Sziasztok, csajok.
Attól tartok, most nem résszel jövök nektek. Tudjátok, nagyon sok mindent át kellett ahhoz gondolnom, hogy idáig eljussak, de attól tartok, hogy már nem tudom kikerülni.
Szerintem már ti is észrevettétek, hogy a blog haldoklik. És sajnos én vagyok a gyilkos. Higgyétek el, teljes erőmmel próbáltam életben tartani, és részt kovácsolni nektek, de egyszerűen már nem tudok mit kitalálni folytatásnak. A fantáziám sajnos nem tud elszabadulni ebben a történetben, mert már minden megtörtént, ami csak lehet, ismételni pedig nem akarom a dolgokat.
Ott van a másik blogom, az Anything Could Happen, ami teljesen magával ragadott. Már olyannyira, hogy máson sem tudok gondolkozni, csakis azon.
Ez volt az első blogom, itt kipróbálhattam az írási képességeimet, és pozitív visszajelzések jöttek, amik nagyon jól estek. Ezért is kezdtem neki az ACH-nak, ami már egy kicsit komolyabb nyelvezetű, mint a JBandBC, de aki olvassa, az biztosan tudja is.
Eddigre már biztosan rájöttetek, hogy mire akarok kilyukadni: be kell fejeznem a blogot.
Rettentően köszönöm mindenkinek a támogatást és a sok jó szavakat, de a JBandBC véglegesen lezárul.
Ezzel nektek is jobb lesz, mert nem fogtok összecsapott részeket látni, amiket amúgy hoztam volna ha tovább folytatom.
Elég izgalmas résznél hagytam abba, de már azt sem tudnám elfogadhatóan leírni mostani állapotom szerint.
Szóval: VÉGE.
Utoljára láttatok a blogon, egy részem viszont mindig ide fog húzni, mert innen indultam, és nélkületek nem is jutottam volna el sehová.
"Where would I be, if you didn't believe?"- Justin szavaival tudok csak élni.
A másik blogomon azonban megtaláltok, ha mindenképp a műveimet szeretnétek olvasni, ott aktív vagyok.
http://unexpected-turn.blogspot.hu/ - itt elértek mindig.
Lehet, hogy egyszer még visszatérek ide is.. De kétlem.
Szóval viszlát olvasóim..Viszlát JBandBC.
~Betty*
Attól tartok, most nem résszel jövök nektek. Tudjátok, nagyon sok mindent át kellett ahhoz gondolnom, hogy idáig eljussak, de attól tartok, hogy már nem tudom kikerülni.
Szerintem már ti is észrevettétek, hogy a blog haldoklik. És sajnos én vagyok a gyilkos. Higgyétek el, teljes erőmmel próbáltam életben tartani, és részt kovácsolni nektek, de egyszerűen már nem tudok mit kitalálni folytatásnak. A fantáziám sajnos nem tud elszabadulni ebben a történetben, mert már minden megtörtént, ami csak lehet, ismételni pedig nem akarom a dolgokat.
Ott van a másik blogom, az Anything Could Happen, ami teljesen magával ragadott. Már olyannyira, hogy máson sem tudok gondolkozni, csakis azon.
Ez volt az első blogom, itt kipróbálhattam az írási képességeimet, és pozitív visszajelzések jöttek, amik nagyon jól estek. Ezért is kezdtem neki az ACH-nak, ami már egy kicsit komolyabb nyelvezetű, mint a JBandBC, de aki olvassa, az biztosan tudja is.
Eddigre már biztosan rájöttetek, hogy mire akarok kilyukadni: be kell fejeznem a blogot.
Rettentően köszönöm mindenkinek a támogatást és a sok jó szavakat, de a JBandBC véglegesen lezárul.
Ezzel nektek is jobb lesz, mert nem fogtok összecsapott részeket látni, amiket amúgy hoztam volna ha tovább folytatom.
Elég izgalmas résznél hagytam abba, de már azt sem tudnám elfogadhatóan leírni mostani állapotom szerint.
Szóval: VÉGE.
Utoljára láttatok a blogon, egy részem viszont mindig ide fog húzni, mert innen indultam, és nélkületek nem is jutottam volna el sehová.
"Where would I be, if you didn't believe?"- Justin szavaival tudok csak élni.
A másik blogomon azonban megtaláltok, ha mindenképp a műveimet szeretnétek olvasni, ott aktív vagyok.
http://unexpected-turn.blogspot.hu/ - itt elértek mindig.
Lehet, hogy egyszer még visszatérek ide is.. De kétlem.
Szóval viszlát olvasóim..Viszlát JBandBC.
~Betty*
