4.rész-Áááá...

Felébredtem, és mint minden reggel, lementem reggelizni. Nagy meglepetésemre Selenát is ott találtam. Nick már nagyban csapta neki a szelet.
-Szia drága-rohant oda rögtön-Jobban vagy már?
-Igen, sokkal jobban, de pszt, mert anyának nem akarom elmondani hogy mi történt-tettem a szám elé a mutatóujjam.
-Jólvan..nem megyünk el shoppingolni?
-Elmehetünk-mondtam, de abban a pillanatban megcsörrent Selly telója.
-Halló?-szólt bele
-...
-Most??
-...
-Jaj ne már, muszáj?
-...
-Oké akkor indulok szia.
-...
Lerakta a telefont. Csalódottan nézett rám.
-A shopping lefújva, mert azonnal fotózásra kell mennem.
-Óóó..de kár..-mondtam-, de nem baj majd máskor.
-Oké..akkor én megyek is, szija-adott két puszit.
-Szia.
Visszanéztem az elvarázsolt bátyámra.
-Hahó, Föld hívja Nicket..-lóbáltam előtte a kezem, de nem reagált semmit, mert Selenát nézte, ahogy kimegy. Hagytam a francba, egy ideig úgysem fog észhez térni :D
Ha már így felöltöztem gondoltam lemegyek az én privát helyemre: a partra. Van ott egy hely, ahová mindig kimegyek ha gondolkozni szeretnék. Felkaptam hát a telefonom, és kis idő múlva kimentem, mert eszembe jutott, hogy reggelizni elfelejtettem. Anyának mondtam hogy elmegyek sétálni, és ne számítson rám egész nap. Kisétáltam a partra, a helyemre.
Ez a része a partnak eléggé el van dugva, egy nagy pálmaerdőn keresztül vezet oda az út. Én 8 éves koromban találtam rá, akkoris azért, mert megláttam az ösvényt, ami oda vezet.
Keresztülmentem az ösvényen és megláttam a helyemet. Annyira jólesett az a csönd, ami ott fogadott. Most nem ültem re rögtön, mint általában szoktam, hanem most sétálgattam egy kicsit.
Hirtelen zajt hallottam. Hátrafordultam de nem láttam semmit. Volt ott valaki, aki az erőben telepedett meg. Csak annyit láttam, hogy ül. Lassan elkezdtem hozzá közeledni. Nem mondom hogy nem féltem, hisz akárki lehet. A háta mögé kerültem, és az illető nagyon ismerős volt. A vállára tettem a kezem.
-Áááá!!-kiáltottuk egyszerre, mert énis megijedtem attól ahogy megijedt..:D
Az illető gyorsan felállt és felémfordult. Kiakadtam. Justin volt az.
-Hát te meg mit keresel itt?-néztem rá nagy szemekkel.
-Ezt én is kérdezhetném-mondta ő is meglepődve.
-Te követsz engem..??-gyanusítottam.
-Neem, dehogyis...én csak gondolkodni jöttem ide..mindig idejárok..
-Ahogyan én is.-fontam össze a karjaimat és a homokot néztem.
Justin kis idő múlva megszólalt.
-Jobban vagy már?-kérdezte félve.
-Persze..jobban.-mondtam és közben léptem kettőt hátra. Hirtelen beleesetem egy gödörbe.
Egy barlangban találtam magam. Hallottam ahogy Justin kiabál:
-Betty, jól vagy??
-Igen jól vagyok-igazoltam vissza.
Ő is utánam jött. Én még mindig a homokban ültem, nem mentem arrébb. Ezt meg is bántam, mert ahogy Justin lecsúszott utánam, rámesett. A szánkat egy centiméter választotta el egymástól.
-Nem...esett..bajod...??-dadodott Justin.
-Nem-mondtam és egy határozott mozdulattal letessékeltem magamról. Ő erre csalódottan nézett.
Felálltam, és körülnéztem a barlangban. Csodaszép volt. Volt benne egy kis medenceszerűség. Sétálgattam benne egy kicsit.
Eszembejutott hogy Justin is itt van. Hátranéztem, ő még mindig ott állt és csalódottan nézett rám. Kicsit megsajnáltam. Nem kéne vele ilyen gonosznak lennem, mert rájöttem, hogy nem érdemli meg. Odamentem hozzá, és eléálltam. Csak néztük egymást. Kész. Kijelentem: tetszik. Ez ellen már nem tudok mit tenni.
A kezéért nyúltam és húztam magam után, erre kicsit kivirult az arca. Leültem a medence elé, Justin is így tett.
Justin teljesen felszabadult. Látszott rajta hogy örült, hogy kicsit közelebb engedem magamhoz. Sokat beszélgettünk megint, hisz vele mindenről lehet. Viszont mikor már kifogytunk a témából, csönd lett. Justinnal megint egyszerre néztünk egymásra. Pár másodpercig csak néztünk egymás szemébe. Egyszer Jus (nah, már becézgetem is...), elkezdett felém közeledni. A szeme az én szemem és a szám között járkált. A szánk szinte már majdnem összeért, amikor...