9.rész-Ez az igazság...

Jaj...nemár..egy újabb rossz hír...mi jöhet még??
-Mi történt?-kérdeztem aggódva.
-A Jaguárok ide tartanak-mondta Linsey.
-Hogy mi?? Most?? Jahj nemár..ez biztos?-tettem fel sorjában a kérdéseket.
-Igen, biztos-bólogatott mindenki.
-És most mit fogunk tenni?-esett kétségbe Zoe.
-Ugyanazt amit máskor-mondtam határozottan-, meghallgatjuk mit akarnak, utána döntünk, oké?
-Oké-felelték kórusban.
Meg is jöttek mind a 14-en. Náluk a kapitány Lina, egy beképzelt kis fruska. Betipegett a töpesarkújában a többiekkel a háta mögött, és odaálltak elénk.
-Sziasztok pancserek-nézett rajtam végig és kihangsúlyozta a "pancser" szót.
-Sziasztok...-köszöntem nekik kb ugyanúgy-Mit akartok?
-Hallom ti is indultok a városi bajnokságon...-mondta a nyávogós hangján.
-Jól hallottad-fontam össze a karom.
-Fölösleges-mondta-hisz úgyis mi nyerjük meg, megint.
-Azt csak hiszed-vágtam vissza-,azt az örömet nem fogom neked megadni.
-Pedig kénytelen leszel...-vágta az álsajnálkozó fejét.
Megfordult és intett egyet a csapatának. Viszont hirtelen visszafordult.
-Jaa...majd el felejtettem...-mondta-, ne akarj összejönni Justinnal, mert ő már az enyém.
Kimeresztettem a szememet. Eszembejutott a lány, aki lesmárolta Justint.
-Te voltál!-mondtam halkan.
-Bizony én voltam-hallotta meg amit mondtam-, de nem meglepő hogy Justin inkább velem jár, mert nyilvánvaló, hogy ki a jobb..
Nem szóltam rá semmit, csak ökölbe szorítottam a kezem és próbáltam lenyelni azt a végtelen dühöt, amit éreztem.
Végül Lina és a talpnyalói elmentek. Hátranéztem a csapatomra, akiknek szinte látni lehetett a kérdőjelet a fejük fölött. Nem magyarázkodtam senkinek, kirohantam a teremből, és futva elindultam hazafelé.
Nem hiszem el...Justin barátnője Lina...akit mióta ismerek útálok. Hihetetlen..pont az ellenfélből..
Most két perc alatt otthon voltam, hisz sprinteltem. A bátyámnak még köszönni sem volt ideje, olyan gyorsan felszaladtam. Rávetettem magam az ágyra, a fejem beletemettem a kispárnámba, és ordítottam egyet. Nagyon dühös voltam...olyan hihetetlen hogy mindez velem történik meg. Kiültem az ablakomba, felhúztam a térdem, átkaroltam a kezemmel, és lehajtottam a fejem. Mindig így szoktam lenyugodni. A fejemet nekitámasztottam a falnak, és kinéztem az ablakon. Most nem láttam Justint, de örültem neki, mert nem bírtam volna elviselni ha látom.
Egyszer hallom hogy valaki kopog az erkélyajtómon. Hátranéztem, és megláttam Justint. Nem akartam neki ajtót nyitni. Ő odatette a két kezét az üvegajtóra, és nagy szemekkel nézett, mikor meglátta hogy hátat akarok neki fordítani. Végül én hülye, ajtót nyitottam neki.
-Mit akarsz?-kérdeztem de nem néztem a szemébe.
-Betty, kérlek hagyd hogy megmagyarázzam-kereste a tekintetem.
-Ezen nincs mit megmagyarázni!-lettem dühös-Barátnőd van ennyi.
-Nem!! Ő nem a barátnőm!-nézett rám.
-Hát akkor mi??-vágtam értetlen fejet-Kivel smárolsz ha nem a barátnőddel???
-Csak hagyd, hogy elmeséljem-fogta meg a két vállam és a szemebe nézett.
Nem szóltam rá semmit. Elindultam befelé a szobába. Leültem az ágyra, és intettem neki hogy jöjjön.
-Kapsz két percet-mondtam és magam elé néztem.
-Figyelj-kezdett bele-, Lina apukája az egyik legjobb lemezkiadó cégnél dolgozik itt Los Angeles-ben. Scotter, a menedzserem beszélt vele, hogy dolgozhatnánk-e ott az albumomon. Lina apja igent mondott, de csak egy feltétellel, ha összejövök a lányával. Gondoltam nem lehet olyan rossz, de tévedtem. Folyamatosan terrorban tart, és ha valamit nem akarok neki megtenni, azzal fenyeget, hogy szól az apjának és odalesz az albumom...
-Tudom milyen, ismerem-néztem rá Justinra.
-Honnan?-meresztette tágra a szemeit.
-Ő a rivális csapat kapitánya, a Jaguároké. Mióta táncolni járok, az a célom, hogy legyőzzem őket, és sokat edzünk ezért a csapattal.
-Igen, azt tudom hogy jár táncolni-bólogatott Justin.
-Ráadásul még meg is fenyegetett, hogy ne akarjak veled összejönni, mert te már az övé vagy-bámultam a padlót.
-Engem is megfenyegetett, hogy ne írjak neked Twitteren többet..-halkult el.
Én még mindig a padlót néztem. Nem tudom miért, de hittem Justinnak. El tudom képzelni Lináról, hogy ilyet tesz. Justin hirtelen felémfordult.
-Mostmár hiszel nekem?-kérdezte és a szemei megteltek könnyel. Sosem láttam még sírni.
Nem tudtam hogy valóban jó ötlet-e hinnem neki. De a szívemre hallgattam.
-Hiszek-feleltem-, de ha hazudsz, akkor...
-Nem hazudok, ez az igazság-vágott közbe.
Mélyen a szemébe néztem. Láttam benne az őszinteséget.
-És a randira azért nem mentem el, mert éppen jött..nem számítottam rá-nézett rám hatalmas szemekkel.
Átöleltem. Mostmár tényleg hittem neki. Éreztem, hogy jólesik neki az ölelésem. Viszont nem sokkal később kicsit kimászott az ölelésemből, és mélyen a szemebe nézett.
-De hidd el, én nem szeretem őt...téged szeretlek-simította meg az arcom.
Erre nem tudtam mit mondani. Nagyon meglepődtem, hogy azt mondta hogy szeret. De talán én is így éreztem.
-Viszont addig nem lehetünk együtt amíg vele vagy...-nyögtem ki végül.
-Az nem számít. Ennek nem soká vége, ezerrel dolgozom az albumomon, hogy minnél hamarabb kész legyen, utána lerázom...-mondta-Csak azt kell tudnom, hogy te is akarod-e...?
Egy pillanatra elgondolkodtam. Belenéztem a szemébe, és egy reménnyel teli tekintetet láttam.
-Igen...-mondtam és egy halvány mosollyal jutalmaztam.
Neki rögtön kivirult az arca, és átölelt. Sokáig ölelkeztünk. Egyszercsak megcsörrent Justin telefonja.
-Lina az...-nézett rám.
-Mondd neki hogy dolgod akadt, és ma már nem mész haza, mert az egyik haverodnál alszol-rögtönöztem.
-Halló?-szólt bele Justin.
-...
-Öhm..az albumomon dolgozom, és még eltarthat egy darabig, úgyhogy ma már nem megyek haza, az egyik haveromnál alszom-ismételte el amit mondtam neki.
-...
-Most ott vagy nálam??-nézett rám nagy szemekkel Jus.
Óvatosan elhúztam a függönyt épp csak annyira hogy ki tudjak nézni. Láttam hogy Lina tényleg ott van Justin szobájában.
-Jó, oké..-mondta Justin.
-...
-Én is téged..szia-köszönt el.
Letette a telefont és odajött hozzám.
-Ott van?-kérdezte.
-Igen, most megy el-kukkoltam kifelé.
Nem sokkal később kiért a házból és elindult hazafelé, a másik irányba.
-Elment-jelentettem ki.
-Huhh...végre. Köszönöm-hálálkodott.
-Nincs mit..-mosolyogtam rá-,Lina tud a helyről a parton?
-Nem...-csóválta a fejét Jus.
-Mi lenne ha kimennénk..? Ott biztos hogy nem talál ránk-jött az ötlet.
-Benne vagyok..-jött hozzám közelebb.
Justin felrakta a kapucniját, én is vettem fel egy pulcsit, és lementünk. Bezártam az ajtót, a bátyám szerencsére nem vett észre. A falhoz tapadtam. Óvatosan körülnéztem, nem láttam ott senkit. Intettem Justinnak hogy tiszta a levegő. Ő odajött mögém, a kezünk pont összeért. Ránéztem a kezünkre, utána Justinra. Ő elmosolyodott, és összekulcsolta a kezét az én kezemmel.
Így surrantunk ki a szemben lévő partig. Mikor már nem volt fa a közelben, futottunk a pálmaerdőig. Mikor odaértünk, körülnéztem, de nem vett észre senki.
-Megcsináltuk!-örültem meg.
Justinnal elindultunk az ösvényen a helyünk felé, kézenfogva...