17.rész-Kérlek, mondj valamit!

...és megláttam Zacket. Elégedetten mosolygott Linával együtt. Felkapták Justint és elindultak valamerre. Követtem őket. Gyorsan kirohantam a lakásból észrevétlenül utánuk mentem. Talán őrült ötlet, mert velem is csinálhatnak akármit, de nem érdekel, megmentem Justint. Egy eléggé elhagyott hely felé vették az irányt, egy csatornához. Megálltam egy fa mögött, és figyeltem, hogy Lina hova viszi be, mert Zack eközben valahova eltűnt. Éppen nyúlni akartam a telefonomért, mikor valaki hirtelen megszorította a kezem. Hátrafordultam, és Zacket láttam.
-Nicsak, itt a másik hősszerelmes..-nézett rajtam végig.
-Eressz el te szemét!-próbáltam kiráncigálni magam az erős szorításából, de nem ment.
-Nem mész te sehová..-rántott el a csatorna bejárata felé.
Beráncigált, és kikötözött Justin mellé. Ő még nem volt magánál. Közben megjött Lina.
-Nahát, nahát...-sétálgatott előttem-, a Sharks kapitánya mégsem olyan erős, mint gondoltuk volna..
Kárörvendően nevetett Zackkel együtt. Zack elémállt, és méregetni kezdett.
-Most megbánod, hogy elutasítottál-mondta és megsimította a nyakam.
-Vedd le rólam a kezed-néztem rá a legmérgesebb tekintetemmel.
Engedelmesen elment tőlem. Ránéztem Justinra, aki éppen most ébredezett. Lina oda is ment hozzá.
-Jó reggelt édesem..-adott neki puszit. Legszivesebben ott helyben leszúrtam volna.
-Tűnj el..-mondta Jus kómásan.
Körbenézett és meglátott engem. A tekintetén látszódott hogy nagyon megijedt.
-Kicsim jól vagy??-próbált kiszabadulni a kötözésből.
-Még igen..-feleltem-, és te?
-Amíg neked semmi bajod addig igen..-mondta lágyan.
Még ilyen helyzetben is teljesen megígéz ahogy hozzám beszél.
-Óóóó..milyen romatikus, mindjárt elsírom magam-fintorgott el Lina.
Justinnal egyszerre néztünk rá és vágtunk egy "kuss" fejet. Linának hirtelen ledermedt az arca. Odafutott hozzám és a nyakamat nézte.
-Mit keres rajtad ez a nyaklánc?? Ez az enyém!!-tépte ki a nyakamból.
-Az nem a tiéd, Bettynek vettem, csak muszáj volt neked odaadnom-ordított Justin Linával-Én vettem ki a nyakadból, amikor aludtál!
Lina sértődötten eldobta a nyakláncot, ami messzire elrepült.
-Most eljött az én időm..-jött oda hozzám megint Zack.
Kimeresztettem a szemem. Fogalmam sem volt hogy mit akar.
-Betty Collins, most az enyém leszel..-mondta és elkezdett simogatni-,te pedig..-nézett Justinra-, végig fogod nézni, ahogy velem veszti majd el a szüzességét..
Hihetetlenül megijedtem. Nagyon féltem. Zack elkezdte csókolgatni a nyakamat. Undorodtam tőle. Ahogy a szája hozzámért, egyszerűen kirázott a hideg, annyira rosszul esett. Legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Hagyd őt békén!!-nézett Justin Zackre gyilkos tekintettel.
Zack nem törődött vele. Tovább folytatta, és leráncigálta rólam a felsőt. Egyre lejjebb haladt. Én már sírtam. Justin pedig csak rángatózott, próbált szabadulni...

*Justin szemszöge*

Szörnyű nézni, ahogy Zack a szerelmem meztelen testéhez ér. Valahogy ki kell szabadulnom innen. Éreztem, hogy az egyik kötél meglazult. Kivettem a kezem belőle, és erre az egész kötél lehullott a földre. Nem törődtem semmivel, csak Bettyvel. Ahogy kiszabadultam rögtön lekevertem egyet Zacknek, aki levetődött a földre.
-Szerelmem, kiszabadítalak, ne félj..-mondtam neki. Ő remegett és sírt, nem tudott magáról.
Láttam ahogy Zack feláll és Lina bejön.
-Ezt megkeserülöd-támadt nekem Zack.
Elkezdtünk verekedni. Nagyokat kaptam tőle, már fájt mindenem, de harcoltam. Figyeltem Linát, aki odament Bettyhez, és megütötte. Betty felkiáltott. Ekkor minden düh összegyült bennem. bevertem egy utolsót Zacknek, aki elájult, és odarohantam Linához. Megragadtam és kikötöztem a kötéllel. Olyan erősen húztam meg a kötelet, ahogy csak tudtam. Zackkel is ugyanezt tettem. Ezek után kiszabadítottam Bettyt. Beleesett a kezembe, nem volt magánál.
-Életem..kérlek mondj valamit-szólogattam.
Ébredezett. Kinyitotta a szemét, és felsikoltott. Gyorsan megöleltem. Reszketett, mint a nyárfalevél, a teste pedig hideg volt...

*Betty szemszöge*

Amikor magamhoz tértem, Justin karjaiban találtam magam, ami nagyon megnyugtatott. Láttam, hogy Lina és Zack ki vannak kötözve. Ránéztem Justinra, akinek vérzett a szája. Biztos hogy verekedett.
-Jól vagy?-simítottam meg az arcát.
-Csak ha te is-simogatott ő is.
Szorosan hozzábújtam. Jó volt érezni, hogy végre vége. Magamra kaptam a felsőm, amit Zack leráncigált rólam, és kihívtuk a rendőrséget. Nehéz volt nekik elmagyarázni, hogy hol vagyunk, de végül megértették és kijöttek. Elvitték Linát és Zacket. Még egyszer ránéztem Zackre, aki azt tátogta, hogy: "Még nem végeztünk.." Visszanéztem Justinra, aki szintén látta, mit mondott. Nem szólt semmit, csak magához szorított. Megcsörrent a telefonja.
-Halló?-szólt bele.
-...
-Igen jól vagyok.
-...
-Ő is jól van.
-...
-De anya én vele szeretnék maradni..-kérlelte ezek szerint az anyukáját.
-...
-Oké, megmondom neki.
-...
-Én is téged szia-rakta le.
Nagy szemekkel nézett rám.
-Anya megtudta, hogy mi történt, mondta hogy menjek haza, de én veled akartam maradni, úgyhogy abban maradtunk, hogy ottaludhatsz nálunk, ha akarsz-hadart el mindent hirtelen.
-Jólvan, csak írok anyának SMS-t-egyeztem bele.
Gyorsan bepötyögtem, hogy Justinnál alszom. Nem akarom neki elmondani hogy mi történt, mert akkor csak aggódna. Pár perc múlva visszaírta, hogy:
"Jó, de holnap egész nap családi nap, ha akarod hívd meg Justint is. Puszi"
-Anya üzeni hogy átjöhetnél holnap, mert családi nap lesz nálunk-újságoltam el Justinnak amit anya írt.
-Nem lehet, fotózásra kell mennem..-csüggedt le.
-Hát jó..-hajtottam le a fejem. De megértem, hisz híres ember.
Az egyik rendőr zavarta meg a beszélgetésünket, kérdezte, hogy hazavigyen-e minket, de mondtuk hogy, hazamegyünk egyedül. Eszembejutott a nyaklánc, amit Lina eldobott. Elkezdtem keresni, meg is találtam, és visszaraktam a nyakamba. Justin csak mosolygott. El is indultunk Justinékhoz. Nem szóltam semmit útközben, mindenen elgondolkodtam. Mennyi minden történt velem..megismertem Justint, a legjobb haverja letaperolt, aztán Zack kiütött, és még el is rabolt..Kicsit sok ez nekem. Justin többször is rámnézett útközben.
-Baj van kicsim?-kérdezte édesen.
-Nincs, csak kicsit felzaklatott ami történt..-néztem rá.
Ő magához húzott. Ölelkezve mentünk az úton egészen hazáig. Amikor megérkeztünk, Pattie várt. Látszott rajta hogy egy "kicsit" aggódik.
-Jézusom, Justin..!!-kiáltott fel mikor meglátta, hogy Jus verekedett.
-Anya jól vagyok..-nyugtatta rögtön, mielőtt még mondott volna valami mást is.
-Jólvan, de gyere, lekezelem a sebeid-intett Justinnak.
Hamar megcsinálta Pattie, nem kellett sokat várnom.
-Mi most felmegyünk, jó?-nézett Jus Pattie felé.
-Menjetek csak-bólogatott Pattie.
Felértünk, és azonnal levetettem magam a fotelba. A támlára könyököltem, és beletemettem az arcom a kezembe. A pulcsimat ledobtam az ágyra. A szerelmem rögtön odajött hozzám.
-Kincsem..-simította meg a vállam-, talán nem vagyunk egymáshoz valóak...
Meredt szemekkel felkaptam a fejem.
-Hogy mi??-emeltem fel a hangom.
-Mióta együtt vagyunk csak baj történik..-nézett le.
-Ez nem igaz!!-álltam fel mérgesen.
-De igen! Tudod milyen rossz érzés volt azt látni ahogy a kórházban fekszel eszméletlenül, meg ahogy Zack leráncigálta rólad a felsőt?? És ha én nem vagyok mindez nem történik meg-mondta ő is hangosabban.
Nem tudtam rá mit mondani. A szemembe könny szökött. Nem hiszem el hogy ezt mondta, mikor tudja hogy szeretem, és mindent megtennék érte. Nélküle sokkal nehezebb lenne..
Felkaptam a pulcsimat és az ajtó felé vettem az irányt. De Justin megelőzött.
-Hová mész?-látta meg a könnyes szemeim.
-Haza-feleltem monoton hangon-, hisz neked könnyebb nélkülem nem?
-Egyáltalán nem!-vágta rá-Én csak miattad mondtam ezt, mert nem akarom hogy mégtöbb bajod essen.
-Pedig ezzel most több bajt csináltál mint gondolnád..-kezdtem el sírni.
Arrébblöktem Justint, és lerohantam. Pattie értetlenül nézett.
-Betty, kérlek várj..-rohant utánam Justin.
Kiviharzottam az ajtón mit sem törődve semmivel...