mondd-szóltam bele a telefonba boldogan, mert már nem beszéltünk egy ideje.
-Sziaa-felelte ugyanúgy-Csak annyit akartam kérdezni, hogy eljössz-e a mai tengerparti bulira velem?
-Háát...nem is tudom..-jutott eszembe Justin és a nyávogós "barátnője".
-Léééééééégyszi, nélküled olyan unalmas lenne...-könyörgött Sel.
-Na, jó...-adtam be a derekam.
-Szuper! Akkor 1 óra múlva tali a parton.
-Okéé, szija csajszi-mosolyogtam.
-Szijaa-köszönt el.
Közben hazaértem, és el iskezdtem készülődni a bulira...

10.rész-Köszönöm

Be is értünk a helyünkre. Mindketten nevetésben törtünk ki.
-Nem megyünk le a barlangba?-nézett Justin a bejárat felé.
-De-húztam magam után.
Lecsúsztunk a barlangba, és leültünk a homokba egymás mellé.
-Köszönöm hogy segítesz-nézett rám Justin hálálkodó tekintettel.
Nem szóltam rá semmit, csak mosolyogtam. Lehet hogy nem kéne ezt tennem, de mintha nem bírnék parancsolni az érzéseimnek. Beleszerettem Justinba...talán ezért van.
Justinnal egyszerre néztünk egymásra, mit általában szoktunk. Sokáig néztük egymást. Ő elkezdett közeledni felém. A szánk már majdnem összeért, mikor elfordítottam a fejem. Justin furcsán nézett rám.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Addig nem megy, még tudom hogy ezeket az ajkakat Lina Adams is csókolgatja...-vallottam be mit érzek.
Justin lenézett a homokra.
-Igazad van...-nézett vissza rám-, de már úgy hiányzik egy olyan csók, amit szívből adok valakinek, és nem kényszerből...
Nagyon megsajnáltam. Biztos nagyon rossz lehet ha valakit kényszerítenek valamire. Velem ez még sosem történt meg. Gondoltam nem okozok neki még én is csalódást. Adtam neki egy puszit a szája szélére, az még nem minősül csóknak. Látszólag nagyon örült neki. Átölelt, és ő is adott egy puszit az arcomra.
-Hidd el, nemsoká együtt lehetünk-simogatta a hátamat.
Én csak öleltem. Nem akartam elengedni, mert annyira jólesik az ölelése. Egyszer megszólalt:
-De...ha azt mondtam Linanak hogy nem megyek haza, akkor hol fogok aludni..?-nézett rám elgondolkodva.
-Hát...nálam-feleltem egy csöppnyi gondolkodás után.
-De nem baj?-nézett rám boci szemekkel.
-Nem...viszont együtt fogunk aludni, mert nincs másik ágy..-szaggattam a mondatomat, mint mindig mikor zavarban vagyok.
-Az nem baj-mosolyodott el Justin.
Még egy kicsit ültünk a homokban. Én Justin vállára tettem a fejem, ő meg átkarolt és simogatta a derekam. Én is nagyon meg akartam csókolni Justint, de tényleg zavart, hogy "együtt van" Linával.
-És mi lesz ha Lina meglát mikor megyek tőled haza holnap?-merült fel benne a lehető összes kérdés ami a lebukásával kapcsolatos.
-Megoldjuk...majd úgy mész vissza hogy ne lásson-nyugtattam.
-Tudod...úgy imádom benned hogy mindent meg tudsz oldani-tűnődött el és rámnézett.
-Én már csak ilyen vagyok...szeretem magam megoldani a problémáimat-feleltem.
-Csodás lány vagy...-simogatott.
Én szokásomhoz híven rákvörösre pirultam, amit Justin észre is vett. Csak mosolygott. Jaj...annyira rossz hogy nem lehetek vele együtt..de legalább tudom hogy nem szereti Linát.
-Nem megyünk haza? Már fél 9 van...-néztem Justinra meglepődött fejjel.
-De igen, mehetünk-egyezett bele.
Kimentünk a barlangból, és átgyalogolnunk az ösvényen. Justin felrakta a kapucniját. Áfutottunk a túloldalra egy vastag törzsű fáig. Ott körülnéztem, elfutottam a bejáratig. Kinyitottam az ajtót, és intettem Justinnak. Olyan volt, mintha 007-es ügynökök lettünk volna..:DD
Beértünk a házba. Anya a nappaliban volt Nickkel, és nézte a TV-t. Eléggé meglepődött, mikor meglátta Justint, Nickről nem is beszélve.
-Sziasztok-köszöntem nekik, mintha mi sem történt volna.
-Csókolom..szia-nézett Justin a bátyámra.
-Sziasztok...-mondta anya egy hatalmas nagy kérdőjellel a feje fölött-És jó lesz a szia is.
-Akkor szia..-felelte Jus.
-Bella Collins-mondta anya furán Justinnak.
-Justin Bieber-ráztak kezet.
A bátyám nagyon mérgesen nézett Justinra, de azért kezet rázott vele.
-Öhm...anya...beszélhetnénk?-mutattam a másik szoba felé-Justin, te addig maradj itt.
Félrehívtam anyát és megbeszéltem vele mindent. Hosszas győzködés után beleegyezett.
-De ne csináljatok butaságot...!-utasított rögtön.
-Oké anya..nem fogunk-forgattam a szemeimet-, hisz még nem is járunk...És köszi.
Visszametem Justinhoz és elmondtam neki amit anyával beszéltem. Úgy láttam megbarátkozott Nickkel, mert már a videójátékokról dumáltak.
-Vacsora!-kiabált anya mosolyogva.
-Húú..de jó, már éhenhalok-tette a kezét a hasára Justin.
Leültünk az asztalhoz és ettünk. Anya elbeszélgetett Justinnal, én meg Nick csöndben figyeltünk és néha közbeszóltunk. Jókat nevetgéltünk, hülyültünk. Mikor befejeztük a vacsit, Justinnal felmentünk a szobámba.
-Kívülről máshogy néz ki..-mondta Justin, de rögtön a szája elé is tette a kezét.
-Te kukkolsz engem..??-néztem rá és közben ledobtam a pulcsimat a székemre.
-Öhm..hát nem nevezném kukkolásnak, csak néha egyszer-kétszer kinéztem az ablakon és láttam hogy ott ülsz és rajzolsz...meg néha azt is hogy átöltözöl...-fogta meg a tarkóját.
-Ahogy átöltözööm??? Justin Bieber, te perverz disznó, te kukkolsz engem!!-fogtam meg hirtelen a párnát és vágtam Justinra egy nagyot.
Ő megragadta a párnát és elborult az ágyra, velem együtt. Ráestem. Jus csak mosolygott, mint a tejbetök.
-És mit láttál amikor átöltöztem?-vontam kérdőre, de még mindig rajta feküdtem.
-Csak azt láttam amikor a felsődet vetted le...és meg kell mondjam nem volt rossz-vette elő az ördögi mosolyát.
-Hát igen, a sok edzés megteszi a hatását..-montam és felhúztam a szemöldököm-, de én most megyek zuhanyozni, és meg ne próbálj kukkolni!!
-Jólvan...-forgatta a szemeit.
Leszálltam Justinról, fogtam egy tiszta törölközőt és bezárkóztam a fürdőszobába. A törölközőt magamra csavartam, és így mentem ki, ugyanis rájöttem, hogy a pizsimet nem vittem be. Justin még mindig az ágyon ült. Mikor meglátott, egy határozott mozdulattal végignézett rajtam.
-Wow...-mondta közben.
Én rákvörösre pirultam, amit szerintem ő észre is vett. Kinyitottam a szekrényajtóm, és elrejtettem magam mögötte. Megkerestem a pizsimet, és elindultam vissza a fürdő felé. A szemem sarkából láttam hogy még mindig engem figyel. Visszazártam az ajtót, megtörölköztem és felvettem a pizsim.
-Mehetsz-dobtam oda Justinnak is egy tiszta törcsit.
-Oké, de hajat is moshatok?-kérdezte.
-Persze, a samponom ott van a polcon, ha az jó lesz a te világsztár hajadra...-forgattam a szemeimet.
-Tudod, az én világsztár hajam nagyon is szereti a barackos sampont-jött oda mögém és átölelte hátulról a derekam.
-Honnan tudod hogy barackos a samponom??-fordultam hátra ismét meglepődve.
-Érzem a hajad illatát-hajolt közelebb.
-Na menj fürödni...-fejtettem le magamról a kezeit.
Nagyon rossz érzés, hogy nem csókolhatom meg, mert akárhogy is, de Linával van együtt, és én nem akarok második lenni.
Justin végül bement fürödni, én pedig lefeküdtem a helyemre. Nagyon soká jött ki, én már majdnem elaludtam. Viszont mikor kinyitottam a szemem, megláttam Justint egy szár boxeralsóban. Rögtön kipattant a szemem.
-Felébresztettelek..?-kérdezte hihetetlenül édesen.
-Nem..-hazudtam egy nagyot.
-Biztos hogy nem baj, hogy melletted alszom? Mert jó nekem a földön is..-nézett rám nagy szemekkel.
-Nem baj, gyere nyugodtan...-intettem a fejemmel magam mellé.
Justin engedelmesen lefeküdt és felémfordult. Csak néztük egymást. Én egy kicsit közelebb mentem hozzá, mert érezni akartam a közelségét. Ő erre elkezdte simogatni a hajam, ami nagyon jólesett. A fejünk nagyon közel volt egymáshoz. Justin tekintetében látszott, hogy nagyon tűrtőzteti magát, hogy ne csókoljon meg. Gondolkodtam egy kicsit, és arra jutottam, hogy nem számít Lina, szeretem Justint. Még egy kicsit közelebb mentem hozzá. A szánkat már tényleg csak egy centi választotta el egymástól. Justin végül még közelebb jött, és a puha ajkait lassan az enyémre tapasztotta. Még mindig simogatta a hajam. Nem volt semmiféle nyelves csók, csak egy sima, szinte szájra puszi, de ez mindkettőnknek elég volt. Elhúzódtunk egymástól és csak mosolyogtunk.
-Köszönöm..-mondta Justin a szemében tengernyi boldogsággal.
Nem szóltam rá semmit, csak hozzábújtam, és simogattam a hátát. Végül adtam az arcára egy forró puszit.
-Jóéjt-mondtam mosolyogva és elhúzódtam tőle.
-Jóéjt-viszonozta.
Én elfordultam tőle. Megpróbáltam aludni, de nem igazán ment.
-Ébren vagy még?-suttogta Justin.
-Igen-suttogtam vissza. Ő még mindig felém volt fordulva.
-Hozzádbújhatok?-nézett rám hatalmas csillogó szemekkel.
-Gyere-feleltem.
Ő mosolygogva átölelt hátulról, és nyomott egy puszit az arcomra. Én simogottam a kezét, mire ő megfogta az enyémet, és összekulcsolta az övével. Kicsit közelebb jött, és a fülembe súgta:
-Szeretlek..
Nem válaszoltam, csak megszorítottam a kezét. Valójában én is így éreztem, de nem akartam neki mondani. Nehéz magam visszafogni, de muszáj, addig amíg Justin nem szakít Linával. Végül így aludtunk el Justinnal, összebújva...

9.rész-Ez az igazság...

Jaj...nemár..egy újabb rossz hír...mi jöhet még??
-Mi történt?-kérdeztem aggódva.
-A Jaguárok ide tartanak-mondta Linsey.
-Hogy mi?? Most?? Jahj nemár..ez biztos?-tettem fel sorjában a kérdéseket.
-Igen, biztos-bólogatott mindenki.
-És most mit fogunk tenni?-esett kétségbe Zoe.
-Ugyanazt amit máskor-mondtam határozottan-, meghallgatjuk mit akarnak, utána döntünk, oké?
-Oké-felelték kórusban.
Meg is jöttek mind a 14-en. Náluk a kapitány Lina, egy beképzelt kis fruska. Betipegett a töpesarkújában a többiekkel a háta mögött, és odaálltak elénk.
-Sziasztok pancserek-nézett rajtam végig és kihangsúlyozta a "pancser" szót.
-Sziasztok...-köszöntem nekik kb ugyanúgy-Mit akartok?
-Hallom ti is indultok a városi bajnokságon...-mondta a nyávogós hangján.
-Jól hallottad-fontam össze a karom.
-Fölösleges-mondta-hisz úgyis mi nyerjük meg, megint.
-Azt csak hiszed-vágtam vissza-,azt az örömet nem fogom neked megadni.
-Pedig kénytelen leszel...-vágta az álsajnálkozó fejét.
Megfordult és intett egyet a csapatának. Viszont hirtelen visszafordult.
-Jaa...majd el felejtettem...-mondta-, ne akarj összejönni Justinnal, mert ő már az enyém.
Kimeresztettem a szememet. Eszembejutott a lány, aki lesmárolta Justint.
-Te voltál!-mondtam halkan.
-Bizony én voltam-hallotta meg amit mondtam-, de nem meglepő hogy Justin inkább velem jár, mert nyilvánvaló, hogy ki a jobb..
Nem szóltam rá semmit, csak ökölbe szorítottam a kezem és próbáltam lenyelni azt a végtelen dühöt, amit éreztem.
Végül Lina és a talpnyalói elmentek. Hátranéztem a csapatomra, akiknek szinte látni lehetett a kérdőjelet a fejük fölött. Nem magyarázkodtam senkinek, kirohantam a teremből, és futva elindultam hazafelé.
Nem hiszem el...Justin barátnője Lina...akit mióta ismerek útálok. Hihetetlen..pont az ellenfélből..
Most két perc alatt otthon voltam, hisz sprinteltem. A bátyámnak még köszönni sem volt ideje, olyan gyorsan felszaladtam. Rávetettem magam az ágyra, a fejem beletemettem a kispárnámba, és ordítottam egyet. Nagyon dühös voltam...olyan hihetetlen hogy mindez velem történik meg. Kiültem az ablakomba, felhúztam a térdem, átkaroltam a kezemmel, és lehajtottam a fejem. Mindig így szoktam lenyugodni. A fejemet nekitámasztottam a falnak, és kinéztem az ablakon. Most nem láttam Justint, de örültem neki, mert nem bírtam volna elviselni ha látom.
Egyszer hallom hogy valaki kopog az erkélyajtómon. Hátranéztem, és megláttam Justint. Nem akartam neki ajtót nyitni. Ő odatette a két kezét az üvegajtóra, és nagy szemekkel nézett, mikor meglátta hogy hátat akarok neki fordítani. Végül én hülye, ajtót nyitottam neki.
-Mit akarsz?-kérdeztem de nem néztem a szemébe.
-Betty, kérlek hagyd hogy megmagyarázzam-kereste a tekintetem.
-Ezen nincs mit megmagyarázni!-lettem dühös-Barátnőd van ennyi.
-Nem!! Ő nem a barátnőm!-nézett rám.
-Hát akkor mi??-vágtam értetlen fejet-Kivel smárolsz ha nem a barátnőddel???
-Csak hagyd, hogy elmeséljem-fogta meg a két vállam és a szemebe nézett.
Nem szóltam rá semmit. Elindultam befelé a szobába. Leültem az ágyra, és intettem neki hogy jöjjön.
-Kapsz két percet-mondtam és magam elé néztem.
-Figyelj-kezdett bele-, Lina apukája az egyik legjobb lemezkiadó cégnél dolgozik itt Los Angeles-ben. Scotter, a menedzserem beszélt vele, hogy dolgozhatnánk-e ott az albumomon. Lina apja igent mondott, de csak egy feltétellel, ha összejövök a lányával. Gondoltam nem lehet olyan rossz, de tévedtem. Folyamatosan terrorban tart, és ha valamit nem akarok neki megtenni, azzal fenyeget, hogy szól az apjának és odalesz az albumom...
-Tudom milyen, ismerem-néztem rá Justinra.
-Honnan?-meresztette tágra a szemeit.
-Ő a rivális csapat kapitánya, a Jaguároké. Mióta táncolni járok, az a célom, hogy legyőzzem őket, és sokat edzünk ezért a csapattal.
-Igen, azt tudom hogy jár táncolni-bólogatott Justin.
-Ráadásul még meg is fenyegetett, hogy ne akarjak veled összejönni, mert te már az övé vagy-bámultam a padlót.
-Engem is megfenyegetett, hogy ne írjak neked Twitteren többet..-halkult el.
Én még mindig a padlót néztem. Nem tudom miért, de hittem Justinnak. El tudom képzelni Lináról, hogy ilyet tesz. Justin hirtelen felémfordult.
-Mostmár hiszel nekem?-kérdezte és a szemei megteltek könnyel. Sosem láttam még sírni.
Nem tudtam hogy valóban jó ötlet-e hinnem neki. De a szívemre hallgattam.
-Hiszek-feleltem-, de ha hazudsz, akkor...
-Nem hazudok, ez az igazság-vágott közbe.
Mélyen a szemébe néztem. Láttam benne az őszinteséget.
-És a randira azért nem mentem el, mert éppen jött..nem számítottam rá-nézett rám hatalmas szemekkel.
Átöleltem. Mostmár tényleg hittem neki. Éreztem, hogy jólesik neki az ölelésem. Viszont nem sokkal később kicsit kimászott az ölelésemből, és mélyen a szemebe nézett.
-De hidd el, én nem szeretem őt...téged szeretlek-simította meg az arcom.
Erre nem tudtam mit mondani. Nagyon meglepődtem, hogy azt mondta hogy szeret. De talán én is így éreztem.
-Viszont addig nem lehetünk együtt amíg vele vagy...-nyögtem ki végül.
-Az nem számít. Ennek nem soká vége, ezerrel dolgozom az albumomon, hogy minnél hamarabb kész legyen, utána lerázom...-mondta-Csak azt kell tudnom, hogy te is akarod-e...?
Egy pillanatra elgondolkodtam. Belenéztem a szemébe, és egy reménnyel teli tekintetet láttam.
-Igen...-mondtam és egy halvány mosollyal jutalmaztam.
Neki rögtön kivirult az arca, és átölelt. Sokáig ölelkeztünk. Egyszercsak megcsörrent Justin telefonja.
-Lina az...-nézett rám.
-Mondd neki hogy dolgod akadt, és ma már nem mész haza, mert az egyik haverodnál alszol-rögtönöztem.
-Halló?-szólt bele Justin.
-...
-Öhm..az albumomon dolgozom, és még eltarthat egy darabig, úgyhogy ma már nem megyek haza, az egyik haveromnál alszom-ismételte el amit mondtam neki.
-...
-Most ott vagy nálam??-nézett rám nagy szemekkel Jus.
Óvatosan elhúztam a függönyt épp csak annyira hogy ki tudjak nézni. Láttam hogy Lina tényleg ott van Justin szobájában.
-Jó, oké..-mondta Justin.
-...
-Én is téged..szia-köszönt el.
Letette a telefont és odajött hozzám.
-Ott van?-kérdezte.
-Igen, most megy el-kukkoltam kifelé.
Nem sokkal később kiért a házból és elindult hazafelé, a másik irányba.
-Elment-jelentettem ki.
-Huhh...végre. Köszönöm-hálálkodott.
-Nincs mit..-mosolyogtam rá-,Lina tud a helyről a parton?
-Nem...-csóválta a fejét Jus.
-Mi lenne ha kimennénk..? Ott biztos hogy nem talál ránk-jött az ötlet.
-Benne vagyok..-jött hozzám közelebb.
Justin felrakta a kapucniját, én is vettem fel egy pulcsit, és lementünk. Bezártam az ajtót, a bátyám szerencsére nem vett észre. A falhoz tapadtam. Óvatosan körülnéztem, nem láttam ott senkit. Intettem Justinnak hogy tiszta a levegő. Ő odajött mögém, a kezünk pont összeért. Ránéztem a kezünkre, utána Justinra. Ő elmosolyodott, és összekulcsolta a kezét az én kezemmel.
Így surrantunk ki a szemben lévő partig. Mikor már nem volt fa a közelben, futottunk a pálmaerdőig. Mikor odaértünk, körülnéztem, de nem vett észre senki.
-Megcsináltuk!-örültem meg.
Justinnal elindultunk az ösvényen a helyünk felé, kézenfogva...

8.rész-Rossz hírünk van...

-Bökd már ki Selena!!-mondtam szörnyű idegesen.
-Justinnak barátnője van!!!-mondta ki hirtelen.
Teljesen ledermedtem. Nem hittem a fülemnek.
-Hogy...barátnője...?-dadogtam, és a sírás határán lépkedtem.
-Igen...sajnálom hogy eddig nem mondtam el, de nem tudtam hogy teljesen kiborulnál...-jött oda hozzám és megsimította a hátamat.
Nem tudtam megszólalni. Egy könnycsepp legördült az arcomon. Ránéztem Selenára, átöleltem, és elkezdtem sírni. Ő simogatta a hátamat, és közben mondogatta hogy:
-Nyugodj meg...
Nem tudom elhinni...átvert. A szerenád, a barlang, a kérés, hogy adjak neki egy esélyt hogy bizonyíthasson...mind hazugság volt. El sem hiszem hogy barátnője van...akkor ha én nem adom magam ilyen nehezen, akkor már rég megcsalta volna??
Mikor már kicsit megnyugodtam, meg is kérdeztem Selenától:
-A buliba hogy hogy nem hozta el a kis barátnőjét?-kérdeztem kisírt szemekkel.
-Justin csak annyit mondott nekem, hogy azért nem jött mert nem volt kedve-felelte Sel.
-Akkor ezek szerint mégis olyan beképzelt mint amilyennek gondoltam...-töröltem le a könnycseppet az arcomról.
-Egyébként azt tudtad hogy Justin a szomszédodban lakik??-kérdezte Sel.
-Hogy mi??-döbbentem le megint.
-Akkor ezek szerint nem tudtad...-vonta le a következtetést Selena.
-Komolyan ott lakik a szomszédomban? Ez egyre jobb...-huppantam le az ágyra.
-Sajnálom...-mondta Sel sajnálkozó tekintettel.
-Selena...-fordultam oda hozzá hirtelen.
-Igen?-lepődött meg a reakciómtól.
-Megígéred hogy mostantól mindent elmondasz nekem?-néztem mélyen a szemébe.
-Megígérem-mondta.
-Rendben-mondtam egy erőltetett mosoly kiséretében.
Átöleltük egymást megint.
-És most mit fogsz tenni?-érdeklődött Selena a terveimről.
-Semmit...-mondtam határozottan-, tovább fogom élni az életem, Justin nélkül.
-Oké...-helyeselt Sel-Szerintem mostmár aludjunk.
-Oké-egyezem bele.
Átöltöztem a pizsimbe, és lefeküdtem. Selenának egy hatalmas franciaágya van, amin simán elférünk ketten, úgyhogy együtt aludtunk. Sel nem sokkal ezután el is aludt, de én még nem tudtam aludni. Folyton Justinon járt az eszem, hogy hogy verhetett így át... Megpróbáltam kiverni a fejemből, és aludni. Kicsit később sikerült is.

*Másnap*

Mikor felébredtem, Selena már nem volt mellettem. Találtam egy levelet a mellettem levő kis éjjeli szekrényen:
"Ha felébredtél, gyere le reggelizni <33 Sel"
Így is tettem, felöltöztem, és lementem reggelizni. Selena már nagyban falta a palacsintát.
-Jó reggelt-köszöntött Mandy.
-Jó reggelt-viszonoztam.
Selena csak intett egyet mert tele volt a szája. Én is leültem, és ettem egy kis palacsintát, de nem sokat, mert nem voltam éhes.
-Én most hazamegyek, köszönöm a palacsintát-fordultam Mandy felé.
-Egészségedre-felelte.
Selena elkisért az ajtóig.
-De aztán nehogy kiborulj, világos??-mondta.
-Oké..-néztem rá.
-És csak hogy tudd, a barátnője nagyon bunkó, senki nem szereti, én sem bírom...-fintorgott el.
-Ki gondolta volna...?-forgattam a szemeimet-De most mostmár megyek.
-Szia, csajszi, majd hívlak-ölelt át.
-Szia.
Elindultam hazafelé. Olyan lassan mentem, mint ahogy eddig még soha. Valahogy nem vittek a lábaim...mintha teljesen elgyengültem volna. A szokásos 5-10 perc helyett most fél óra alatt értem haza. Nem volt otthon senki, anya megint hagyott egy üzenetet, hogy soká fog hazajönni.
Felballagtam a szobámba, és kinéztem az ablakomon. A szomszédban el volt húzva a függöny. Hirtelen megláttam Justint. Leült az ablakhoz. Ezek szerint tényleg a szomszédomban lakik...és az ablakom pont az ő szobájára néz. Úgy láttam, eléggé szomorú volt. Egyszercsak odajött hozzá valaki...egy lány. Nagyon ismerős volt. Elfordította Justin fejét és lesmárolta. Nem érdekelt a műsor, ezért visszhúztam a függönyömet.
Felmentem Twitterre, és Justin épp 2 perce posztolt az új albumával kapcsolatban. Én pedig kiírtam:
"@JustinBieber jó lenne ha elhúznád a függönyöd, mert nem vagyok kíváncsi a műsorra..."
Pár perc múlva kinéztem az ablakon, Justin éppen nézett kifelé, de már félmeztelenül volt. Meglátott engem. Én abban a pillanatban megint visszahúztam a függönyöm. Látni sem akarom..csúnyán átvert, soha többé nem hallgatom a zenéit sem...

*Justin szemszöge*

Láttam Bettyt az ablakban. Kisírt szemekkel nézett az ablakom felé. Szörnyű volt így látni őt, de nem tehettem mást.
-Szia édesem-ölelt át hátulról Lina.
-Szia..-mondtam, de nem fordultam meg.
-Nincs kedved rosszalkodni egy kicsit?-kérdezte és a keze egyre lejjebb csúszott.
Én viszont még szűz vagyok, tisztasággyűrűm van. Lina meg mostanában csak arra megy...
-Eltaláltad...egy csepp kedvem sincs-mondtam és lefejtettem magamról a kezeit.
-Jólvan na..-mondta durcásan-, de ha ezt elmondom apának, nem fog neki örülni...ja és ha mégegyszer írsz annak a lánynak Twitteren, tönkreteszlek.
Csak a padlót tudtam nézni. Minek kellett nekem ebbe belemennnem...??

*Betty szemszöge*

Mivel már fél 1 volt, elindultam edzésre. Nem sok kedvem volt menni, de a tánccal legalább ki tudok verni mindent a fejemből. Útközben összetalálkoztam Zackkel.
-Szia Betty-virult ki az arca. Viszont én még ugyanolyan komor voltam.
-Szia..-feleltem és csak a földet néztem.
-Valami baj van?-fürkészte a tekintetem.
-Igen...de nem szeretném elmondani-néztem rá végül.
-Oké..ha nem akarod akkor nem kell-mosolygott.
Szótlanul ballagtunk el a teremig. Mire beértünk, már mindenki ott volt, egy kupacban.
-Sziasztok-próbáltam erőltetett mosolyt vágni.
-Szia Betty...-mondta Ash, de valami furcsa volt a hangjában-Rossz hírünk van...

7.rész-Nem teheted ezt vele...!!

Már háromnegyed órája várok Justinra, de sehol sincs.
-Tudtam!!-álltam fel a homokból dühösen.
Gondolhattam volna hogy nem jön el. És én még bedőltem neki...Ezek szerint a szerenádja is csak egy nagy hatalmas hazugság volt. Dühösen lépkedtem hazafelé. Mikor hazaértem, becsaptam magam után az ajtót. Anya erre csúnyán nézett rám, a bátyám pedig csak meresztette a szemét.
-Betty J. Collins!! Hogy viselkedsz??-ordít rám anya.
-Bocsi anya, csak dühös vagyok-kértem anyától bocsánatot és felrohantam a szobámba.
Hanyatt vetődtem az ágyon és a két kezem az arcomra tettem. Hihetetlenül csalódott voltam. Mégis csak egy beképzelt kis tinisztár, aki játszik az emberek érzéseivel. Valakivel azonnal beszélnem kellett, ezért felhívtam Selenát.
-Halló?-szólt bele.
-Szia Selly, én vagyok Betty-válaszoltam eléggé szomorú hangon-Áll még az ottalvás?
-Persze, de mi történt?-vette észre a hangomon, hogy valami baj van.
-Majd nálatok elmondom. Puszi-raktam le a telefont.
Kikaptam a szekrényből egy pizsit, szóltam anyának hogy ma Selnél alszom, és el is indultam. Selenáék nem laknak messze, kb. 5 perc múlva ott is voltam náluk. Selly nyitott ajtót.
-Szia csajszi, gyere be-hívott be Sel a házba.
Bevánszorogtam a házba. Köszöntem Sel anyukájának, Mandynek, de neki még annyi ideje sem volt hogy visszaköszönjön, mert Sel ráncigált fel a szobájába.
Végül felértünk, leültetett az ágyára és ő meg leült mellém.
-Mondd el mi a baj!-nézett rám sajnálkozó tekintettel.
Elmondtam neki mindent. Nem tarthattam titokban, hisz a legjobb barátnőm, és maximálisan megbízom benne. Meséltem Selenának a történteket, ő közben egyre nagyobbra meresztette a szemeit.
-...és háromnegyed órán keresztül vártam és nem jött el-fejeztem be a mondandómat.
-Komolyan?? Elhívott randizni...??-mondta Sel furcsán.
-Igen...miért??
-Áh...semmi, hagyjuk-mondta. Éreztem hogy valamit titkol előlem.
-Jólvan...-nyugodtam bele. Majd elmondja ha akarja.
-Nézünk filmet?-mosolygott Selena. Annyira imádom amikor így mosolyog, mert azzal mindog felvidít.
-Nézhetünk-vontam vállat.
Sel berakott egy vígjátékot, és hozott popcornt. Minden ötödik percben röhögtünk, de annyira, hogy kiesett a szánkból a kukorica. Én már annyira röhögtem, hogy eldőltem az ágyon, mert görcsbe rándult a hasam. Jólesett ez a kikapcsolódás, Justin is kiment a fejemből. Jó, hogy Sel itt van nekem, rá legalább mindig számíthatok.
Vége lett a filmnek, kiröhögtük magunkat Selenával.
-Felnézünk Twitterre?-jött ismét az ötlet tőle.
-Ahaa-mondtam idiótán és ráugrottam. Megint elkezdtünk röhögni.
Belépett Twitterre és kiírta:
"@BettyCollins nagyon imádlak legjobb barátnőm <333"
Mikor megláttam mit írt, reagáltam rá:
-Én is tégeeeeeeed!!-öleltem halálra.
Neki hirtelen lemosódott az arcáról a mosoly, és közben nézte a laptopja képernyőjét.
-Hűha...-mondta
-Miaaz??-ijedtem meg.
-Justin az előbb posztolt...-mondta Sel.
-És...mit írt?-kérdeztem kíváncsian.
-Azt írta: "@BettyCollins, sajnálom..."-mondta Sel.
-Ssszz...sajnálhatja..-vontam meg a vállamat.
-Felhívom...-mondta Selena, de dühös volt.
Nem értettem, miért lett hirtelen dühös. Gyorsan előkapta a telefonját és hívta is Justint.
-...
-Mi az hogy randira hívtad Bettyt??-ordította le rögtön a fejét Justinnak.
Furcsálltam hogy nem is azzal kezdi hogy nem jött el, hanem hogy randira hívott...ennyire ellenezné hogy együtt legyünk??
-...
-De nem teheted ezt vele!!-ordít mégjobban Selena.
-...
-Na jó, elegem van belőled!!-mondta Selena és lerakta.
Visszanézett rám. Mostmár komolyan tudom hogy nem mondd el nekem valamit. Kérdőre is vontam:
-Selena, mit nem mondasz el nekem??-lettem énis dühös.
-Nem is tudom hogy mondjam el, Betty...-sütötte le a tekintetét Selena.
-Együtt vagytok Justinnal??-meresztettem ki a szemem.
-Neeeem....-mondta rögtön.
-Akkor meg??-mondtam már tényleg nagyon idegesen.
-Betty...az a helyzet, hogy...

6.rész--Egy, két, há, SHARKS!!!

Másnap reggel telefoncsörgésre ébredtem. Kómás hangon beleszóltam a telefonba:
-Halló?
-Szija csajszi, felébresztettelek?-szólt bele a telefonba Selena.
-Igen, de nem baj-mondtam és próbáltam kicsit felébredni.
-Nem akarsz ma nálunk aludni?
-Öhm...nem lehet, dolgom van, bocsi-jutott eszembe rögtön a randim Justinnal.
-Ó, de kár...nem baj majd máskor-vigasztalta magát Sel.
-Így van, majd máskor-helyeseltem.
-Na, le is teszem, mert rohannom kell-mondta, és hallottam ahogy közben már tárgyal is valamit.
-Oké, szija.
-Szia.
Ma délelőtt edzésre mentem. Nagyon jólesett a mozgás, már el voltam tunyulva. Pont ebédre haza is értem. Anya és Daniel már az asztalnál ültek. Csatlakoztam hozzájuk, utána felmentem a szobámba. Mivel nem tudok Twitter nélkül élni, ezért most is felmentem. Nem volt kiírva semmi érdekes. Le is léptem. Valahogy semmihez nem volt kedvem, ezért hát csak simán kiültem az ablakba. Nézegettem az embereket, meg a tengert. Annyira megnyugtató ott ülni. Igaz, hogy ez csak az ablakom, de akkor is. Viszont ezt is meguntam. Lementem a nappaliba TV-t nézni. Abban sem volt semmi.
-Most mit csináljak?-kérdeztem magamtól.
Még csak fél négy, a randiig még két tengernyi időm van. Eszembe jutott hogy délután is van edzés csütörtökönként. Gyorsan magamra kaptam a táncos szerelésem, és elindultam edzésre megint.
Nagyon meglepődtek a többiek, mivel valahogy sosem tudok elmenni a délutáni edzésekre, mert mindig közbejön valami.
A csapatban 14-en vagyunk, 7 lány, 7 fiú. A lányoknál én vagyok a csapatkapitány, mert engem neveztek ki. Tulajdonképpen a fiúknál Zack a kapitány, de ha rivális csapat jön, én állok az élen.
-Szia Betty!!!-rohant oda hozzám rögtön Jenny, Britney és Emily.
-Sziasztok!-öleltem át őket.
Odamentem köszönni a többieknek is. A lányok közül ott volt még Linsey, Ashley és Zoe. Ők észre sem vették hogy jövök, de mikor észrevettek, ők is a nyakamba ugrottak. Itt mindenkivel nagyon jó a kapcsolatom.
Közben bejöttek a srácok is. Harry, Zack, Lewis és Chris együtt jöttek, a hátuk mögött hagyva Joet, Michaelt és Kevint. Ők is nagyot néztek mikor megláttak.
-Betty, hát te hogy hogy itt?-nézett rám Joe.
-Most épp nincs semmi dolgom, úgyhogy eljöttem-mondtam.
-Akkor táncolunk?-buzdít minket Ashley.
-Igeeen!!!-kiáltott fel mindenki egyszerre.
-Jöhet a csapatkiáltás?-szálltam be a buzdításba.
Kört alkottunk, középre tette mindenki a kezét és kiáltottunk:
-Egy, két, há, Sharks!!
A Sharks a csapat neve, a riválisok a Jaguárok.
Felálltunk alakzatba. A felállás a következő:
Zoe                             Jenny   Harry                           Kevin
   Linsey                Ashley             Lewis             Michael
       Britney     Emily                       Chris     Joe
                 Én                                       Zack
Mindig így állunk fel W alakban, aztán koreográfiától függ, hogy ez hogy fonódik össze. Beindítottam a zenét és elkezdődött a tánc. Nagyon sokat táncoltunk, totál leizzadtunk. Tarottunk 15 perc szünetet. Én leültem a padra, Zack pedig mellémült.
Zack az a srác, akinek már fél éve tetszem, és nekem is teszik, de eddig nem lépett, én pedig nem fogok. Egyébként is, most Justinnal lesz randim.
-Szia-köszönt Zack, mintha még nem találkoztunk volna.
-Szia-köszöntem vissza.
-Mi újság?-érdeklődött. Furcsálltam, mert eddig nem igazán beszélgetett velem.
-Semmi...és veled?-kérdeztem vissza.
-Semmi..-felelte.
Beállt a kínos csönd. Nem szóltunk egymáshoz, mindketten zavarban voltunk. Szerencsére a csajok megmentettek.
-Folytatjuk?-kérdezte Ash és Zoe.
-Aha, folytathatjuk-álltam fel rögtön. Nem akartam, hogy Zack közelebb kerüljön hozzám...
Mindenki visszajött és táncoltunk mégegy sort. Ránéztem a falon lévő órára, és már 18:13-at mutatott.
-Nekem most azonnal mennem kell-kapkodtam össze a cuccomat-Holnap találkozunk!
-Várj, én is veled megyek...-kiabált utánam Zack.
-Oké...-mondtam bár nem tartottam túl jó ötletnek.
Elindultunk hazafelé Zackkel, és kiderült, hogy két házzal arrébb lakik tőlem. Mikor odaértünk hozzám, öleléssel búcsúztam tőle, utána berohantam a házba készülődni.
Lezuhanyoztam, utána felöltöztem. Felvettem egy farmer rövidnacit, hozzá egy mintás ujjantlan atlétát, egy pár kiegészítőt és egy balerinacipőt. A hajamat oldalrafontam, a fru-frumat meg szabadon hagytam. El is indultam a parta. Megérkeztem, az órám már negyed 7-et mutatott. Csak vártam, és vártam ott, de nem jött senki...

5.rész-Szerenád

...amikor elfordítottam a fejem. Justin egy kicsit csalódott volt, de azért mosolygott.
-Az, hogy kicsit közelebb engedtelek magamhoz, még nem azt jelenti, hogy rögtön le is smárolhatsz...-világosítottam fel.
Erre csak mosolygott. Eszembejutott, hogy ki kéne innen menni. Ezt neki is közöltem.
-Nem kéne kimennünk??
-Öhm...kimehetünk...-egyezett bele.
Mindketten elkezdtük keresni a kijáratot. Én találtam egy lépcsőt. Eléggé furcsálltam, valószínű, hogy ezt a helyet már látta itt valaki. Szóltam Justinnak. Felsétáltunk a lépcsőn és az erdőben lyukadtunk ki, kicsit távolabb a barlang bejáratától.
Elővettem a telefonom és megnéztem az időt. Már fél 6 volt.
-Haza kéne mennem...-mondtam neki.
-Rendben-felelte-hazakísérhetlek?
-Most szeretnék egyedül menni...-húztam a szám.
-Jó, de ugyanarra lakunk...-mosolygott.
-Öhm..akkor gyere-intettem neki.
Elindultunk hazafelé. Mekkora véletlen hogy ő is ide szokott járni gondolkodni...pedig már 8 éve ide járok ki és még egyszer sem láttam. Mindegy. Remélem nem fogja feladni a harcot értem...mert én akkor sem fogom magam könnyen adni neki, hiába Justin Bieber...Hagyjuk is.
Mikor megérkeztünk a házunkhoz elköszöntem Justintól. Ő utánna továbbment.
Beértem a házba, és anya a konyhában fogadott.
-Szia anya.
-Szia, kérsz palacsintát?-mutatott a tányérra.
-Már hogyne kérnék-ültem le az asztalhoz. Megettem egy pár palacsintát, utána elindultam fölfelé.
Felszaladtam a szobámba boldogan, és mint mindig, felmentem Twitterre. Kiírtam, hogy:
"@SelenaGomez imádlaaak :) <333 @JustinBieber öröm volt veled beszélgetni"
Amit Justinnak írtam, az csak így hirtelen történt, mintha a kezem irányíthatatlanná vált volna. De nem bántam, ennyi még belefér. Hat perc múlva választ is kaptam:
"@BettyCollins veled is nagyon, megismételhetnénk..."
Hmm...randira hívott volna?? És mindezt Twitteren? Hát én sem kerteltem és visszaírtam neki:
" na mivan, a híres tinisztár nem mer személyesen randira hívni egy lányt..?? @JustinBieber azt hittem ennél bátrabb vagy..."
Hehe...kíváncsi vagyok erre mit ír...rögtön jött a válasz:
"@BettyCollins de igen, csak te nem csak egy hétköznapi lány vagy, hanem Betty Collins, úgyhogy nehéz a dolgom..."
Erre nem számítottam...mit írjak neki..?? Tudom már:
"@JustinBieber engem nem nehéz meghódítani, csak rá kell jönni, hogyan csináld..."
Erre is azonnal válaszolt:
"és rá is jöttem...menj csak ki az erkélyedre!"
Kimeresztettem a szemem. Odaszaladtam az erkélyhez, és mit látok?? Justint, egy szál gitárral a kezében. Kinyitottam az erkélyajtót és kimentem. Elkezdte nekem énekelni a One Less Lonely Girl-t. Mögötte pedig látszott a lemenő nap fénye. Én csak nekitámaszkodtam a korlátnak és hallgattam.
Olyan volt mint egy mese, amiben a herceg értemjön fehér lovon, és elrabolja a szívem. Csak éppen nem fehér lovon jött, hanem gyalog és egy gitárral a kezében, de nekem ez is épp elég.
Csak mosolyogtam rá ahogy énekelte:
"How many I told you's
And start overs and shoulders
Have you cried on before
How many promises be honest girl
How many tears you let hit the floor..."
Mikor végigénekelte a számot, letette a gitárt a fűre, és megint felnézett rám. Reménykedő tekintetel kérdezte:
-Betty Collins, eljönnél velem randizni?
Fülig vörös voltam, és a kezembe temettem az arcom. Aztán válaszoltam neki:
-Igen-mosolyogtam még mindig.
Ő visszamosolygott és elégedetten mondta:
-Akkor mondjuk holnap a parton? Hét órakor?
-Benne vagyok-egyeztem bele.
-Oké. Akkor várlak-szelídült el a tekintete-Szia.
-Szia-mondtam.
Justin kimászott a kerítésen. Mikor a kerítés tetején járt, még visszanézett rám. Totál kész voltam, de nem mutattam neki. Visszamentem a szobámba és ledőltem az ágyamra. El voltam varázsolva. Pontosan eltalálta, hogy hogyan kell lenyűgözni. Alig várom a holnapot, hogy végre találkozhassak vele.
Ránéztem az órámra, kilenc óra volt. Lefürödtem, utána visszamentem Twitterre. Láttam ahogy Justin kiírta:
"@BettyCollins rájöttem? :)"
Én pedig visszaírtam neki, hogy:
"@JustinBieber találd ki ;)"
Csak nevettem a gép előtt mint egy hülye, és ledőltem az ágyamra. Lecsuktam a laptopom, utána odatettem az éjjeli szekrényemre. Nem tudom miért, de nagyon fáradt voltam, és azonnal el is aludtam...