3.rész-A buli

...és egyszercsak ajtót nyitottak. Ashley állt ott.
-Sziasztok-köszönt fülig érő szájjal és mindkettőnknek adott két puszit.
-Ashley, ő itt Betty, Betty, ő Ashley-mutatott be egymásnak Selena.
-Örülök hogy megismertelek, már sokat hallottam rólad-nézett rám Ashley.
-Én is örülök-viszonoztam kedvességét.
-Gyertek be-invitált.
Beléptünk, de még csak két embert láttunk ott: Justint és Ryant. A bárpultnál ültek.
Selena egyből oda is ment köszönni, és húzott engem is.
-Sziasztok-adta a két puszit nekik is.
-Sziasztok-köszöntek egyszerre.
Selena most nem mutatott be nekik, csak annyit mondott, hogy majd egyenként mindenkivel megismerkedek. El is ment megbeszélni valamit Ashley-vel. Én meg ottmaradtam a két fiúval. Kösz, Selena...
Justin különös tekintettel nézett rám. Nem mutattam felé ellenszenvet, viszont nem kerestem a társaságát.
Bemutatkoztam nekik.
-Szia-köszöntem Justinnak először. Adtam neki puszit, bár nem igazán akartam-, Betty Collins.
-Szia, Justin Bieber, de gondolom már ismersz-mondta-ő itt a legjobb barátom, Ryan.
-Szia-köszöntem neki.
Ő szimpatikusnak tűnt. Nem tetszett, de szimpatikus volt. Le is ültem mellé a bárpulthoz. Elkezdtem vele beszélgetni, és tényleg rendes volt. Néha Justin is beleszólt. Közben megjött Miley.
-Mindjárt jövök-mondtam a srácoknak-csak köszönök Miley-nak.
-Oké-mondták egyszerre.
El is mentem Miley-hoz is egy kicsit ismerkedni...

*Justin szemszöge*

-Fúú..de jó csaj...-mondta Ryan. Nem örültem neki, hisz nekem is tetszett.
-Az...de úgy látszik nem nagyon érdeklem...-sütöttem le a tekintetem.
-Fogadd el, nem minden lány omlik a karjaidba-nézett rám Ryan.
Igaza volt. Túlságosan hozzászoktam hogy minden csajt könnyen megkaphatok.
-Pedig nagyon tetszik-vallottam be-, okos, intelligens, gyönyörű...kész álom.
-Tényleg, de ne haragudj meg ha inkább az enyém lesz..-vitatkozott-,hisz néha nekem is kijár.
Nem szóltam rá semmit. Féltékeny voltam. Ryan az a fajta, aki nyomul egy csajra, és ez biztos nem fog Bettynek tetszeni...Valahogy el kell nyernem a tetszését...

*Betty szemszöge*

Örömmel vettem észre hogy Miley is nagyon rendes. Közben jöttek még emberek, beszélgettem velük is. Sokan lettünk, megjött mindenki. Elkezdődött a buli. Beindult a zene, mindenki táncolt. Táncoltam Sellyvel meg Mileyval is. Később Ashley is csatlakozott.
-Megyek iszok valamit-mondtam-ti kértek?
-Nem-válaszolták egyszerre.
Odamentem a bárpulthoz és ittam egy kis üdítőt. Ryan is ott volt.
-Nem jössz táncolni?-kérdezte, bár a szemében láttam hogy akar tőlem valamit. De gondoltam miért ne.
-Persze, mindjárt csak megiszom-feleltem.
Közben odajött Justin is. Pont megittam az üdítőmet.
-Mehetünk-mondtam Ryan-nek.
Felálltunk és elindultunk a parkett felé...

*Justin szemszöge*

Épp leültem és látom hogy Ryan elindul Bettyvel a parkett felé. Hihetetlen féltékeny lettem de nem akartam odamenni, mert azt végképp nem akartam hogy Betty egy idiótának nézzen. Így csak néztem őket. Betty tényleg hihetetlen jól táncol. Nagyon sokáig táncoltak együtt, és Ryan egyre jobban közeledett Betty felé. Tudtam mit akar...

*Betty szemszöge*

Ryan közelebb jött hozzám és egyszecsak megfogta a hátsó felem. Gyilkos tekintettel néztem rá és lekevertem neki egy hatalmasat. Még szerencse hogy senki nem látta.
-Többet a közelembe se gyere te szemétláda...-néztem rá a legmérgesebb tekintetemmel.
Elrohantam a bárpulthoz ahol Justin ült. A szemem könnyes volt. Eléggé felzaklatnak az ilyenek.
-Igazán szólhatnál a legjobb haverodnak hogy állítsa le magát, mert épp most taperolt le...-mondtam neki dühösen, és egy könnycsepp elgördült az arcomon. Selena meglátott és odajött.
-Héé, mi a baj?-ölelt át.
-Semmi...de én most inkább lelépek, már semmi kedvem bulizni-mondtam és kiviharzottam.
Kimentem a szembeni partra, leültem egy fa tövében és sírtam...

*Justin szemszöge*

-Mit csináltál vele??-ordít rám Selena.
-Én semmit, Ryan összetaperolta-mondtam.
-Hát igazán szólhatnál neki hogy állítsa le magát...-ordít még mindig Selena.
Odajött Ryan is. Fogta az arcát. Nem csoda hisz jó nagyot kapott...
-Te szerencsétlen, ha még egyszer meglátom, hogy ilyet csinálsz kitekerem a nyakad, világos??-támadta le Selena.
-Jólvan már, ez egy őrült...-célzott Bettyre.
-Egyáltalán nem őrült, csak nem olyan mint a többi lány-védtem meg Bettyt.
Eszembejutott, hogy utánna megyek. Ezt Selenának is elmondtam.
-Én utána megyek, tudod kezelni Ryan-t?-néztem rá úgy mintha nem tudtam volna a választ.
-Óóó...még szép hogy tudom kezelni...-vágta rá rögtön.
Kifutottam a ház elé és megláttam valakit ülni a parton egy fa tövében...

*Betty szemszöge*

Nem hiszem el, hogy ezt tette velem, hisz rendesnek tűnt...Valaki hirtelen leült mellém. Először azt hittem hogy Selena, de nem. Justin volt az. Remek, erre volt még szükségem...
-Ne sírj, nem áll jól neked..-nézett mélyen a szemebe.
-Figyelj, ha csak azért jöttél hogy nyomulj, akkor mehetsz is vissza...-néztem rá kisírt szemekkel.
-Nem, én nem azért jöttem tényleg...-mentegetőzött.
-Hát akkor miért?
-Csak azért hogy bocsánatot kérjek, hogy ezt tette...nem gondoltam volna hogy megteszi-mondta.
-Hát mégis megtette-néztem magam elé.
Erre nem mondott semmit. Egy pillanatig csönd volt, de aztán megint megszólalt:
-Nézd, én észrevettem hogy nem vagyok neked szimpatikus, de viszont te igen nekem, és csak arra szeretnélek kérni, hogy adj egy esélyt, hogy bebizonyítsam, hogy nem olyan vagyok amilyennek te gondolsz-nézett rám hatalmas szemekkel.
-Ugyan miért tenném?-néztem még mindig magam elé.
-Szerinted utánad jöttem volna ha nem érdekelnél? És szerinted ha olyan lennék mint Ryan nem maradtam volna ott vele?-tette fel sorjában a kérdéseket.
Szépen lassan ránéztem. Kérlelve nézett rám, kiskutya szemekkel. Elismerem nagyon cuki volt, de semmi több.
-Na jó...adok egy esélyt...de nehogy azt hidd hogy a karjaidba fogok omlani...-világosítottam fel.
-Neeem...erről szó sincs...
-Helyes-vágtam rá.
Megint csönd lett. Justinnal egyszerre néztünk egymásra. Ahogy oldalra néztem egy mesébe illő barna szempárral találkozott a tekintetem. De most miről beszélek...???
-Visszajössz?-kérdezte egy halvány mosollyal az arcán.
-Nem sok kedvem van hozzá...de te menj csak vissza nyugodtan, én hazamegyek-döntöttem el, és felálltam.
-Nem én inkább ittmaradok....veled-állt föl ő is hirtelen és a "veled" szónál kicsit elhalkult.
-De menj nyugodtan, te még bulizhatsz attól hogy ez történt-győzködtem.
-Áhh...nem megyek vissza, úgysincs itt senki akivel lehetne bulizni...
-Rendben...
-Hazakísérhetlek?-kérdezte félve. Olyan aranyos volt...De miket beszélek, hisz utálom mióta élek...
-Ha nagyon szeretnél...-néztem rá nagy szemekkel.
-Szeretném-mondta hirtelen, utána észrevette magát és kicsit belassított.
-Akkor menjünk-mutattam az utat.
Útközben rengeteget beszélgettünk. Nem gondoltam volna hogy ilyen jó társaság.
-Szóval szeretsz táncolni..-mondta.
-Imádok, az életem...segít kikapcsolni és megnyugtat...-áradoztam.
-Én is imádok táncolni-vágta rá ő is.
Mindenről el tudtunk beszélgetni, jólesett nagyon. Megérkeztünk a házunkhoz.
-Megjöttünk..-álltam meg a kapu előtt.
-Örültem hogy beszélgettünk...-mosolygott.
-Énis-feleltem.
-Akkor szia..-nézett rám.
-Szia-mondtam és elindultam a kapu felé kinyitni. Már éppen odaértem mikor visszaszólt Justin:
-Betty..!
-Igen?-néztem hátra.
-Találkozunk még?-kérdi félénken.
-Talán-mondtam neki határozottan.
-Oké..szia-köszönt el másodjára is.
-Szia-köszöntem én is megint.
Bementem az ajtón és anya még nem volt otthon. Viszont Nick igen.
-Szia hugi-jött ki a fürdőből egy szál alsóban-Milyen volt a buli?
-Hát volt egy kis gáz, de egyébként jó-hajtottam le a fejem.
-De nincs semmi bajod ugye?-aggodalmaskodott rögtön.
-Nincs, de anyának ne mondd el légyszi, nem akarom hogy aggódjon...-mondtam.
-Oké..-ment befelé a szobájába Nick.
Lefürödtem, és lefeküdtem. Még egy kicsit felmentem Twitterre és kiírtam:
"Hát...a buli nem úgy sikerült ahogy elterveztem, de szerencsére a vége nem volt olyan rossz...:) @SelenaGomez ne aggódj, jól vagyok <33 @JustinBieber: köszönöm..."
Sokat gondolkodtam Justinon. Lehet hogy mégis tetszik..? Talán...de akkor sem fogom magam könnyen adni neki...Annak ellenére hogy nem igazán szerettem, Twitteren követtem. És csak most vettem észre hogy ő is engem...tegnap óta. Láttam hogy öt perc múlva visszaírt:
"@BettyCollins igazán nincs mit, én köszönöm az esélyt..." 
Erre nem írtam neki vissza mert nem akartam hogy azt hidje, hogy megadtam magam.
Kiléptem Twitterről, és lefeküdtem. Túl akartam lenni ezen a napon...