38.rész-..."arra" a dologra.

V I S S Z A T É R T E M ! ! ! 

REMÉLEM, HOGY ÖRÜLTÖK NEKEM :)) LEHET, HOGY NEM TUDOK SŰRŰN RÉSZT HOZNI, DE ÍGÉREM, HOGY MEGPRÓBÁLOM KIHOZNI MAGAMBÓL A LEGJOBBAT :D DE NEM IS DUMÁLOK, OLVASSÁTOK A RÉSZT! VISZONT FIGYELMEZTETLEK TITEKET, HOGYHA NEM KOMIZTOK, MENTEN ABBAHAGYOM AZ ÍRÁST! ÉS EZ NEM VICC! Puszii <33

~Betty*

Nem akartam hinni a tulajdon szememnek... Nicket láttam meg, amint egy másik lányt csókol. A lányt nem ismertem, de jelen helyzetben ez érdekelt a legkevésbé. Gyorsan odarohantam és egy szempillantás alatt ellöktem Nicket a lánytól.

-Te normális vagy?!-lettem rettentő dühös és ingerült.

Ha ezt Selena megtudja..mindennek annyi. Teljesen össze fog törni.

-Betty, kérlek ne mondd el Selenának!-könyörgött nekem, mire a lány arca eltorzult.

-Mi?! Neked barátnőd van??-emelte fel a hangját és lekevert neki egy hatalmas pofont, amit maximálisan megérdemelt. 

Ezután a lány elviharzott, otthagyva minket.

-Még szép, hogy elmondom neki, majd biztosan hagyom, hogy még jobban összetörd a szívét!-nagyon mérges voltam, a fejem valószínűleg vörös lett a dühtől. 

-Nem direkt volt...-kezdett el mentegetőzni annak ellenére, hogy ő maga is tudta, ez semmit nem ér.

-Ha Selena megtudja, hogy megcsaltad ki fog borulni!!-ordítottam torkom szakadtából. 

Nicknek hirtelen kimeredt a szeme, és bűnbánóan nézett a hátam mögé, már-már sírva. Csak reflexből én is megfordultam, és Selenát láttam ott. Valószínű, hogy mindent hallott, mert a szemének már szinte tűzpiros színe volt a sírástól.

Hirtelen megfordult, és azzal a lendülettel elviharzott.

-Remélem most örülsz!!-löktem egyet a bátyámon, akire most nagyon mérges voltam.

Selena után rohantam, aki a következő kanyarnál a folyosó közepére volt lerogyva teljesen erőtlenül. Odasiettem és levetettem magam mellé. Megsimítottam a vállát, mire ő szorosan átölelt, és a vállaimon sírt.

-Nagyon sajnálom..-mondtam halkan, már én is majdnem sírva, annyira rossz volt őt így látni, főleg úgy, hogy tudom, hogy mindezt a bátyám csinálta vele.

-Nem...nem..nem...a..a...a..te..te...hibád...-szipogott és ismét sírásban tört ki.

Most legszívesebben meg tudtam volna fojtani a saját bátyámat, amiért ezt merte tenni a legjobb barátnőmmel.

Hirtelen Justin fordult be a folyosóra, a csokiját majszolva, de mikor meglátott minket, azonnal odarohant hozzánk.

-Mi történt?-ült le mellém, és megsimította a zokogó Selena hátát.

-Nick...-nyögtem ki dühösen.

Justin nem szólt semmit, de láttam rajta, hogy ő is dühös, és csakis kizárólag azért nem mondd semmit, mert a bátyámról van szó.

Selena csak sírt és sírt, én pedig annyira sajnáltam. Tizenöt perc földön üldögélés után Selena kitépte magát karjaimból.

-Most szeretnék egyedül lenni...-törölgette a szemeit-Köszönöm, hogy itt vagy nekem.

-Ugyan már..-öleltem át még egyszer.

Felálltunk mind a hárman. Selena elment a szobájába, és mi is a sajátunkba.

-Hát...ma estére egy kis romantikázást terveztem, de lőttek...-mondta halkan Justin. 

Nem tudtam, hogy erre most mit mondjak, mert én is szerettem volna egy kicsit kettesben lenni vele, de a hangulatom nem tudom, hogy mennyire engedte volna mindezt.

-Sajnálom kicsim..-öleltem át-Majd holnap este..

-Megértem szívem-mondta, és megcsókolt, viszont most úgy, hogy sikerült neki mindent kikapcsolni az agyamban, csak ő és én voltunk.

Zuhanyzás után mindketten lefeküdtünk. A szokásos pózunkban aludtunk: Justin hátulról átkarolt, és addig nem hagyta abba a csókolgatást, amíg el nem aludtam.

*Másnap*

Ez az utolsó nap Berlinben. Ma este pakolunk, és megyünk Párizsba, a szerelem városába. De jó lesz Justinnal oda menni..

-Kicsikém, neked papolok-nézett bele az arcomba Justin.

-Jaj bocsánat, csak elgondolkoztam-jutalmaztam meg egy puszival.

De neki ez nem volt elég, lesmárolt, szokásához híven.
-Egyébként mit is mondtál?-bújtam hozzá.

-Csak annyit, hogy ma sem tudunk romantikázni, mert már este indulunk Párizsba-felelte és magához szorított.

Sóhajtottam egyet, mert bántam. Rég voltunk már kicsit együtt, annyi minden történt az utóbbi napokban. Aztán eszembe jutott Selena.
Tegnap óta ki sem jött a szobájából, talán be kéne hozzá mennem. És ezt is teszem.

-Kicsim, bemegyek Selenához egy kicsit-másztam ki karjaiból.
Elengedett, én pedig kibattyogtam a szobából, és Selly felé vettem az irányt. Megálltam az ajtó előtt, bekopogtam és egy halk, élethiányos hangot hallottam meg.
-Ki az?-kérdezte.
-Csak én..-válaszoltam.

Hallottam, ahogy az ajtót nyitogatja. Lelkileg fel kellett készülnöm a látványra, ami majd odabent vár, mert biztosan nem lesz kellemes.

Végül ajtót nyitott, és szemem elé tárult Sel. Rettenetesen nézett ki. Még nem is fésülködött, pizsamában volt, a szeme vörösre sírt, és a szobája rendetlen. Pedig ő mindig mindent a legnagyobb rendben tart.
Szó nélkül átöleltem és becsaptam magam után az ajtót. Leültettem az ágyra, és azon nyomban sírni kezdett.
-Ez így nem lesz jó Selly..-simogattam.
-Tudom..-zokogott.
Szegény, mindig annyira nehezen lépi túl a szerelmi bánatot. És most én is duplán rosszul érzem magam, amiért a bátyám tette ezt vele.
-Tudod mit csinálunk most?-fogtam meg a két kezét.
-Mit?-szipogta.
-Megfürdesz, megcsinálom a hajad, kisminkellek, mert te most képtelen lennél rá, aztán elmegyünk vásárolni csak ketten-hadartam el-Jó lesz?
Csak szimplán bólogatott, és fel is állt, hogy elinduljon fürödni. Bement, én addig kinyitottam a szekrényét, hogy keressek neki valami elfogadható göncöt. Nem volt nehéz, mert két tengernyi ruhája van.
A rendrakást a szállodára hagyom, mert nekem túl nagy munka lenne.
Kb. 10 perc múlva Selly kijött a fürdőből, és felvette a neki általam kikészített ruhát. Aztán önfeláldozóan leült a tükör elé, és hagyta, hogy csináljam a haját.
Besütöttem neki, mint ahogyan általában hordja, aztán szépen kisminkeltem. Elégedett voltam a végeredménnyel, mert egy így legalább nem volt olyan bágyadt az arca. Viszont még mindig nem mosolygott.
-Ha nem mosolyogsz, megcsikizlek-jelentettem ki összefont karokkal.
Még mindig olyan fancsali képet vágott, hogy rossz volt rá nézni. Így hát ígéretemet betartva, elkezdtem csikizni. Ettől mindig felvidul, ugyanis mindenhol csikis, akárcsak én.
-Így már mindjárt más-vigyorogtam-Na induljunk.
Megölelt, aztán el is indultunk. Beszóltam Justinnak a szobába, hogy elmegyek egy kicsit Sellyvel. Kenny kísérni fog minket, mert a rajongók sosem hagynak nyugodni senkit.
Vagy másfél óráig vásároltunk, vettünk mindent, amit csak el lehet képzelni. A végére Sellynek már sokkal jobb kedve volt, végre önszántából mosolygott.
Visszamentünk a kocsival a hotelhoz, és Justinék már a hallban voltak a bőröndökkel együtt.
-Hát ti..?? Még csak négy óra..-raktuk le Sellyvel a csomagokat.
-A későbbi gépet lefújták, ezért a korábbival kell mennünk-világosított fel Scoo.
Justinnak most direkt nem adtam csókot, mert nem akartam, hogy Sellynek megint rossz kedve legyen. Hála Istennek Justin felfogta ezt, és nem jött oda csókolgatni.
-Betty drágám..-szólt anya-Beszélhetnénk veled?-nézett Pattire is.
Nem tagadom, most megijedtem. Mi van?? Már nem akarják, hogy együtt legyünk??
Rápillantottam Justinra, aki csak vállat vont, jelezve, ő sem tudja mit akarnak.
Engedelmesen odamentem a két óvó szülőhöz, és a reakciókat vártam. Elvezettek Pattie szobájába, addig Ush vigyázott a két pöttömre. Leültettek az ágyra, ők pedig a velem szembeni kanapéra ültek le.
-Nos..Betty..-kezdte el anya.
Ajaj, már rosszul kezdődik. Itt biztos, hogy Justinról van szó. Biztos, hogy már nem díjazzák, hogy együtt vagyunk.
-Már 18 évesek vagytok mind a ketten Justinnal-folytatta-És gondolom, hogy már nem egyszer gondoltatok arra a dologra..-hangsúlyozta ki az "arra" szót.
Remek. Egy újabb kínos beszélgetés. Köszönöm anya és Pattie.
-Még mielőtt azt hinnéd, hogy inteni akarunk, hogy meg ne merjétek tenni, elmondom, nem ezt akarjuk-mondta Pattie.
Micsoda?? Pedig már azt hittem, hogy meg akarják tiltani..de akkor mi van?? Összeráncoltam a szemöldökömet, és vártam a további mondanivalókat.
-Megtörtént már?-kérdezte anya.
Csak ráztam a fejemet, mert tényleg nem történt még meg.
-Akkor csak szólni akartunk, hogy mi nem ellenezzük a dolgot, hogyha ez tartott volna vissza benneteket-mosolygott Pattie.
Na, most egy nagy kő esett le a szívemről. Bizony, éppen Pattie miatt féltünk megtenni, mert tudtuk, hogy nagyon szigorú, és féltünk a reakciótól.
-Köszönöm..-sóhajtottam egyet, és elvigyorodtam.
-Azért csak téged hívtunk be, mert Justinnak megadjuk azt az örömöt, hogy te mondd el-mondta anya.
Milyen jó szülők! De komolyan. Annyira örülök, hogy ilyen anyukám van, és hogy Justinnak is ilyen rendes szülője van.
Felálltunk, és átöleltem mindkét anyukát, kifejezve ezzel hálámat. Lassan kimentünk mind a hárman. Én Pattieék mögött mentem, és az információhiányos Justinra néztem, szemöldökömet húzogatva.
Láttam rajta, hogy már nagyon zavarja, hogy nem tud semmit. Odarohant hozzám, és behúzott a liftbe. Megnyomta a hármas gombot, és kérdezősködni kezdett.
-Mit mondtak?? Naa, mondd eeel..-hízelgett.
-A szobában elmondom..-vigyorogtam.
Két perc sem telt bele, már a szobában voltunk. Belépve lesmároltam Justint, aki már komolyan nem értett semmit.
-Szívem, mit mondtak neked?-könyörgött tekintetével, hogy mondjam már el végre.
Elmeséltem neki mindent egytől egyig. Onnastól nem bírt magával.
-Komolyan ezt mondták??-vigyorgott-Ez csodááás!!
Felemelt, és megcsókolt, úgy, ahogy még soha.
-De azért ne hamarkodjuk el, jó?-néztem le rá, mert még mindig emelt.
-Ez természetes-bólogatott megértően.
-Na pakoljunk-ugrándoztam a bőröndömért.
Justin segített bedobálni mindent a bőröndömbe, aztán visszamentünk lifttel a hallba.
-Indulnunk kéne..-pörgött Scoo, mint akit felhúztak.
Bepakoltunk a bőröndöket a három kocsiba, és beszálltunk azokba. Tizenöt perc utazás után a reptéren voltunk, ismét sok rajongó volt, de sikerült hamar áttörni rajtuk.
Anyáék hamarabb mentek, mert ők mennek vissza Los Angelesbe. Vagy fél óráig biztosan puszilgatott, de megértem, hisz nem látjuk egymást ismét huzamosabb ideig. A bátyám már hamarabb visszautazott, még tőlem sem köszönt el, amit nem is bántam, mert nagyon pipa vagyok rá.
Felszállt a gépük, végül a mi magánrepülőnk is megérkezett. Felszállás után körbeültünk játszani egy kicsit, mert olyan rég voltunk már így együtt. Estig játszottunk a gépen, aztán mindenki elálmosodott, és befészkelte magát az ő saját kis bőrülésébe. És odafurakodtam Justin mellé, aki tárt karokkal várt maga mellett.
Megvárta, még mindenki elalszik, aztán egy mézédes, hosszú csókot adott, amitől máris jobb volt elaludni.
-Szerinted az elég romantikus, ha Párizsban történik meg?-suttogtam a fülébe.
-Nekem mindegy, hogy hol történik meg, csak mindkettőnknek jó legyen-suttogta vissza.
Rávigyorogtam, aztán mellkasára helyeztem a fejem. Körülbelül öt perc után, a szívverése hangján aludtam el.