23.rész-És a nyertes...

/Fúú gyerekek, nagyon beindultatok a komizással :DD Most emelem a tétet, 9 komi után jön rész ;)/

~Betty*



*Justin szemszöge*


Betty nagyon megijedt a sajtótól, de nem csodálom, hisz lámpalázas.
-Utána megyek, ti tudjátok kezelni a sajtót?-néztem mindenkire.
-Persze, menj csak utána, mert nélküle nem tudjuk megcsinálni..-mondta az egyik lány.
Kifutottam a helyszínről, a TV-sek akkor is jöttek utánam, de leráztam őket. Nem láttam sehol Bettyt, viszont sírást hallottam egy zugból..

*Betty szemszöge*

Lábaimat felhúzva sírtam, mikor valaki megfogta a vállam. Justin volt.
-Kicsim vissza kell menned, a többieknek szükségük van rád..-ölelt át.
-Nem Justin, nem tudom megtenni, eddig nem volt semmi baj, minden évben ki mertem állni és táncolni, de most hogy itt vagy, a sajtó csak engem fog venni és én azt nem bírom..-hadartam szipogva Justinnak-Nem beszélve arról, hogyha mi nyerünk azt fogják mondani, hogy manipuláltad a zsűrit miattam..
Láttam hogy Justin nagyon mérges lett.
-Gyere velem-húzott fel, és bevitt a terembe.
-Elkérhetném a mikrofont?-mutatott a tárgyra, ami a közvetítő kezében volt.
Az szó nélkül odaadta Justinnak a mikrofont, és Justin elkezdett beszélni:
-Szeretnék egy kis figyelmet kérni..-mondta.
Remek, most mondtam neki hogy útálom ha mindenki rám figyel.
-Nem azért jöttem ide, hogy a sajtó folyton kérdéseket tegyen fel nekem-folytatta-. hanem azért hogy szurkoljak a barátnőmnek, és nem szeretném, ha akárki is lerohamozná őt, vagy akárkit, ez itt egy verseny, amire mindenki rengeteget készült, úgyhogy álljanak le, és hagyjanak minket békén. Köszönöm-nyomta vissza a műsorvezető kezébe a mikrofont.
A tévések feje teljesen eltorzult, és szétszóródtak a terem széleibe, hogy vegyék a táncot, és ne Justint.
-Köszönöm..-fordultam oda a hercegemhez.
-Nincs mit kicsim, már nekem is elegem volt belőlük-ölelt át-, de most menj vissza a csapatodhoz!
-Oké..szeretlek-simogattam meg.
-Én is téged, és ügyes legyél!-kiabált utánam.
Odafutottam a csapatomhoz, akik már a körmüket rágták, olyan idegesek voltak.
-Jaj, istenem Betty, már azt hittük nem jössz vissza...-öleltek át.
-Azt sosem tenném meg..-nyugtattam őket-, de melegítsünk, mindjárt mi jövünk!
Összeszedtük magunkat, és nekiálltunk melegíteni. Figyelemmel kísértük az előttünk levő 10 csapatot. Mindenki nagyon jó volt, azonban mi következtünk.
-És végül, de nem utolsó sorban következik a Sharks!-vezetett be minket a műsorvezető.
Beugráltunk a hatalmas színpad közepére. Elindult a zene. Abban a pillanatban minden félelmem és izgalmam elszállt. Csak táncoltam, néha ránéztem a többiekre, és ők is elengedték magukat. Véget ért a produkciónk, és hatalmas tapsot kaptunk a közönségtől.
-Király volt gyerekek, egy hiba sem volt benne-fordultam oda a csapatomhoz, miután lejöttünk a színpadról.
Jól megölelgettük egymást, és hallottuk a közvetítő hangját:
-Pár perc múlva eredményhirdetés, a zsűri mindjárt döntésre jut-mondta.
Kb. 5 percet vártunk, mikor a műsorvezető megszólalt megint:
-Kérek minden csapatot, hogy jöjjön fel a színpadra-utasított.
Mind a 11 csapat felment. Megfogtuk egymás kezét a többiekkel, és vártuk az eredményt. Most izgultam. Ránéztem Justinra és anyáékra. Mindenki mutatta, hogy szurkol, és hogy szeret. Ettől kicsit megnyugodtam. Elmerengtem Justinon, aki a közönséggel együtt a hatalmas kivetítőt nézte és csak mosolygott, mikor minket mutattak.
-A harmadik helyezett nem más, mint a..-mondta a közvetítő és közben nyitotta a borítékot-, a Lions!
Nagyot ugrottak, és felszaladtak a dobogó legalsó fokára. Megkapták az érmet, és a kis serleget.
-A második helyezett a Pirates!
Ők is felmentek a dobogóra, és követték az előző csapat példáját.
-És végül az első helyezett a..-tartott egy kis hatásszünetet-..Sharks!!
Nem hittem a fülemnek. Megnyertük! A nézőtéren hatalmas rivalgás lett. Justinék és az egész család is felugrott. Felléptünk a dobogó legfelső tetejére, megkaptuk az érmeket, és a kupát. Eltátogtam a többieknek, hogy legyen egy hangos csapatkiáltas. Középre a kéz és:
-EGY, KÉT, HÁ, SHARKS!!-kiáltottuk teli torokból, és a magasba emeltük a kupát.
Nagy tapsot kaptunk a közönségtől.
-Köszönjük, hogy velünk tartottak, Steve Robinsont hallották-köszönt el a közvetítő.
Lefutottunk a színpadról, Justin ott várt a kijáratnál, én pedig azonnal a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Nem törődtem semmivel. Se a sajtóval, se anyáékkal, csak vele.
-Megnyertük Justin, megnyertük!!-sikítottam.
A többiek a magasba emeltek, dobáltak, és kiabálták, hogy: Betty, Betty.. Jólesett tőlük. Még a csapat többi   tagját is jól megölelgettem és megdicsértem őket. Nagyon büszke voltam rájuk. A kupát odaadtam nekik, mert ők még visszamentek a termünkbe. Mondtam nekik, hogy tegyék be a vitrinbe a többihez, én Justinnal megyek. Megbeszéltük hogy lesz egy buli a megünneplésre. Mindezek után elköszöntem mindenkitől, és beültem Justinékhoz.
-Nagyon jók voltatok, megérdemeltétek a győzelmet-mondta Kim.
-Köszii-ölelgettem meg mindenkit a kocsiban.
A hazaúton csak a nyakamban lógó érmet nézegettem. Fülig ért a szám, nagyon örültem. Justin csak figyelt rám a szeme sarkából, és rá volt írva, hogy már alig várja hogy ketten legyünk. Megérkeztünk haza. Anya megfőzte az ebédet mielőtt elindult. Nagyon jólesett a kaja, mindenki leült és evett. Justin is nálunk ebédelt.
-Ügyes voltál Bettykém-simogatott meg a nagyi-Büszke vagyok rád.
Jól megölelgettem a nagyit, hisz úgy szeretem.
-Hmm..anya ez nagyon finom volt-dicsértem meg anya főztjét, ami mindig finom. A többiek csak helyeseltek.
-Ne haragudjatok de nekünk menni kell vissza dolgozni-nézett ránk Kim és Daniel.
-Menjetek csak nyugodtan, majd találkozunk-mosolygott anya.
-Mégegyszer gratulálunk Betty-ölelgettek meg a bátyámék.
-Köszönöm-vigyorogtam.
Közben a nagyi is elment, utána hátranéztem anyára és Nickre.
-Nem baj ha felmegyünk a szobámba?-váltottam át a boci szemeimre és anyára néztem.
-Nem baj, de..
-Tudom, tudom, ne csináljunk butaságot...-fejeztem be a mondatát egy szemforgatás kíséretében.
Anya szigorúan nézett rám. Én megragadtam Justin kezét és felrohantunk a szobámba. Bezártam az ajtót, megfordultam és Justin nekilökött az ajtónak, aztán lesmárolt.
-Jó voltál bébi-mondta a csók után.
Nem engedtem beszélni, én is lesmároltam. Jólesett a csókja. Az ágy felé lökdöstem, mígnem elértünk odáig. Ledőltünk, én ráestem. Így csókolóztunk nagyon sokáig.
-Szeretlek-mondta édesen.
-Én is szeretlek-pusziltam meg.
-És..mit csináljunk?-kérdezte egy huncut mosollyal az arcán.
-Nem tudom...-mondtam, és egyre közelebb hajoltam a szájához.
Már éppen meg akartam csókolni, mikor kopogtak. Bocsánatkérően néztem Justinra. Ő csak intett, hogy nyissam ki. Ajtót nyitottam, és anya állt ott.
-Csak annyit akartam, hogy most hívtak, hogy be kell mennem dolgozni, a vacsorát majd megcsinálod-nézett rám és hadarta a sok infót.
-Okés, de Justin ittaludhat ma?-kérleltem anyát-Nem csinálunk butaságot..
-Ittaludhat, persze-egyezett bele anya-, de most rohannom kell, puszi-futott le a lépcsőn.
Visszazártam az ajtót és ördögien ránéztem Justinra, aki az ágyon ült.
-Mit mondott?-vigyorgott.
-Azt mondta, hogy be kellett mennie dolgozni, te meg ittalszol-ültem az ölébe.
-Ittalszom?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem szeretnél ittaludni?-ijedtem meg.
-Már hogyne szeretnék-mosolygott.
-Akkor jó..-csókoltam meg-És akkor mit csináljunk?
-Folytassuk amit elkezdtünk-nézett rajtam végig.
-Hmm...benne vagyok..-mondtam csábosan-De ne menjünk el nagyon jó?
-Oké-simogatott meg.
Ledöntöttem Justint az ágyon, és elkezdtünk csókolózni...