15.rész-A kórházban

Hey Beliebers ;) Meghoztam nektek a beígért dupla részt, de mostantól bevezetjük azt, hogy öt komi után lesz új rész, úgyhogy éljétek ki magatokat :D 

~Betty*

*Justin szemszöge*

Hiába szólogattam Bettyt, nem válaszolt. Elvesztette az eszméletét.
-Azonnal hívjatok mentőt-fordultam a többiekhez.
Az egyik lány már telefonált is. Én az ölembe tettem Betty fejét. Az egész az én hibám..nekem kellett volna kapnom azt az ütést.
-Azt mondták 5 perc múlva itt lesznek-rohant oda hozzám a lány, aki a mentőt hívta.
Mindenki teljesen megrémült. Csak simogattam Betty fejét. Úgy láttam, hogy a halántékára kapta az ütést, ezért ájult el. A könnyeim csak úgy potyogtak rá Betty ruhájára. Egyszer valakik benyitottak az ajtón. Azt hittem mejöttek a mentősök, de nem. A Jaguárok voltak. Lina féltékeny fejjel nézett amikor meglátta Bettyt az ölemben. Felénk vették az irányt. A csapat is elindult feléjük.
-Jaaj..mi történt?-tette a szája elé a kezét és közben kárörvendően mosolygott.
-Tűnj el Lina, különben..-mondtam, de nem fejeztem be a mondatot, mert inkább Bettyvel foglalkoztam.
-Különben mi lesz? Beversz nekem egyet, mint Zack Bettynek?-felelte.
-Te honnan tudsz erről??-meresztettem ki a kisírt szemeimet.
-Jóhogy tudom, Zack mondta el..-válszolta, és akkor megláttam Zacket előjönni a tömegből.
A düh teljesen eltöltött, azt hittem felállok, és kiverem az összes fogát, de nem tettem, mert Betty fontosabb. Zack átkarolta Lina derekát. Ezek szerint Lina végig meg is csalt. De nem érdekel, nem bánom.
-Tűnjetek már el, most nincs hozzátok kedvem-förmedt rá Linára az egyik srác.
-Hát jó, akkor itthagyunk titeket, és megyünk edzeni, így már biztos hogy mi nyerjük meg a bajnokságot..-tette a csípőjére az egyik kezét Lina.
-Kussolj már, és kopj le, ki nem szarja le a bajnokságot, mikor Betty eszméletlen?-dühödött fel az összes srác.
Lina fehúzta a szemöldökét, és kiment az összes többi szerencsétlennel együtt. Végtelenül dühös voltam. Ha mégegy szót szólt volna, esküszöm leütöttem volna azt a ribancot.
A mentősök hirtelen berontottak az ajtón.
-Fiatalember, kérem menjen arrébb-utasított az egyik mentős férfi.
Nehezen, de elengedtem Bettyt.
-Háromra rátesszük a hordágyra-adta ki az utasítást a férfi.
Mi csak aggódva figyeltük, hogy mi történik.
-Egy..kettő..hááárom-mondták, és Betty már fenn is volt a hordágyon.
Két ember az ajtó felé vette az irányt, én rögtön utánuk mentem. Az egyik mentős odajött hozzám.
-Ha akar, beülhet mellé a mentőbe-hadarta.
-Persze, megyek is-futottam be a mentőautóba.
A két férfi vizsgálta Bettyt.
-Erős ütés a halántékon, agyrázkódást kapott-állapította meg az egyikük.
-De rendbe fog jönni?-rémültem meg.
-Azt majd az orvos megmondja, pár perc és bent vagyunk a kórházban-mondta, és becsukta az ajtót.
Láttam kint a többieket, akik csak figyelték, hogy mi történik. Intettem nekik egyet, ők vissza. A mentő elindult, pár perc múlva tényleg a kórházban voltunk. Az ajtó előtt már várt két fehér köppenyes férfi egy ággyal. A mentősök rárakták Bettyt, a két férfi pedig rohant is befelé. Én végig ott voltam az ágya mellett, és fogtam a mozdulatlan kezét.
-Ide nem jöhet be-nézett rám az egyik orvos-, várjon kint a váróteremben, majd szólunk ha megvizsgáltuk.
Megálltam és néztem, ahogy viszik el.
Kiszaladtam a váróba, ahol már Betty anyukája és a  kétbátyja rémülten futottak felém.
-Justin, mi történt?-sírt Bella.
-Zack be akart nekem verni az edzésen, de Betty közénk állt és így ő kapta az ütést..-szégyelltem el magam-Az egész az én hibám..
-Ne hibáztasd magad Justin, Betty ilyen, akit szeret, azt megvédi, még akkor is ha fáj neki-vigasztalt Bella.
Ránéztem Betty másik bátyjára.
-Daniel Johnson-mutatkozott be-Mi még nem találkoztunk.
-Justin Bieber..-ráztam vele kezet.
-Betty barátja vagy?-nézett rám eléggé ijesztően. De megértem, hisz a bátyja, gondolom próbálja megvédeni, meg ami most történt....
-Igen..-néztem rájuk felváltva.
A beszélgetésünket az orvos zavarta meg.
-Maga Betty Collins anyukája?-kérdezte Bellától.
-Igen, én vagyok, hogy van Betty??
-Agyrázkódást kapott, most kómában van. Pár óra múlva fel fog ébredni.-mosolygott az orvos.
-Hála Istennek-tette össze a kezét Bella.
Nagyon megkönnyebbültem. Belehalnék, ha valami komolyabb baja lett volna.
-Be lehet hozzá menni?-kérdeztem.
-Igen, de egyszerre csak egy menjen be-utasított az orvos.
Ránéztem Bellára jelezve ezzel hogy ő menjen be először. Az orvos elkísért Betty szobájáig. Bella bement. Én addig leültem kint a székre Daniellel és Nickkel.
-Nagyon vigyázz rá, rendben?-nézett rám aggódva Daniel.
-Rendben-feleltem.
Még beszélgettünk egy kicsit hárman. Reméltem, hogy nem haragszanak rám, de látszólag nem hibáztattak. Viszont én magamat annál inkább. Közben kijött Bella.
-Menj te, Justin-mondta könnyes szemmel.
Benyitottam az ajtón. Megláttam a szerelmemet mozdulatlanul feküdni. Leültem mellé a székre, és megfogtam a kezét. Elkezdtem hozzá beszélni...

*Betty szemszöge*

Úgy érzem, hogy ébren vagyok, de mégsem. Nem tudom mozgatni a karom, se semmim, hiába próbálkozom. Az előbb anya hangját hallottam. Most pedig érzem hogy valaki fogja a kezem.
-Betty..életem, tudom hogy hallasz..-kezdett el hozzám beszélni.
Justin volt. Hallottam a selymes hangját, ami most kicsit reszketős volt. Biztos nagyon megrémült. Azt még láttam mielőtt elájultam, hogy sírt, és éreztem a könnycseppét az arcomon.
-Tudod amikor először megláttalak..-folytatta-, nem tudtam hogy álmodom-e, vagy ébren vagyok, olyan gyönyörű vagy. Azonnal beléd szerettem. Mikor megvettem neked azt a nyakláncot, Lina rajtakapott. Azt hitte, hogy neki vettem. Oda is kellett neki adnom, de mikor elaludt, kivettem a nyakából és eldugtam. Másnap mikor felébredt, kereste is, de én azt mondtam neki hogy nem láttam. Az a nyaklánc nem őt illeti, hanem csakis téged. Örülök hogy leráztam, mert nem szerettem, és az album sem érdekel, majd megoldjuk. Engem most csakis az érdekel, hogy kikerülj a kórházból...
Jólesett amit mondott. Én is nagyon szeretem őt, és ezt meg is akartam neki mondani, de nem tudtam. Befejezte a mondandóját, és elengedte a kezem. Nem akartam, hogy elmenjen...

*Justin szemszöge*

Egy pillanatra kimentem, mert Bella szólt.
-Justin, Danielnek el kellett mennie, én pedig hazaszaladok és hozok Bettynek egy pár ruhát, hogyha felébred fel tudja venni. Megtennéd hogy addig ittmaradsz vele Nickkel?-mondta.
-Persze-vágtam rá azonnal.
-Köszönöm Justin-ölelt át, és elment.
Én visszamentem Bettyhez. Nick is besurrant velem, mert nem akart kint lenni egyedül. Megint megfogtam a kezét, és simogattam. Beszéltem hozzá, és reméltem hogy hallja. Nick csak hallgatott, és a könnyeivel küszködött. Egyszer éreztem hogy Betty megmozdította a kezét. Ránéztem és kómásan nyitogatni kezdte a gyönyörű szemeit.
-Betty, életem-álltam fel rögtön.
-Justin..-mondta és meg akarta fordítani a fejét.
-Ne..ne mozgasd a fejed-fogtam meg az arcát és adtam rá egy puszit.
-Justin..-nézett rám.
-Mondd életem...
-Én is szeretlek-mondta halkan.
Ezek szerint hallotta amit mondtam neki. Rámosolyogtam, és megpusziltam a száját. Nick is megörült, ottmaradt vele amíg én megkerestem az orvost.
-Doktor úr!!-szaladtam ki-Betty felébredt!
Az orvos rögtön beszaladt. Elkezdte vizsgálni.
-Minden rendben, fel fog épülni, de azért még ma ne menjen haza-nézett Bettyre az orvos.
Nickkel egyszerre felsóhajtottunk, hogy Bettynek semmi baja...

*Betty szemszöge*

Miután az orvos azt mondta hogy ma még bent kell maradnom, Justin visszajött hozzám. Leült mellém az ágyra. Nick kiment egy kicsit, és kettesben hagyott minket.
-Én annyira sajnálom Betty-mondta Justin és megint megtelt a szeme könnyel-, az az ütés engem illetett volna..
-Kicsim..ne sírj-fogtam meg a fejét, bár még eléggé gyenge voltam-, nem haragszom, Zack hülye, és ha nem engem ütött volna meg akkor téged..
-De inkább engem ütött volna meg..-nézett rám a hercegem.
-Hagyjuk ezt, Justin, mostmár minden rendben..-mosolyogtam.
Justin közelebbhajolt, és lágyan megcsókolt. Jobban esett, mint bármelyik gyógyszer.
Letöröltem az arcáról azt az egy könnycseppet, amit csakis értem ejtett el.
-Nem baj ha alszok? Olyan fáradtnak érzem magam..-csukódott le a szemem.
-Nem baj, kincsem, aludj csak-puszilt meg.
Lehunytam a szemem, és rögtön el is aludtam...